Egymást tanítjuk

Szocializáció iskola nélkül 2.

Folytatom a John Taylor Gatto beszédéből vett idézeteket, kiegészítve a saját gondolataimmal.

“Abszurd és életellenes egy olyan rendszer részének lenni, amelyik pontosan ugyanolyan korú és ugyanahhoz a társadalmi osztályhoz tartozó emberekkel zár össze bennünket. Ez a rendszer gyakorlatilag elvágja az embert az élet mérhetetlen tarkaságától és az együttműködő változatosságtól; elvágja önmaga egy részétől, a saját jövőjétől, és egy folyamatos jelenhez igazítja, majdnem úgy, mint a televízió.”

Ez az, amit évek óta próbálok bizonyítani. Hol van a világon olyan hely, ahol azonos korú emberek vannak összezárva? Az iskolán kívül sehol. Mégis hányan, de hányan hiszik, hogy ez a szocializáció csúcsa… A természeti népekre gondoltam, ahol az emberek egész nap együtt élnek, fiatalok és öregek, felnőttek és gyerekek, és a gyerekek mégis gyerekek maradnak. Mi ezzel szemben mesterségesen leválasztjuk őket a felnőttektől, de minifelnőtteket csinálunk belőlük: ne játssz, ne álmodozz, figyelj, koncentrálj. Igaz, a mi kultúránk bőven kitermelt olyan helyzeteket, ahol a gyereknek semmi keresnivalója nincs, de ez a teljes leválasztás a valódi tanulás lehetőségét is elveszi a gyerekektől. A gyerekeknek ugyanis nem egymástól kellene tanulni a világot, hanem a felnőttektől. Tovább »

Szocializáció iskola nélkül 1.

Jártatok már úgy, hogy érik bennetek mindenféle gondolat, és egyszer csak visszaolvasod az összeset valaki másnak a cikkében, beszédében? Éppen készültem egy jó kis veretes bejegyzést írni a szocializációról, és tessék, a kulcsgondolatok itt vannak benne. Köszönet és hála John Taylor Gatto-nak, hogy leírta, elmondta, illetve annak is, aki lefordította. Csak ellátom néhány saját gondolattal, és kész. Csak hogy én is könnyebben emésszem a mondanivalót

A cikk nagyon hosszú és tömény, mégis javaslom, hogy olvasd el, mert nagyon tanulságos. Olyan szemfelnyitó fajta. Sok gondolatát már én is körbejártam itt, és még valószínűleg fogom is.

Idézem a cikk néhány kulcsmondatát, és kiegészítem a saját gondolataimmal, tapasztalataimmal. Tovább »

A régi minták felülírása 1.

Nagyon sok cikk foglalkozik azzal, hogy generációk óta örökítjük egymásra a rossz mintáinkat, az élet minden területén. De bármikor megvan a lehetőségünk arra, hogy ezeket felülírjuk, változtassunk rajta, egyszerűen másképp csináljuk. Ez az időszak, amiben most élünk pedig egyenesen rákényszerít minket a változtatásra. A probléma csak az, hogy nem olyan egyszerű, illetve vannak területek, ahol egészen könnyen megy, máshol meg jóval küzdelmesebben.

Volt valaha olyan érzésed gyermekkorodban, hogy ezt azért nem így kellett volna a szüleidnek csinálni, és te majd biztosan jobban fogod? Elárulom, nekem rengeteg ilyen volt. A jó hírem az, hogy sorra megkapom mindet, hogy ezt bebizonyítsam. És van néhány ismerősöm, aki hasonló tapasztalatokról számol be. Persze mindenki más területen volt érintve, így más feladatokat kapnak, van, hogy pont az ellenkezőjét, mint más, a lényege, hogy lehetőséget kapunk a régi minták felülírására. Tovább »

A magyar oktatásszemléletről

Az utóbbi időben rengeteg cikk, bejegyzés született arra a bejelentésre reagálva, miszerint az iskolában nem az angolt kellene első nyelvként tanulniuk a gyerekeknek, hanem valami “strukturáltabbat”, mert hogy az angol túl könnyű, és ez elhiteti a gyerekekkel, hogy maga a nyelvtanulás is könnyű. Az egyik cikk, amely felkeltette az érdeklődésemet, a Nyelv és Tudomány honlapon jelent meg, ehhez szeretném hozzáfűzni a gondolataimat. Nem is igazán a nyelvoktatás részéhez, hiszen azt már én is megrágtam párszor, sokkal inkább az emögött álló társadalmi gondolkodásmód érdekel. Tovább »

Még mindig a korai nyelvoktatásról

Tovább folytatom a korai nyelvoktatás kapcsán felmerülő illúziók sorát. Lassan a végére érek

5. Az az illúzió, hogy egy kutató (Magyarországon ez rendszerint dr. Vekerdy Tamás) azt mondta, akkor biztosan úgy van.

Sok kutató, bár több évtizednyi jelentős munka áll mögötte, egy nézőpontot képvisel, ami mellett van száz másik is. Ezt különösen érzem Vekerdy tanár úrnál a korai nyelvoktatás, és más egyebek kérdésében is. Lehet, hogy azért vagyok kritikus, mert már én sem passzoltam gyerekként a Vekerdy-féle gyerekmodellbe, a gyerekeim meg különösképpen nem, teljesen más dolgok mozgattak, mozgatnak minket, mint aminek ezek szerint “illene”. Hogy pontosan mit is akarok mondani, jól kifejezi egy idézet Neale Donald Walsch Beszélgetések Istennel című könyvéből:

“Ha létezne olyasmi, mint a bűn, hát ez az lenne: mások tapasztalatai miatt válni azzá, aki vagy. Ez az a “bűn”, amit elkövetsz. Amit mindannyian elkövettek. Nem hagyatkoztok a tapasztalataitokra, hanem elfogadjátok mások tapasztalatát, majd amikor az első alkalommal beleütköztök az igazi tapasztalatba, akkor gyorsan eltakarjátok azzal, amiről azt vélitek, hogy már tudjátok, és történetesen egészen máshogy tudjátok – csak azért, mert mások másként tudják, akik hasonlóképpen nem a saját tapasztalatiakból építkeznek.

Ha nem így tennétek, alapvetően különböző tapasztalatokhoz jutnátok – és az azt érzékeltetné, hogy megfellebbezhetetlennek tartott tanítód bizony téved. Az esetek többségében azonban nem akarjátok hibáztatni a szüleiteket, a vallásotokat, az iskoláitokat, a hagyományaitokat, a szentírásaitokat, így aztán elvetitek a saját tapasztalataitokat, annak kedvéért, amit mások szerint gondolni kell.” Tovább »

Milyen érzéseket adsz át a gyermekeidenek?

Nap, mint nap tapasztalom, de sok helyről hallottam már megerősítéseket, hogy a gyerekek alapvetően nem abból tanulnak, amit “prédikálunk” nekik, hanem a példából, amit mutatunk, illetve abból, hogy egyes témákhoz milyen érzéseink kapcsolódnak. Az érzéseket pillanatok alatt érzékelik, sőt magukévá teszik. A hosszan fennálló rossz érzéseink miatt éppen ezért nem árt rendszeresen némi önvizsgálatot tartani, és lehetőség szerint javítani rajta.

Nincs ez másképp a tanuláshoz való hozzáállással sem. Néha megdöbbenek, hogy mennyi negatív érzés, frusztráció övezi pl. a korai fejlesztést, vagy éppen az iskolás kor előtt az ismeretek befogadását, elsajátítását. Pedig maga az ismeret-elsajátítás még nem kellene, hogy gondot okozzon. De ezek szerint nagyon sok felnőttnek van traumatikus élménye a tanulással kapcsolatban. Vajon miért? Tovább »

Kell-e nekünk diploma? 2. rész

Az iskolarendszeren kívüli felnőttképzések garmadája épül ma arra, hogy “visszacsinálja” azt, amit az oktatás elvett tőlünk, vagy éppen nem adott meg. Nem kétlem a felnőttképzés fontosságát, hiszen élethosszig tanulunk, valószínűleg váltunk is egy párszor, ami új ismereteket is igényel, de mi lenne, ha huszonévesen sokkal magabiztosabban kezdhetnénk az életet, legalább a közelében járnánk a küldetésünknek, vagy lenne némi fogalmunk arról, hogy mit miért csinálunk vagy éppen tanulunk, nem esnénk kétségbe attól, ha nem szerzünk állást, hanem lenne bennünk késztetés és bátorság ahhoz, hogy elkezdjünk önfoglalkoztatóként élni, akár egyedül, de még jobb, ha másokkal hatékonyan együttműködve. Tovább »

Kell-e nekünk diploma? 1. rész

Kicsit visszakanyarodnék még a személyre szabott oktatás témaköréhez, érintve a felsőoktatás válságát.

Előre bocsátom, hogy én az a fajta gyerek voltam, aki teljesen jól elboldogult a poroszos oktatási rendszerben is, tulajdonképpen ennek köszönhetem a két, teljesen különböző irányú diplomámat, azt is, hogy öt év bölcsészkar után minden gond nélkül meg tudtam írni egy  – akkori rendszer szerint – 14 pontos matek felvételit. A problémát nem is a rendszeren belül éreztem, hanem amikor kikerültem belőle. Azzal kellett szembesülnöm, hogy az összesen 20 év alatt megszerzett tudás legnagyobb része használhatatlan. Beleértve a felsőoktatást is. Tovább »

Mit tanulhatunk a mesékből?

Tévénk ugyan egyáltalán nincs, de a gyerekek napi kétszer fél órát néznek rajzfilmeket DVD-ről. Ez nálunk fontos kiegészítő eszköz a nyelvtanuláshoz is. Magában nem lenne elég, de a rendszeres kommunikáció mellé nagyon jó kiegészítő. Így a mesék nagy részét angolul és oroszul nézzük. A rajzfilmek összeválogatásakor előkerültek népszerű mai mesék, de előszedtük gyermekkorom egyik kedvenc meséjét, a 80 nap alatt a Föld körül Willy Foggal-t, de amelyek nagyon nagy meglepetést okoztak, azok az eredeti orosz mesék, némelyik valódi kincs. Most bemutatom, mit nyújtottak ezek a mesék azon túl, hogy kalandosak, izgalmasak, szórakoztatóak. Tovább »

Tények és vélemények a korai fejlesztésben

Robert T. Kiyosaki a Biztosíts pénzügyi előnyt gyermekeidnek című könyvének számomra egyik legfontosabb gondolata az volt, hogy a pénzügyi világban különbséget kell tenni a tények és a vélemények között. Tény az, amit bizonyítani lehet látás, tapintás, érzékelés által. Minden más vélemény. A legtöbb hiba pedig abból származik, hogy tényként kezelünk véleményeket. Gazdag papa azt mondja a gyerekeknek: van 5 dollár a zsebemben. Ez tény vagy vélemény? A válasz: amíg nem látod, vagy nem fogod meg azt az öt dollárt, addig vélemény.

A helyzet az, hogy a tényként kezelt vélemények problematikája nemcsak a pénzügyeinkben van jelen, hanem egész életünket áthatják, életünk minden szintjén megjelennek nap, mint nap. Előre gyártott, kőbe vésett elméletek között élünk, amelyeket sokszor meg sem merünk kérdőjelezni. Vagy ha mégis, az sokszor egyenes út a folyamatos konfrontációkhoz. Különösen akkor, ha a tapasztalat elkezd valami egészen mást mutatni, mint az elmélet. Tovább »