Egymást tanítjuk

Szocializáció iskola nélkül 2.

Folytatom a John Taylor Gatto beszédéből vett idézeteket, kiegészítve a saját gondolataimmal.

“Abszurd és életellenes egy olyan rendszer részének lenni, amelyik pontosan ugyanolyan korú és ugyanahhoz a társadalmi osztályhoz tartozó emberekkel zár össze bennünket. Ez a rendszer gyakorlatilag elvágja az embert az élet mérhetetlen tarkaságától és az együttműködő változatosságtól; elvágja önmaga egy részétől, a saját jövőjétől, és egy folyamatos jelenhez igazítja, majdnem úgy, mint a televízió.”

Ez az, amit évek óta próbálok bizonyítani. Hol van a világon olyan hely, ahol azonos korú emberek vannak összezárva? Az iskolán kívül sehol. Mégis hányan, de hányan hiszik, hogy ez a szocializáció csúcsa… A természeti népekre gondoltam, ahol az emberek egész nap együtt élnek, fiatalok és öregek, felnőttek és gyerekek, és a gyerekek mégis gyerekek maradnak. Mi ezzel szemben mesterségesen leválasztjuk őket a felnőttektől, de minifelnőtteket csinálunk belőlük: ne játssz, ne álmodozz, figyelj, koncentrálj. Igaz, a mi kultúránk bőven kitermelt olyan helyzeteket, ahol a gyereknek semmi keresnivalója nincs, de ez a teljes leválasztás a valódi tanulás lehetőségét is elveszi a gyerekektől. A gyerekeknek ugyanis nem egymástól kellene tanulni a világot, hanem a felnőttektől. Tovább »

Szocializáció iskola nélkül 1.

Jártatok már úgy, hogy érik bennetek mindenféle gondolat, és egyszer csak visszaolvasod az összeset valaki másnak a cikkében, beszédében? Éppen készültem egy jó kis veretes bejegyzést írni a szocializációról, és tessék, a kulcsgondolatok itt vannak benne. Köszönet és hála John Taylor Gatto-nak, hogy leírta, elmondta, illetve annak is, aki lefordította. Csak ellátom néhány saját gondolattal, és kész. Csak hogy én is könnyebben emésszem a mondanivalót

A cikk nagyon hosszú és tömény, mégis javaslom, hogy olvasd el, mert nagyon tanulságos. Olyan szemfelnyitó fajta. Sok gondolatát már én is körbejártam itt, és még valószínűleg fogom is.

Idézem a cikk néhány kulcsmondatát, és kiegészítem a saját gondolataimmal, tapasztalataimmal. Tovább »

A magyar oktatásszemléletről

Az utóbbi időben rengeteg cikk, bejegyzés született arra a bejelentésre reagálva, miszerint az iskolában nem az angolt kellene első nyelvként tanulniuk a gyerekeknek, hanem valami “strukturáltabbat”, mert hogy az angol túl könnyű, és ez elhiteti a gyerekekkel, hogy maga a nyelvtanulás is könnyű. Az egyik cikk, amely felkeltette az érdeklődésemet, a Nyelv és Tudomány honlapon jelent meg, ehhez szeretném hozzáfűzni a gondolataimat. Nem is igazán a nyelvoktatás részéhez, hiszen azt már én is megrágtam párszor, sokkal inkább az emögött álló társadalmi gondolkodásmód érdekel. Tovább »

Lehet egy gyermekkel több?

Kedves Olvasóim!

Nem jelentkeztem új bejegyzéssel az elmúlt hónapokban, annak ellenére, hogy bőven lenne, lett volna miről írnom. Február elején megtudtam, hogy októberre érkezik a negyedik gyermekünk. A hír kissé meglepett bennünket, annak ellenére, hogy tudtam, hogy van még egy kisfiú, aki hozzánk szeretne megszületni. Tulajdonképpen évek óta kapcsolatban vagyok vele, csak a harmadik gyermekem, Viola születése után mintha elvesztettem volna ezt a kapcsolatot. Ez fájt is akkor, de emellett azt is éreztük, hogy fizikailag éppen eléggé leterhel minket a három gyermek, rájuk is szeretnénk a lehető legtöbb figyelmet fordítani, tehát elengedtük Őt.

De Neki mégiscsak fontos dolga van itt, nekünk pedig fontos tanulnivalónk, hiszen úgy döntött, jön. Annak ellenére, hogy materiális szinten gyakorlatilag esélye sem volt… Tovább »

Megnyílt az Anyabank

Lelkesen olvasom Alkér Orsolya írásait a gyerekek pénzügyi neveléséről, valamint kezembe került David Owen: PapaBank című könyve is, és éreztem, itt az ideje, hogy elkezdjük a gyerekek pénzügyi nevelését is. Nagyon fontos, hogy ne egy újabb eladósodott nemzedéket neveljünk, és a pénzzel való bánásmódot tényleg nem tanítják a gyerekeknek sehol, ez mindenképpen a szülők feladata. Már amennyiben a szülők tudnak vele bánni, mert sajnos a társadalmi összkép elég siralmas, siralmas példából pedig elég nehéz jót tanulni, tanítani.

Nekem szerencsém van abból a szempontból, hogy jó másfél évvel ezelőtt elkezdtem képezni magam, és ez alapján rendbe szedni a pénzügyeinket, először nagyon látványos eredménnyel, majd ez egy kissé lelassult,  ami azt jelenti, hogy tovább kell lépnem, pénzügyi önképzésem még jócskán nem ért véget, viszont van egy jó alapom ahhoz, hogy eleve jó irányba tudjam elindítani a gyerekeimet. A bevétel-kiadás rendszeres vezetése, a tervezés, az elemzés, és az, hogy a bevételeinknek minimum 10%-át minden hónapban félretesszük, már szokássá vált. Első körben a gyerekeknek is ezt kell megtanítani, hogy lehetőleg költsenek kevesebbet, mint amennyi bevételük van, és ha ez már elég stabil, lehet tovább lépni. Tovább »