Egymást tanítjuk

Kell-e nekünk diploma? 1. rész

Kicsit visszakanyarodnék még a személyre szabott oktatás témaköréhez, érintve a felsőoktatás válságát.

Előre bocsátom, hogy én az a fajta gyerek voltam, aki teljesen jól elboldogult a poroszos oktatási rendszerben is, tulajdonképpen ennek köszönhetem a két, teljesen különböző irányú diplomámat, azt is, hogy öt év bölcsészkar után minden gond nélkül meg tudtam írni egy  – akkori rendszer szerint – 14 pontos matek felvételit. A problémát nem is a rendszeren belül éreztem, hanem amikor kikerültem belőle. Azzal kellett szembesülnöm, hogy az összesen 20 év alatt megszerzett tudás legnagyobb része használhatatlan. Beleértve a felsőoktatást is. Tovább »

Személyre szabott oktatás

Pár hete egy nagyon érdekes és gondolatébresztő cikket olvastam az oktatásról Vonzó Vera honlapján, két mellékelt videóval, amely rengeteg gondolatot indított el bennem, amelyet több részletben szeretnék majd megosztani.

Ezek a gondolatok már nagyon régen munkálnak bennem, de most egyszerre elkezdtek formába rendeződni, és ami a legfontosabb, megkaptam a keresett definíciót, a személyre szabott oktatást. Ugyanis ez az, aminek értelme van, az egyenképzés válsága egyre nyilvánvalóbb. Gordon Dryen és Jeanette Vos A tanulás forradalma című könyvében már 1999-ben megírta, több oldalról megvilágította, hogy az oktatásunk (úgy a világban általában) az ipari forradalom elvén alapul, és ha ezen nem változtatunk nagyon hamar gyökeresen, az világméretű katasztrófát fog okozni. Tovább »

Mennyit ér ma a lexikai tudás?

„ — Amit a tananyagban látsz, azt normális ésszel meg lehet tanulni…

— Lehet, de minek? Az Esterházy grófság ajánlatot küld kétszáz darab yorkshire-i sertésre, mire én ahelyett, hogy azt mondanám a cégvezetőnek, hogy vegyük meg, azt felelem, küldje ide a grófot, hogy társalogjon velem mindarról, amit az érettségire tanultam. Ah, grófom, tudja-e mi a kénsavgyártás folyamata? Ah, grófom, tudja-e, hányban halt meg Szent László?” (Fehér Klára: Bezzeg az én időmben)
Az idézett történet 1941-ben játszódik. Azóta változott a világ néhányszor, és Fehér Klára ezt a részt garantáltan nem annak szánta, amire mint én használom. 1941-ben és az azt követő pár évtizedben jócskán volt esély arra, hogy ha tanul, elvégez egy jó iskolát, abból állás lesz és megélhetés. Függetlenül attól, hogy mit tanul meg. Ma a dolgok kicsit másképp állnak…

Az érdemleges tudás a felhasznált tudás. Ha belegondolok, hogy mennyi mindent kellett megtanulnom, és annak milyen csekély az a része, amit valóban használni tudok, felvetődik bennem a kérdés, hogy van-e értelme az ilyen mennyiségű és ebben a formában elvárt lexikai tudásnak. Tovább »

Tények és vélemények a korai fejlesztésben

Robert T. Kiyosaki a Biztosíts pénzügyi előnyt gyermekeidnek című könyvének számomra egyik legfontosabb gondolata az volt, hogy a pénzügyi világban különbséget kell tenni a tények és a vélemények között. Tény az, amit bizonyítani lehet látás, tapintás, érzékelés által. Minden más vélemény. A legtöbb hiba pedig abból származik, hogy tényként kezelünk véleményeket. Gazdag papa azt mondja a gyerekeknek: van 5 dollár a zsebemben. Ez tény vagy vélemény? A válasz: amíg nem látod, vagy nem fogod meg azt az öt dollárt, addig vélemény.

A helyzet az, hogy a tényként kezelt vélemények problematikája nemcsak a pénzügyeinkben van jelen, hanem egész életünket áthatják, életünk minden szintjén megjelennek nap, mint nap. Előre gyártott, kőbe vésett elméletek között élünk, amelyeket sokszor meg sem merünk kérdőjelezni. Vagy ha mégis, az sokszor egyenes út a folyamatos konfrontációkhoz. Különösen akkor, ha a tapasztalat elkezd valami egészen mást mutatni, mint az elmélet. Tovább »

Kiemelkedő tehetségnek lenni rossz?

A mai napig meglep, megdöbbent, olykor felháborít a kiemelkedő tehetségekhez való általános hozzáállás. Legalábbis itt Magyarországon. Magyarország ugyanis nem az a közeg, ahol nagyon díjazzák a sikeres embereket, sőt sokkal inkább megpróbálják őket visszarántani a saját szintjükre.

Ha valamelyik gyermekről kiderül, hogy valamiben az átlagnál lényegesen jobb képességekkel rendelkezik, nem az öröm és a biztatás az első reakció, hanem a pánik: azt próbálják bizonyítani, hogy miért ROSSZ neki. Nem azt, hogy hogyan tudja magából a legjobbat kihozni. Nem, neki csak rossz lehet, és erre a legfőbb indok, hogy ha az egyik területen kiemelkedik, az automatikusan együtt jár egy másik terület fejletlenségével. És megjelennek az ilyen sztereotípiák, mint „izomagy”, lehet, hogy tehetséges matematikus / informatikus / akármi, de teljesen antiszociális, kétballábas, stb.

Holott valahol teljesen természetes, hogy egyik területen jók vagyunk, a másikon pedig kevésbé. Senki sem lehet minden területen kiváló. A kiemelkedő tehetségek esetében pedig a „kevésbé fejlett terület” nagy részében korántsem annyira fejletlen, hogy ne lehetne vele biztonsággal élni a világban. Tovább »

Rendszeridegen gyermekek

Nagyon foglalkoztat a téma, hogy miért van az, hogy egyre kevesebb gyermek képes alkalmazkodni az iskola követelményeihez, kereteihez, sőt lassanként megjelennek azok, akik az óvodához sem. Főleg azért, mert ezt a fajta “rendszeridegenséget” érzékelem a saját gyermekeimnél is.

Persze rengeteg oka lehet, kezdve a gyermekükre egyáltalán nem figyelő, problémahalmozó szülőktől, a túl sok tévén át a szabályok, keretek nélküli nevelésig. Arról nem is beszélve, hogy széles körű társadalmi probléma jelenik meg az iskola, illetve az óvoda szintjén. Ez teljesen érthető. De mi magyarázza azt, hogy a harmonikus családi háttérrel rendelkező, jól nevelt gyermekek is ellenállnak az oktatási intézményeknek? A megközelítés még ebben az esetben is az, hogy a gyerek “hibásan működik” és “meg kell javítani”.

Én viszont az gondolom, hogy a nézőpont is hibás. Ha a gyermekek ilyen mértékben nem tudnak igazodni a rendszerhez, nagy a valószínűsége, hogy maga a rendszer nem tudja már betölteni a szerepét, és főként azon kellene változtatni. Tovább »

Indul az egymást-tanítjuk.hu

Szeretettel üdvözöllek!

Hamarosan indul az egymást-tanítjuk.hu honlap.

Szeretettel várlak,

• ha úgy tekintesz gyermekedre, gyermekeidre, mint kis bölcsekre, akiktől te ugyanúgy tanulhatsz, mint ők tőled;
• ha hiszed, hogy mindenki valamilyen életfeladattal jön a Földre, és szeretnél segíteni gyermekednek, hogy ezt megtalálja, vagy legalább közel kerüljön hozzá;
• ha gyermeked érettebb, mint kortársai, és gyorsabban sajátít el ismereteket;
• ha szeretnéd használhatóbb tudással felvértezni gyermekeidet, mint amilyet a közoktatás nyújtani tud;
• ha úgy érzed, gyermeked az integrált oktatás keretében alig, vagy egyáltalán nem tudja kibontakoztatni képességeit;
• ha nem szeretnéd, hogy gyermeked a diplomás munkanélküliek számát gyarapítsa;
• ha tudod, hogy van választásotok, és az óvoda, iskola nem ez egyetlen lehetséges út, hanem egy a sok közül;
• ha úgy érzed, sok, egymásnak ellentmondó elméletet hallasz lépten-nyomon a gyereknevelésről, oktatásról, és ez megnehezíti a választásodat;
• vagy ha elhiszed, hogy egyes, egymásnak ellentmondó elméletek nem kizárólagosak, hanem lehet őket együtt is alkalmazni;
• ha nem idegenkedsz a korai fejlesztéstől és a többnyelvű neveléstől, sőt esetleg művelitek is ;
• ha azt szeretnéd, hogy gyermekednek, gyermekeidnek ne kizárólag később, a felnőttképzés keretei között legyen alkalma megszerezni azt a tudást, amely segít nekik eligazodni a világban;
• ha nem akarod, hogy gyermeked életét az értelmetlen teljesítménykényszer határozza meg;
• ha szeretnéd, hogy megmaradjon gyermeked egyénisége, ne akarják skatulyába gyömöszölni;
• ha nem idegenkedsz a spirituális, ám egyben gyakorlatias szemlélettől;
• ha hajlandó vagy gyermekeid és saját magad érdekében is változni, szemléletben, életvitelben, hiszen elsősorban a te példádból tanulnak.

Mára a közoktatás olyan állapotba került, hogy egyre több szülőtől hallom, hogy szabályosan félti tőle a gyermekét, mint ahogy én is.  Látom az elkeseredett harcot, amelyet a szülők folytatnak egymással, hogy a jobbnak vélt iskolába juttassák gyermeküket, amelyről elég hamar kiderül, hogy a kisebbik rossz. Ezen kívül – bár főként Budapestet és az agglomerációját érinti, és még valószínűleg egy-két nagyvárost – a gyerekek száma annyira megnőtt az utóbbi években, hogy az eddig az óvodákra jellemző férőhely-probléma mára elérte az iskolákat is, amelynek első körben egészen biztosan az lesz a következménye, hogy az osztálylétszám elérheti a 35-40 főt is. Ez pedig egyáltalán nem segíti a hatékony és eredményes oktatást.

A gyermekek oktatását illetően sohasem volt a szülők felelőssége ekkora, mint most. Hogy a gyermeked hogyan tud elindulni az életben, nagyrészt azon múlik, hogy Te mit adsz nekik. Az iskolán egyre kevesebb, hiszen a legkevésbé sem időszerű tudással semmire sem mennek. Abban szeretnék segítséget nyújtani, hogy ezt a tudást életképesebbé, a tanulás folyamatát pedig eredményessé és egyszersmind élvezetessé, játékossá varázsoljuk.

Ha érintve érzed magad, gyere, gondolkozzunk együtt a lehetséges megoldásokról!

Kováts-Szőcs Anita (Xanita)