Egymást tanítjuk

Olvasunk, olvasunk, olvasunk

A történet még az őszi szünetben kezdődött, azzal, hogy kiderült, Blanka tud olvasni. Beni eddig is tudott, de nem nagyon alkalmazta a tudását, de így, hogy már nem ő birtokolta egyedül az érdemet, gyorsan belehúzott.

Blanka esetében úgy fedeztük fel a képességet, hogy kérte a LÜK-füzetek közül a Betűkóstolgatót. Rögtön kiválasztotta benne a legnehezebb játékot, ahol hasonló hangzású szavak közül kellett kiválasztani azt, amelyiknek köze volt a melléjük rendelt képhez. Ilyen szavak is voltak benne, mint szögletes, értékes, hangsúlyos, könnyelmű, szóval nem a kéz, láb, ház típusú szavakkal kezdett. Illetve honnan is tudjam, hol kezdődött… Lényeg, hogy mindet gond nélkül elolvasta, bár néhánynak a jelentését meg kellett magyarázni. Ráadásul a feladat megoldása közben ide-oda mászkált, és kiderült, hogy fejjel lefelé is kiválóan olvas. (Nekem már van ebben gyakorlatom, mert sokszor úgy olvasok könyveket, hogy a gyerek szemben van velem, és úgy fogja a könyvet…) Tovább »

Kézműves játék dédivel és a nagyszülőkkel

Mint már arról korábban írtam, Benit sok dologra tudtam motiválni, míg csak itthon volt, kivéve a rajzolást, egyéb kézműves tevékenységeket. Egy idő után nem törődtem ezzel, de csak nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy a finommotorikát azért fejleszteni kéne valamivel, így beküldtem a konyhába tésztát gyúrni, pogácsát sütni, húst panírozni (bár ezeket főleg a nagymamákra bíztam), és csodák csodája: ehhez kedvet kapott. Úgy látszik számára ennek volt értelme, hogy végén elkészül valami hasznos, amit ebben az esetben ugye meg lehet enni. Tovább »

Helyzetjelentés

Kedves Olvasóim!

Régen jelentkeztem, ennek legfőbb oka, hogy 2011. október 7-én megszületett negyedik gyermekünk, Brúnó. A várandósság utolsó hónapja kicsit megviselt fizikailag, amikor tehettem, feküdtem, de ez kb. a gyerekek alvásidejét jelentette. Máskor ilyenkor írok, alkotok, hát ez most kimaradt. A közeljövőben sem tudom, milyen rendszerességgel tudom a cikkeket megjelentetni, Hiszen Brúnó napirendje egyelőre nem kiszámítható, mindenesetre igyekezni fogok, mert bőven lenne miről írnom. Tovább »

Amikor a kicsi azt szeretné, amit a nagyok

Egy korábbi bejegyzésben már írtam arról, hogy néha egészen meglepő témák foglalkoztatják a gyerekeket. Számomra eddig a legnagyobb meglepetés Viola, aki ugyan még csak két éves, beszélni még nem akar, viszont egyéb dolgokban szédületesen halad a nagyobb testvérek után. A Doman-módszerben, korai fejlesztésben, többnyelvű nevelésben a harmadik “kísérleti alanyom”, de ő produkál olyan dolgokat, amelyeket a többieknél nem tapasztaltam. A beszédfejlődés késése magyarázható a többnyelvű neveléssel is, de nem aggódom, ugyanis mindhárom nyelven tökéletesen veszi az információkat, a maga módján “metakommunikál”, a hallása tökéletes, és már volt hasonló tapasztalatom Benivel, aki szintén nem beszélt 27 hónapos koráig. Aztán meg rögtön mondatokban. Tovább »

Logico

A LÜK-füzetekhez hasonló koncepcióra épül egy másik játék, a Logico. Ugyanúgy két korosztálynak készült, két különböző kerettel, amelyhez feladatlapok vannak. A technikai különbség, hogy itt a feladatlapokat be kell illeszteni a keretbe, és a különböző színű gombokat kell a megfelelő helyre húzni. Ha készen vagyunk, a lapot a keretben megfordítjuk, és ott tudjuk ellenőrizni, hogy jól dolgoztunk-e.

A Logico-val első alkalommal az egyik nagymamánál találkoztunk, aki jelenleg olyan helyen dolgozik, ahol értelmi fogyatékos fiatal felnőttekkel foglalkoznak. Sokféle fejlesztő játékot használnak, Montessori-eszközöket is, a Logico-t, meg sok más érdekest is. Mama kísérletképpen hétvégén, mikor a gyerekek nála voltak, hozott pár dolgot mutatóba, és a Logico elsöprő sikert aratott. Annyira, hogy Blanka az összegyűjtött zsebpénzéből be is fektetett a kezdő csomagba. Beninek ez már nem elég, most gondosan gyűjt a haladó csomagra. Tovább »

Formamentes figyelem

Eckhart Tolle Új Föld című könyvében kétféle figyelmet említ a gyermekneveléssel kapcsolatban: a formaalapú figyelmet és a formamentes figyelmet. A formaalapú figyelmet valószínűleg mindannyian ismerjük, ez “valamilyen módon mindig a cselekvéshez vagy az értékeléshez kötődik. Elkészítetted már a házi feladatodat? Edd meg a vacsorádat! Tedd rendbe a szobádat! Moss fogat! Tedd ezt! Hagyd abba! Siess, készülj el!”

Maga Tolle sem állítja, hogy ez a fajta figyelem felesleges, hiszen főleg a kisgyermekeknek nagyon is szükségük van segítségre, útmutatásra védelemre. Ha azonban csak azt nyújtjuk számukra, elveszünk a cselekvésekben és a szülői szerepben, holott “a gyermek mélyen vágyik arra, hogy a szülő ott legyen számára, méghozzá emberi lényként, s nem holmi szerepként.” Ezt a lehetőséget adja meg az ún. formamentes figyelem, amellyel a rengeteg cselekvés közé behozhatjuk a jelenlétet, és sokkal hitelesebbé teheti a kapcsolatunkat a gyermekekkel, mint akármilyen jó szándékú irányítás. Tovább »

Írástanítás másképp

Beni pár hete megtanult két keréken biciklizni. Nem is ez a lényeg, hanem a folyamat, ahogy történt. Még ősszel megpróbáltuk rávenni, hogy a klasszikus “botot rögzítünk a biciklihez” módszerrel megtanítsuk, ám Beni rögtön elbizonytalanodott, és nem is volt hajlandó utána ráülni. Gondoltuk, tavasszal valamikor újra próbáljuk, nála azzal úgyse megyünk semmire, ha erőszakoskodunk. Közben télen Blanka kapott születésnapjára egy futóbringát, amit Beni rendszeresen kölcsön is vett tőle, gyakorlatilag egész tavasszal azt nyúzta. Profin meg is tanult vele egyensúlyozni. Június elején jutottunk el oda némi rábeszélés kíséretében, hogy egyáltalán kipróbálja a pedálos kétkerekű biciklit. Ezután jött a katarzis: tudott biciklizni! Ezen ő maga is rendkívül meglepődött, és akkora sikerélményt jelentett neki, hogy azóta le se tudjuk szedni a kerékpárról.

Tudom, vannak sikertörténetek ebben a témában, ahol sokkal korábban ment a dolog, a futóbringa közbeiktatása nélkül is, a lényeg mégis, hogy van olyan eszköz, amellyel úgy tanul meg a gyerek valami önmagán túlmutató dolgot is, hogy észre se veszi. A sikerélmény pedig, amit gyakorlatilag kínlódás nélkül szerez, óriási motivációt jelent számára, hogy továbbra is örömmel végezze a feladatot, és akarjon fejlődni. Maria Montessori pedagógiája sok ponton épül erre a “vezérelvre”, többek között az írás tanításában is. Tovább »

Természettudományos oktatás: a holdfogyatkozás

Két héttel ezelőtt, 2011. június 15-én láthattuk a holdfogyatkozást, a gyerekekkel együtt készültünk, hogy megnézzük, ami látható belőle. Illetve ameddig este bírják, bírjuk türelemmel, figyelemmel.

Az esti programot egy kis “elméleti előkészítés” előzte meg, csak hogy tudják, kb. mi is történik most. Ennek sikere főképp apa leleményességén múlott. Ami kéznél volt a szobában: egy strandlabda, és egy pici gumilabda. A strandlabdából lett a Föld, a kicsi gumilabda pedig Holddá változott. Először bemutattuk, ahogy a Hold kering a Föld körül. Aztán újabb szereplővel bővült az előadás, a Nappal, amit első körben Beni alakított. Ő a Nap, ami mindent megvilágít, amit lát. Tehát amikor a Hold a Nap nézőpontjából nézve a Föld mögé kerül, nem látja, tehát nem is tudja megvilágítani. Aztán “lassításban” eljátszottuk, mi is történik holdfogyatkozáskor: először egyre kevesebbet látunk a Holdból, aztán semmit, illetve a valóságban a körvonalát halványan, majd megint egyre többet, végül az egészet. Mindez pár óra alatt zajlik le. Tovább »

Milyen érzéseket adsz át a gyermekeidenek?

Nap, mint nap tapasztalom, de sok helyről hallottam már megerősítéseket, hogy a gyerekek alapvetően nem abból tanulnak, amit “prédikálunk” nekik, hanem a példából, amit mutatunk, illetve abból, hogy egyes témákhoz milyen érzéseink kapcsolódnak. Az érzéseket pillanatok alatt érzékelik, sőt magukévá teszik. A hosszan fennálló rossz érzéseink miatt éppen ezért nem árt rendszeresen némi önvizsgálatot tartani, és lehetőség szerint javítani rajta.

Nincs ez másképp a tanuláshoz való hozzáállással sem. Néha megdöbbenek, hogy mennyi negatív érzés, frusztráció övezi pl. a korai fejlesztést, vagy éppen az iskolás kor előtt az ismeretek befogadását, elsajátítását. Pedig maga az ismeret-elsajátítás még nem kellene, hogy gondot okozzon. De ezek szerint nagyon sok felnőttnek van traumatikus élménye a tanulással kapcsolatban. Vajon miért? Tovább »

Új játékunk: a LÜK-füzetek

A LÜK-füzeteket egy kedves ismerősöm ajánlotta először még valamikor ősszel, addig a létezéséről sem tudtam. Rá is néztem a hivatalos honlapra, konstatáltam, hogy ez is jó dolog lehet, aztán sok más minden mellett nem foglalkoztam vele.

Aztán jött a téli szünet és a karácsony, amikor Beni és Blanka hosszabb időt töltött a nagyszülőknél, ahol – a mi engedélyünkkel ugyan – naponta megnézték a Verdák című mesefilmet. Arra ugyanis nem számítottam, hogy nagylányomnál ez a mese komplett agymosást okoz. Az addig mindenre nyitott, érdeklődő Blankával szinte semmi másról nem lehetett beszélni, csak a verdákról, semmi mást nem lehetett játszani csak verdásat. Ez még úgy két-három hétig el is ment volna. Sőt, az elején még szórakoztatott is, hogy milyen leleményes, mennyire jól összerakta a rendelkezésre álló matchbox-készletből (amelyben apa gyermekkorából származó kőkori darabok is vannak bőven) az egész szereposztást. Tovább »