Egymást tanítjuk

Gyakran ismételt kérdések

Nyáron érettségi találkozón vettem részt, ahol beszámoltam arról, hogy hogyan is élünk. Volt, akiben érezhetően felpattant a szikra, az érdeklődés, volt aki nagyon szkeptikusan közelített hozzá, vagy értetlenkedve nézett. Egyiken sem kell csodálkozni, hiszen egészen másra vagyunk kondicionálva. Kaptam viszont kérdéseket, amelyek vissza-visszatérnek más beszélgetések kapcsán is, vagy levelekben. Ezekre szeretnék válaszolni.

1. Hogyan tanul a gyermek, ha nincsenek tanórái és nem használ tankönyveket, egyáltalán hogyan tanul, ha arra nem kényszerítik?

Erről egyrészt André Stern jut az eszembe (de lehetne hivatkozni egy sor más szerzőre is), hogy a gyermek nem tud nem tanulni. Olyan szinten nyitva van a világ megismerésére, hogy nem tud mást tenni. Ez az alaptermészete addig, amíg ebbe bele nem avatkozunk, akár azzal, hogy megszabjuk, mikor mit kell tanulni és hogyan, akár pl. tévé- vagy számítógépfüggéssel is.

Másrészt eszembe jut egy kép, amikor egymás mellett állnak a festékes tégelyek, hogy ez a matematika, ez az irodalom, stb., a másik képen pedig összevissza színes festékezve minden, és az első az iskola, a második pedig az élet. Kb. úgy néz ki a szabadon tanuló gyermek tanulása, mint ezen a képen az élet. Ugyanis nem matematikát tanul, vagy biológiát és irodalmat, hanem valami egészen mást, mégis, ha akarom, vissza tudom bontani a tevékenységet a tantárgyak szintjére. Tovább »

Árpád-házi királyok kreatív feldolgozása

Mint korábban ígértem, bemutatom Beni egyik alkotását, még az ötlet is az övé, ami szerintem a maga nemében elképesztő, humoros és eredeti. Azt is mondtam, hogy a Mátrix szemszögéből nézve nem értékelhető, mert pl. Beni adatokat képtelen tárolni, de nem is hiszem, hogy erre szükség lenne. Bár a flash card sorozat, amit megosztok, még nyár végén készült, előtte felvezetésnek elmesélem, hogyan is bomlott ki előtte az egész feudális hűbéri rendszer.

Azzal a kérdéssel indult, hogy kiről nevezték el az Erzsébet-hidat. Árpád-házi Szent Erzsébetről csak annyit tudtam, hogy II. András király lánya volt, és nagyvonalakban a rózsává változott ennivaló legendáját, de a pontosítás kedvéért segítségül hívtam a Wikipédiát.Ez a rész érdekelte Benit leginkább, ez indított el egy sor kérdést: Tovább »

Minek van itt az ideje?

A gyermeknevelésben szinte állandó ütközési pontot jelent az nézet, hogy ne terheljük azzal a gyereket, aminek nincs itt az ideje. Mi alapján döntjük el, hogy minek van itt az ideje és minek nincs? Valahol olvastam – sajnos már nem találom a forrást, de próbálom emlékeim szerint pontosan visszaadni – , hogy ha a gyermek azelőtt megtanul olvasni, hogy annak ideje lenne (értsd 6-7 éves kor), az annyival visszaveti a mozgásfejlődésben, amennyivel előbb tanult meg. Olyan gyerekként, aki már négy és fél évesen olvasott, visszatekintve sem látom, hogy bármilyen mozgásformában le lettem volna maradva a kortársaimhoz képest. Tudtam két keréken biciklizni, fára mászni, stb. Jó, a legmagasabb mászókára az oviban nem mertem felmenni, de nem én voltam az egyetlen, ráadásul a többi, aki szintén nem mert, nem tudott olvasni…  Abban az időben egyáltalán nem volt szokás egy vidéki kis faluban az, hogy sportolni hordták volna gyerekeket. Még iskolásokat se, nemhogy óvodásokat. Igaz, lehetőség se nagyon volt. Tehát ebben végképp nem volt mérési vagy összehasonlítási lehetőség. De ha lett volna, oda jutunk, hogy az egyik gyerek ebben tehetségesebb, a másik meg abban, de ettől még bőven kiegyensúlyozottan fejlődik minden területen. Szerintem semmit nem lehet a gyermek életkorához kötni, sokkal inkább az érdeklődéséhez. Tovább »