Egymást tanítjuk

A kottaszerkesztő, az új szerelem

Mint korábban írtam, Beni zongorázik, és a tanulás mellett rendszeresen improvizál, próbál hallás után játszani, tanult darabokat különböző hangnemekbe átjátszani, és nem utolsó sorban zenét is szerez. A tanára már többször kérte, hogy vizsgán, illetve házi hangversenyen játsszon saját szerzeményt is.

A szerzeményeit le is kottázza, van külön “szerzeményes füzete“, és mind a zongoratanárának, mind a szolfézstanárának adott ajándékba kézzel írott kottákat. Mivel a szövegszerkesztőt rendszeresen használja, kérdezte, hogy van-e olyan program, amibe kottákat lehet beírni. Kell neki lenni, bár én még ilyet nem használtam, találtunk is ingyenes szoftvert az interneten (Finale NotePad, van egyébként fizetős része is, további pluszokkal, de nekünk pillanatnyilag elég ez). Nekem még hozzászagolni sem volt módom, pedig január óta nyúzzák ezt a szoftvert. Tovább »

2014-2015 első féléve – Blanka

Beni és Blanka félévi tanulmányai között nagyon sok átfedés van, mivel a napjuk nagy részét együtt töltik, és az érdeklődésükben is sok közös van.

Matematika

Blanka jól használja az alapműveleteket százas számkörben. Szereti a számoló színezőket, foglalkoztatókat. Van fogalma törtekről, mértékegységekről (hosszúság, tömeg, idő, térfogat), helyi értékekről, de ezekkel még nem nagyon számol. Alap geometriában tájékozott, ismeri a szögeket, síkidomokat, mértani testeket. Szereti pénzügyi társasjátékokat (Gazdálkodj okosan!, Cashflow for Kids), ebben is bőven gyakorolhatja a fejszámolást, vagy akkor is,ha pl. kockapókert játszunk. Tovább »

2014-2015 első féléve – Beni

A gyerekek fejlődéséről, tevékenységeiről tanulási naplót vezetek, ez alapján így néz ki Beni első féléve nagyjából tantárgyakra bontva:

Matematika

Benedek milliós számkörben jól kezeli a négy alapműveletet. Ismeri a törteket, tizedes törteket, ha kell, ezzel is számol. Sok mértékegységet ismer (hosszúság, tömeg, idő, térfogat, sebesség), át is tud váltani. Alap geometriában is tájékozott, ismeri a szögeket, síkidomokat, mértani testeket, számolt már területet, kerületet, használta a Pitagorasz-tételt. Készített autókat papírból, ehhez már kellettek a geometriai számítások, szerkesztések. Körzőt, vonalzót jól használ. Szereti  pénzügyi társasjátékokat (Gazdálkodj okosan!, Cashflow for Kids), ebben is bőven gyakorolhatja a fejszámolást, vagy akkor is, ha pl. kockapókert játszunk. A boltban van, hogy ő figyelmeztet, hogy az elvileg gazdaságos nagyobb csomag drágább, mintha vennénk három kicsit, és abban ráadásul több termék is van. Szereti a számolós színezőket, foglalkoztatókat, de a matematika tankönyveket messzire elkerüli. Tovább »

Alkotás, kreatív magány

Mostanában, ha a kreativitásról olvasok, visszatérő elem, hogy azt valahogyan mindenki fejleszteni akarja. Pedig én kb. úgy látom – bár a keresztmetszet elég szűk -, hogy a kreativitás van, és szárnyalni tud, ha van rá idő, tér, energia, figyelem, és lehetőleg minél kevesebb korlátozás, azaz az alkotási folyamatba csak akkor nyúlunk bele, ha ezt kifejezetten kérik, vagy épp elmenne a testi épség veszélyeztetése irányába, de ez utóbbi helyzet nem igazán jellemző. Vagyis a kreativitást nem fejleszteni kéne, hanem egyszerűen csak hagyni, hogy legyen.

Nálunk a gyermekeknek rendszerint annyi ötletük van, hogy a nap 24 órája nem elég a kivitelezéshez, de hát szelektálni is meg kell tanulni. Az alkotás fő területei az írás, a rajz és a mindenféle papírból alkotás, zeneszerzés, ének és a színház, azonkívül a fantáziajátékok. Ezek az alkotások mind különlegesek, hiszen egyediek, két különböző ember nem tud megnyilvánulni ugyanúgy, de azt gondolom, hogy lényegileg hasonlóra bármelyik gyerek képes lenne, akit hagynak, illetve támogatnak. Hogy melyik területen nyilvánul meg az alkotóerő, függ  a gyermek hozott “csomagjától”, valamint attól, ami a családban, szűkebb környezetében körülveszi.

A meseírás ott kezdődött kb. másfél éve, hogy Blanka a nagyszülőknél talált egy dísztárggyá változtatott tengeri csillagot, ami nagyon megtetszett neki. Haza akarta hozni, de őszintén szólva én nem nagyon szeretem a halott állatot a lakásban, így apa felajánlotta neki, hogy mit szólna hozzá, ha írnánk róla egy mesét. Ezzel Blanka egyetértett, így vagy két hétig írtuk, amit diktált. Ott esett szét a történet, hogy sajnos Beni is beszállt a diktálásba, ez nagy nehézség számára, nem tudja kibírni, hogy ne legyen ott mindenhol (bár ebben is sokat alakult már). Ott folytatódott, hogy tavaly ősszel, mikor tollaslabdaedzésre menet találtam az iskolában egy pályázati kiírást, Mesehősökkel a környezetünkért címmel. A Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. pályázata volt, rajzokat, illetve írásműveket lehetett készíteni arról, hogy a kedvenc mesehőseid hogyan mentenék meg a világot a mindent elborító szeméttől. Beni szépen összemixelte a Sári, Samu és a titkokat a Harisnyás Pippivel és a Bambival, tett még bele egy leheletnyi Dzsungel könyvét is. Díjat ugyan nem nyert, de nagyon boldog volt, mert teljesült egy korábbi kívánsága: nyomtatásban megjelent egy műve, ugyanis a beérkezett pályaművekből könyv is készült. De maga a pályázat csak kiindulópont volt, az alkotási folyamat lelkesítette. Tovább »