Egymást tanítjuk

Elmúlt két hónap…

Régen írtam bejegyzést. Az elmúlt két hónap minden téren hozott nekünk hideget-meleget, fontos megoldandó feladatokat az ÉLET nevű tanítómestertől. Ez az időszak, megvallom őszintén, kicsit a hitemet is kikezdte, nem egyszer éreztem úgy magam, mintha már az Univerzális Törvények – mint pl. az ok-okozat törvénye, amit adok, azt kapom vissza -, se működnének. Csúnyán kiestem a belső középpontomból, és amíg nem találtam vissza, addig írni sem érdemes, mert abban nem lesz köszönet. Mindez tetézve volt az azóta 5 hónapos Brúnó kialakuló napirendjével, kialvatlansággal. Egy kellemes, pihentető hétvége után úgy tűnik, kezdenek rendeződni a dolgok, legalábbis belül, de ez majd rendezi szépen azt is, ami kívül van.

Mi is történt ezalatt, miben, hogyan fejlődtek a gyerekek? Tovább »

Olvasunk, olvasunk, olvasunk

A történet még az őszi szünetben kezdődött, azzal, hogy kiderült, Blanka tud olvasni. Beni eddig is tudott, de nem nagyon alkalmazta a tudását, de így, hogy már nem ő birtokolta egyedül az érdemet, gyorsan belehúzott.

Blanka esetében úgy fedeztük fel a képességet, hogy kérte a LÜK-füzetek közül a Betűkóstolgatót. Rögtön kiválasztotta benne a legnehezebb játékot, ahol hasonló hangzású szavak közül kellett kiválasztani azt, amelyiknek köze volt a melléjük rendelt képhez. Ilyen szavak is voltak benne, mint szögletes, értékes, hangsúlyos, könnyelmű, szóval nem a kéz, láb, ház típusú szavakkal kezdett. Illetve honnan is tudjam, hol kezdődött… Lényeg, hogy mindet gond nélkül elolvasta, bár néhánynak a jelentését meg kellett magyarázni. Ráadásul a feladat megoldása közben ide-oda mászkált, és kiderült, hogy fejjel lefelé is kiválóan olvas. (Nekem már van ebben gyakorlatom, mert sokszor úgy olvasok könyveket, hogy a gyerek szemben van velem, és úgy fogja a könyvet…) Tovább »

Helyzetjelentés

Kedves Olvasóim!

Régen jelentkeztem, ennek legfőbb oka, hogy 2011. október 7-én megszületett negyedik gyermekünk, Brúnó. A várandósság utolsó hónapja kicsit megviselt fizikailag, amikor tehettem, feküdtem, de ez kb. a gyerekek alvásidejét jelentette. Máskor ilyenkor írok, alkotok, hát ez most kimaradt. A közeljövőben sem tudom, milyen rendszerességgel tudom a cikkeket megjelentetni, Hiszen Brúnó napirendje egyelőre nem kiszámítható, mindenesetre igyekezni fogok, mert bőven lenne miről írnom. Tovább »

Amikor a kicsi azt szeretné, amit a nagyok

Egy korábbi bejegyzésben már írtam arról, hogy néha egészen meglepő témák foglalkoztatják a gyerekeket. Számomra eddig a legnagyobb meglepetés Viola, aki ugyan még csak két éves, beszélni még nem akar, viszont egyéb dolgokban szédületesen halad a nagyobb testvérek után. A Doman-módszerben, korai fejlesztésben, többnyelvű nevelésben a harmadik “kísérleti alanyom”, de ő produkál olyan dolgokat, amelyeket a többieknél nem tapasztaltam. A beszédfejlődés késése magyarázható a többnyelvű neveléssel is, de nem aggódom, ugyanis mindhárom nyelven tökéletesen veszi az információkat, a maga módján “metakommunikál”, a hallása tökéletes, és már volt hasonló tapasztalatom Benivel, aki szintén nem beszélt 27 hónapos koráig. Aztán meg rögtön mondatokban. Tovább »

Mitől válhat az olvasás szenvedéllyé?

Egy biztos: az olvasás nem akkor kezdődik, amikor a gyermek beül az iskolapadba, és annak rendje s módja szerint megtanítják olvasni. Megtanul (ha megtanul, ma sajnos nem ritka, hogy úgy végzi el az általános iskolát, hogy komoly gondjai vannak az olvasással), és ennyi. Attól még nem olvas.

Az alap természetesen az, hogy mi a szülők, jó példát mutatunk, sokat olvasunk, és ezt látja a gyermek. De elég hamar rájöttem, hogy ez sok esetben nem elég. Ismerek pár családot, ahol a szülők falják a könyveket, a gyerekek meg valamiért mégsem. Holott volt jó példa előttük. Tovább »