Egymást tanítjuk

2015. október

Elindult az újabb tanév, és mivel közben Viola is első osztályos lett, életünk három otthontanuló gyermekkel bonyolódik tovább. Nem volt könnyű az új egyensúlyi helyzetet kialakítani, és abban megtalálni a helyemet, de két hónap távlatában talán elmondhatom, hogy sikerült.

Délutáni programokból egyre több van, mert Viola sem kíván lemaradni a testvérei mögött, elkezdte a táncokat (balett, rocky, néptánc), de azért még visszajár judóra az oviba, és az első két hónapban még folytatta az úszótanfolyamot Blankával (most már a kinti medencében tavaszig befejeződött az oktatás, a benti pedig kicsi, az visszalépés lenne), valamint jár szolfézsra, hangszert még nem kezdett, de azt hiszem, most még jobb is. Tovább »

Ha anya kimerül…

Egy olyan témáról szeretnék most írni, amelyről valahogy nem beszélünk (eleget), mintha nem létezne. Ez a dolog természetesen nemcsak az otthontanuló családokat érintheti, hanem bárkit, hiszen (szerintem) a nők végleges kimerülése és a család szolgájává válása sokkal inkább kollektív női probléma, nem otthontanulós. Viszont az otthontanulással át-, illetve visszavesszük a feladatot és a felelősséget olyan területeken is, amelyeket az előző generációkban (és most is) jobbára az oktatási intézmények láttak (látnak) el. Nem feltétlenül a tanítás, hanem inkább a környezetteremtés, hogy érdeklődésüknek megfelelően tudjanak tanulni a gyerekek, és az is, hogy elegendő mennyiségű mintát lássanak családon kívül is, legyen mód testmozgásra, stb. És amíg a gyerekek nem önjáróak, ez a feladat a szülőké, és mivel rendszerint az apa hétköznap dolgozik és pénzt keres, elsősorban az anyáé. (Természetesen a dolgozó anyának sem könnyebb, de ennek a posztnak nem az összehasonlítás a célja.)

Ami a dolgot tovább nehezíti, hogy nem a jól kitaposott úton járunk (mivel azt már ismerjük, tudjuk, hova vezet, és arra nem szeretnénk menni), és a saját utat kialakítani sokszor szintén embert próbáló tényező. A hasonló cipőben járókkal való tapasztalatcsere sem feltétlenül segít, mert mindenki másmilyen batyuval jön, mások az elképzelései. Néha úgy érzem magam, hogy mikor valamilyen helyzetre végre, sokadik nekifutás után sikerült megtalálni azt a megoldást, ami megnyugtató, hatékony és mindegyik érintett félnek megfelel, három új teremtődik a helyébe. Tovább »

2014-2015 második félév

A második félévben a súlypont az alkotó és előadó művészetek felé tolódott el: írás, zeneszerzés, táncelőadások, zenés színdarabban szereplés. A két év különbség ellenére Beni és Blanka sok szempontból gyakorlatilag ugyanazt a tudást alkalmazza, amiről beszélgetünk Benivel, abból ugyanúgy profitál Blanka is, és fordítva. Tantárgyakra lebontva kb. így néz ki a félévünk:

Matematika

A gyerekek biztonsággal használják a pozitív-negatív számokat, számolni is tudnak velük. Jól kezelik a törteket, a számolást törtekkel, ebben leginkább az segített, hogy a kottaszerkesztő szoftverbe sok szerzeményüket írták be, és az ütembeosztáson, ritmusértékeken kellett gondolkodni. A négy alapműveletet biztosan kezelik, mivel rendszeresen járnak önállóan vásárolni, élőben is kell használniuk. Változatlanul sokat segítenek a pénzügyi társasjátékok, vagy a kockapókerben, römiben a pontok számolása. Mérésekkel is napi szinten foglalkozunk, ugyanis nagyon szeretnek sütni-főzni recept alapján (főleg Beni), és pontosan kimérni a hozzávalókat (fél adag, másfél adag sem ritka, ott átszámolnak). Beni tervezett diavetítőt, műszaki rajzzal, nem a szerkezet működőképessége volt a lényeg, hanem a mérés, tervezés, geometriai szerkesztés, mennyi anyag kell hozzá, stb. Ugyanez volt egy két-hároméltű jármű tervezése esetén. Tovább »

Mindeközben Viola és Brúnó

Viola jelenleg nagycsoportos az óvodában, és júliusban tölti be a hatodik évét. Szeptembertől ő is itthon tanul, ha iskolába kellene járnia, még hagynám óvodában, azért, mert fizikailag nem bírná az iskolát. A mai napig szüksége van / lenne a délutáni alvásra, ha nem is minden nap. De ő már nagy, nem fekszik le. Csak éppen akkor este elviselhetetlen. Az oviban még alkalomadtán alszik, itthon nem, a hétvége még nem is gond, de a szünetekben eljön az a pont, hogy három naponta elküldjük aludni, amikor már nem bírjuk a kiképzést. De itthon lesz, így remélhetőleg ki tudja pihenni magát.

Közben apa segítségével megtanulta a folyóírást, ez előttem volt titok, csak akkor mutatták meg, amikor már jól ment. Nem sorok közé ír, hanem sima papírra, de az arányok pontosak. Viola változatlanul nagyon teper a tesók után, Brúnót ez nem izgatta, egészen az elmúlt pár hétig, mikor egyrészt mindent akart, amit a nagyok csinálnak, most vezetgethetem a görkorcsolyával naponta többször, Blanka néptánc órájáról nem bírtam kivinni, zeneiskolába akar menni; a kérdésemre, hogy milyen hangszeren szeretne tanulni, rövid gondolkodás után azt mondta, hogy „szerintem a hegedű az jó lesz”. Másrészt elkezdett nyitni más emberek felé, szívesen beszélget pl. a szomszéd nénikkel, és hogy végre itt a tavasz, és délutánonként gyerekkel van tele az udvar, a szomszéd gyerekekkel is próbál játszani, bár még mindig a testvérek az első számú társaság. Tovább »

A kottaszerkesztő, az új szerelem

Mint korábban írtam, Beni zongorázik, és a tanulás mellett rendszeresen improvizál, próbál hallás után játszani, tanult darabokat különböző hangnemekbe átjátszani, és nem utolsó sorban zenét is szerez. A tanára már többször kérte, hogy vizsgán, illetve házi hangversenyen játsszon saját szerzeményt is.

A szerzeményeit le is kottázza, van külön “szerzeményes füzete“, és mind a zongoratanárának, mind a szolfézstanárának adott ajándékba kézzel írott kottákat. Mivel a szövegszerkesztőt rendszeresen használja, kérdezte, hogy van-e olyan program, amibe kottákat lehet beírni. Kell neki lenni, bár én még ilyet nem használtam, találtunk is ingyenes szoftvert az interneten (Finale NotePad, van egyébként fizetős része is, további pluszokkal, de nekünk pillanatnyilag elég ez). Nekem még hozzászagolni sem volt módom, pedig január óta nyúzzák ezt a szoftvert. Tovább »

Elvek és önámítás

Ennek az írásomnak az ihletője egy unschooling-os FB-csoport volt, amelyben pár hetet töltöttem mindössze, aztán kijelentkeztem. Hogy azóta mi történik ott, értelemszerűen nem tudom,  vélemény arra a pár hétre vonatkozik. Kaptam kérdéseket, hogy miért léptem ki, ezért is írok. Azt hittem, végre kialakul egy valódi tapasztalat-megosztó csoport, ehelyett azt láttam, hogy elindul egy “nekem van igazam” típusú egó-építés, valamint az, hogy minél pontosabban meghatározzuk ez elveket, hogy mi az unschooling és mi nem, és ki felel meg ennek és ki nem (a filozófia iránt még mindig nagyobb az érdeklődés, mint az, hogy hogyan működik, vagy éppen nem működik a gyakorlatban), vagyis elkezdődött az elméleti síkra terelése annak, ami nagyon sokaknál inkább szívbeli döntés volt, és ahelyett, hogy élveztük volna azt a határtalan sokszínűséget, amelyet az egyéni életutak adtak, mindegyik a maga szépségével, elkezdtük a csoport megosztását, és elindult a kéretlen tanácsadás.

Ekkor döntöttem úgy, hogy ehhez nekem sem időm, sem kedvem, másrészt az elvek megfogalmazásakor rájöttem, hogy nem is vagyok unschoolingos, és nem is leszek az soha, következésképp semmi keresnivalóm ott. Már a Doman-módszerrel belekotortam a gyerekek spontán fejlődésébe. Továbbá nekem is belekerült harmincegynéhány évembe, míg rájöttem, hogy értelmetlen és káros kéretlenül tanácsot és segítséget adni, azzal csak a saját igazságomat akarom lenyomni a másik torkán. Saját tapasztalatból úgy érzem, ez a szakasz is hozzátartozik az úthoz, én is átmentem rajta: megtalálok valamit, ami az életemben kiválóan működik, és hirtelen úgy érzem, ha mindenki ezt tenné, eljönne a világbéke, és osztogatom a kéretlen tanácsot és véleményt, próbálom meggyőzni a másikat, mi több, felsőbbrendűnek is érzem kissé magam, mert hogy bizonyos területen előbb járok ugyebár. Tovább »

2014-2015 első féléve – Blanka

Beni és Blanka félévi tanulmányai között nagyon sok átfedés van, mivel a napjuk nagy részét együtt töltik, és az érdeklődésükben is sok közös van.

Matematika

Blanka jól használja az alapműveleteket százas számkörben. Szereti a számoló színezőket, foglalkoztatókat. Van fogalma törtekről, mértékegységekről (hosszúság, tömeg, idő, térfogat), helyi értékekről, de ezekkel még nem nagyon számol. Alap geometriában tájékozott, ismeri a szögeket, síkidomokat, mértani testeket. Szereti pénzügyi társasjátékokat (Gazdálkodj okosan!, Cashflow for Kids), ebben is bőven gyakorolhatja a fejszámolást, vagy akkor is,ha pl. kockapókert játszunk. Tovább »

2014-2015 első féléve – Beni

A gyerekek fejlődéséről, tevékenységeiről tanulási naplót vezetek, ez alapján így néz ki Beni első féléve nagyjából tantárgyakra bontva:

Matematika

Benedek milliós számkörben jól kezeli a négy alapműveletet. Ismeri a törteket, tizedes törteket, ha kell, ezzel is számol. Sok mértékegységet ismer (hosszúság, tömeg, idő, térfogat, sebesség), át is tud váltani. Alap geometriában is tájékozott, ismeri a szögeket, síkidomokat, mértani testeket, számolt már területet, kerületet, használta a Pitagorasz-tételt. Készített autókat papírból, ehhez már kellettek a geometriai számítások, szerkesztések. Körzőt, vonalzót jól használ. Szereti  pénzügyi társasjátékokat (Gazdálkodj okosan!, Cashflow for Kids), ebben is bőven gyakorolhatja a fejszámolást, vagy akkor is, ha pl. kockapókert játszunk. A boltban van, hogy ő figyelmeztet, hogy az elvileg gazdaságos nagyobb csomag drágább, mintha vennénk három kicsit, és abban ráadásul több termék is van. Szereti a számolós színezőket, foglalkoztatókat, de a matematika tankönyveket messzire elkerüli. Tovább »

Gyakran ismételt kérdések

Nyáron érettségi találkozón vettem részt, ahol beszámoltam arról, hogy hogyan is élünk. Volt, akiben érezhetően felpattant a szikra, az érdeklődés, volt aki nagyon szkeptikusan közelített hozzá, vagy értetlenkedve nézett. Egyiken sem kell csodálkozni, hiszen egészen másra vagyunk kondicionálva. Kaptam viszont kérdéseket, amelyek vissza-visszatérnek más beszélgetések kapcsán is, vagy levelekben. Ezekre szeretnék válaszolni.

1. Hogyan tanul a gyermek, ha nincsenek tanórái és nem használ tankönyveket, egyáltalán hogyan tanul, ha arra nem kényszerítik?

Erről egyrészt André Stern jut az eszembe (de lehetne hivatkozni egy sor más szerzőre is), hogy a gyermek nem tud nem tanulni. Olyan szinten nyitva van a világ megismerésére, hogy nem tud mást tenni. Ez az alaptermészete addig, amíg ebbe bele nem avatkozunk, akár azzal, hogy megszabjuk, mikor mit kell tanulni és hogyan, akár pl. tévé- vagy számítógépfüggéssel is.

Másrészt eszembe jut egy kép, amikor egymás mellett állnak a festékes tégelyek, hogy ez a matematika, ez az irodalom, stb., a másik képen pedig összevissza színes festékezve minden, és az első az iskola, a második pedig az élet. Kb. úgy néz ki a szabadon tanuló gyermek tanulása, mint ezen a képen az élet. Ugyanis nem matematikát tanul, vagy biológiát és irodalmat, hanem valami egészen mást, mégis, ha akarom, vissza tudom bontani a tevékenységet a tantárgyak szintjére. Tovább »

Otthontanulás folytatódik

Szeptembertől úgy módosult az életünk, hogy már Blanka is itthon van, papíron első osztályos. Azzal tisztában voltam, hogy Blanka egészen más karakter, mint Beni, valamint azzal is, hogy ők ketten rendszerint nem férnek meg egymással, konfliktus konfliktus hátán, de majd csak kialakul valahogy.

Kialakult. A szeptember nem volt egyszerű, tényleg össze kellett szokniuk, rengeteg veszekedés volt, de októberre drasztikusan visszaesett a mennyiség. Amíg nem voltak együtt szinte egész nap, addig a kevesebb együtt töltött időben biztosan robbant valami, most már azért jobb.

A délelőtti együttléteink nem módosultak abban a tekintetben, hogy szabadon tanulás van, azzal foglalkozik mindenki, amihez kedve, érdeklődése van, illetve ha kérdése van, vagy valamiben segítségre van szüksége, akkor ott vagyok. (Természetesen Brúnóra nem teljesen ez vonatkozik, mert ő még azért jobban igényli, hogy többet legyek vele.) A különböző nyelveket továbbra is használjuk, hetenként mást, de ez mindenkinek megfelel. Tovább »