Egymást tanítjuk

Szocializáció iskola nélkül 2.

Folytatom a John Taylor Gatto beszédéből vett idézeteket, kiegészítve a saját gondolataimmal.

“Abszurd és életellenes egy olyan rendszer részének lenni, amelyik pontosan ugyanolyan korú és ugyanahhoz a társadalmi osztályhoz tartozó emberekkel zár össze bennünket. Ez a rendszer gyakorlatilag elvágja az embert az élet mérhetetlen tarkaságától és az együttműködő változatosságtól; elvágja önmaga egy részétől, a saját jövőjétől, és egy folyamatos jelenhez igazítja, majdnem úgy, mint a televízió.”

Ez az, amit évek óta próbálok bizonyítani. Hol van a világon olyan hely, ahol azonos korú emberek vannak összezárva? Az iskolán kívül sehol. Mégis hányan, de hányan hiszik, hogy ez a szocializáció csúcsa… A természeti népekre gondoltam, ahol az emberek egész nap együtt élnek, fiatalok és öregek, felnőttek és gyerekek, és a gyerekek mégis gyerekek maradnak. Mi ezzel szemben mesterségesen leválasztjuk őket a felnőttektől, de minifelnőtteket csinálunk belőlük: ne játssz, ne álmodozz, figyelj, koncentrálj. Igaz, a mi kultúránk bőven kitermelt olyan helyzeteket, ahol a gyereknek semmi keresnivalója nincs, de ez a teljes leválasztás a valódi tanulás lehetőségét is elveszi a gyerekektől. A gyerekeknek ugyanis nem egymástól kellene tanulni a világot, hanem a felnőttektől. Tovább »

Szocializáció iskola nélkül 1.

Jártatok már úgy, hogy érik bennetek mindenféle gondolat, és egyszer csak visszaolvasod az összeset valaki másnak a cikkében, beszédében? Éppen készültem egy jó kis veretes bejegyzést írni a szocializációról, és tessék, a kulcsgondolatok itt vannak benne. Köszönet és hála John Taylor Gatto-nak, hogy leírta, elmondta, illetve annak is, aki lefordította. Csak ellátom néhány saját gondolattal, és kész. Csak hogy én is könnyebben emésszem a mondanivalót

A cikk nagyon hosszú és tömény, mégis javaslom, hogy olvasd el, mert nagyon tanulságos. Olyan szemfelnyitó fajta. Sok gondolatát már én is körbejártam itt, és még valószínűleg fogom is.

Idézem a cikk néhány kulcsmondatát, és kiegészítem a saját gondolataimmal, tapasztalataimmal. Tovább »

Miért járnak óvodába a gyerekek?

Egyik kedves olvasómtól kaptam egy kérdést, miszerint miért járnak óvodába a gyerekeim, ha egyszer az otthonoktatás elkötelezettje vagyok? A kérdés jogos, éppen ezért megér pár gondolatot.

Az a tapasztalatom, hogy bármiben hiszünk, bármi mellett köteleződünk el, azt kellő rugalmassággal kell kezelni, mert bármikor felmerülhetnek olyan tényezők, amelyek részben felülírhatják az eredeti elképzelést. Gondolom, sokaknak az anyagi háttér is az eszébe juthat, de nálunk nem ez volt a fő ok. Tovább »

Természettudományos oktatás: a holdfogyatkozás

Két héttel ezelőtt, 2011. június 15-én láthattuk a holdfogyatkozást, a gyerekekkel együtt készültünk, hogy megnézzük, ami látható belőle. Illetve ameddig este bírják, bírjuk türelemmel, figyelemmel.

Az esti programot egy kis “elméleti előkészítés” előzte meg, csak hogy tudják, kb. mi is történik most. Ennek sikere főképp apa leleményességén múlott. Ami kéznél volt a szobában: egy strandlabda, és egy pici gumilabda. A strandlabdából lett a Föld, a kicsi gumilabda pedig Holddá változott. Először bemutattuk, ahogy a Hold kering a Föld körül. Aztán újabb szereplővel bővült az előadás, a Nappal, amit első körben Beni alakított. Ő a Nap, ami mindent megvilágít, amit lát. Tehát amikor a Hold a Nap nézőpontjából nézve a Föld mögé kerül, nem látja, tehát nem is tudja megvilágítani. Aztán “lassításban” eljátszottuk, mi is történik holdfogyatkozáskor: először egyre kevesebbet látunk a Holdból, aztán semmit, illetve a valóságban a körvonalát halványan, majd megint egyre többet, végül az egészet. Mindez pár óra alatt zajlik le. Tovább »

A Montessori pedagógus szemével

Még februárban volt az első személyre szóló szülői értekezlet az óvodában. Ez azt jelentette, hogy külön-külön beszéltek a gyerekekről a szülőkkel, mit figyeltek meg, honnan indult, hová jutott egyes területeken a gyermek az elmúlt pár hónap során, miben kérik esetleg a szülők segítségét, támogatását, együttműködését.

Beni esetében azzal indult az egész beszélgetés, hogy mik a terveink iskola szempontjából, mert olyan szintű érettsége és érdeklődési köre van különösen a természettudományos irányok felé, hogy egy iskola nemhogy nem tudja motiválni benne, hanem félő, hogy pár hónap alatt ki is nyírhatják a lelkesedését. Mondtam is az óvónőnek, hogy otthonoktatást tervezünk, magántanulói státuszt, mert mi is pontosan látjuk, hogy az oktatási rendszer szempontjából a gyerek problémás. Ugyanis kérdez. Addig, amíg meg nem érti, miről is van szó, de még utána is eszébe juthat megnézni más szemszögből a dolgokat, ami megint csak generál pár kérdést. Igaz ugyan, hogy csak a gyakorló tanításig jutottam, de ebből is tudom, hogy akár egy 20 fős osztályban is elég két ilyen gyerek, hogy szétrobbantsa a tantervet, különösen, hogy rendszerint összekeverik őket a motiválatlan, mindenbe belekötő gyerekekkel… Tovább »

Személyre szabott oktatás

Pár hete egy nagyon érdekes és gondolatébresztő cikket olvastam az oktatásról Vonzó Vera honlapján, két mellékelt videóval, amely rengeteg gondolatot indított el bennem, amelyet több részletben szeretnék majd megosztani.

Ezek a gondolatok már nagyon régen munkálnak bennem, de most egyszerre elkezdtek formába rendeződni, és ami a legfontosabb, megkaptam a keresett definíciót, a személyre szabott oktatást. Ugyanis ez az, aminek értelme van, az egyenképzés válsága egyre nyilvánvalóbb. Gordon Dryen és Jeanette Vos A tanulás forradalma című könyvében már 1999-ben megírta, több oldalról megvilágította, hogy az oktatásunk (úgy a világban általában) az ipari forradalom elvén alapul, és ha ezen nem változtatunk nagyon hamar gyökeresen, az világméretű katasztrófát fog okozni. Tovább »