Egymást tanítjuk

Szabadon tanulás és a szülő

A szabadon tanulás hosszútávú befektetés. Alapja a hit és a bizalom, és a lehető legkevesebb kontroll. Fontosnak tartom emellett a gyermekre irányuló elvárások drasztikus csökkentését, a mindenféle mérések kiiktatását, valamint fokról fokra elengedni a Mátrixot, a gondolkodásmintát, amelyet eddig a tanulásról gondoltunk. Ez az a bizonyos önnevelés, amely mindenképp szükséges, ha szabadon tanulást választunk. Ha fontosak az érdemjegyek, vagy az, hogy komoly problémának éljük meg, ha Pistike már tud karácsonyra olvasni, a mi gyerekünk meg nem, ha elhisszük, hogy mindenképp papírok kellenek az életben maradáshoz, akkor nekünk a hagyományos iskolarendszer való.

A saját gyerekeimen már megfigyeltem, de észrevettem más ismerős gyerekeken is, hogy míg a szabad környezetben kiteljesedik, elképesztő dolgokra képes, amint találkozik az elvárásokkal, a nyomással, hogy teljesítsen, azonnal begörcsöl, és nem mutat semmit. És a nyomás sajnos legtöbb esetben a szülőtől származik, bár nem mindig tudatosan. Tovább »

Előre gyártott elméletek csapdájában 1.

Azzal kezdeném, hogy nem vagyok pszichológus, de még csak különösebben olvasott sem a témában. Háromgyermekes gyakorló anya vagyok, aki előszeretettel próbál ki a fővonaltól eltérő nevelési-oktatási módszereket, mivel a “hagyományosakat” sem kielégítőnek, sem jónak nem találom, és sok már nálam sem vált be, vagy éppen több kárt okozott, mint hasznot.Az általam alkalmazott módszereket azonban a fővonalhoz tartozó gyermekpszichológia rendszeresen erősen bírálja. A “tájékozatlanságomat” már inkább előnynek érzem, mint hátránynak, ugyanis az elméletek sokszor rendkívüli módon korlátoznak, és félelmet keltenek. Láttam már rettegni anyukákat attól, mert a gyermekük szellemileg gyorsabban érett, mint az “átlag”, vagy éppen rendkívül tehetségesnek mutatkozott valamiben. Pedig a gyermeket az adott téma szórakoztatta, jól érezte magát benne, a szülőből az öröm helyett mégis a félelmet hozták az úton-útfélen hangoztatott előregyártott elméletek. Mert a gyermek “hibás”, “nem működik megfelelően” és ettől majd boldogtalan lesz, holott egy hibája van: nem “rendszerkompatibilis”, és ha valami boldogtalanná teszi valaha, az pont a rendszerhez való kötelező alkalmazkodás lesz. Tovább »

Rendszeridegen gyermekek

Nagyon foglalkoztat a téma, hogy miért van az, hogy egyre kevesebb gyermek képes alkalmazkodni az iskola követelményeihez, kereteihez, sőt lassanként megjelennek azok, akik az óvodához sem. Főleg azért, mert ezt a fajta “rendszeridegenséget” érzékelem a saját gyermekeimnél is.

Persze rengeteg oka lehet, kezdve a gyermekükre egyáltalán nem figyelő, problémahalmozó szülőktől, a túl sok tévén át a szabályok, keretek nélküli nevelésig. Arról nem is beszélve, hogy széles körű társadalmi probléma jelenik meg az iskola, illetve az óvoda szintjén. Ez teljesen érthető. De mi magyarázza azt, hogy a harmonikus családi háttérrel rendelkező, jól nevelt gyermekek is ellenállnak az oktatási intézményeknek? A megközelítés még ebben az esetben is az, hogy a gyerek “hibásan működik” és “meg kell javítani”.

Én viszont az gondolom, hogy a nézőpont is hibás. Ha a gyermekek ilyen mértékben nem tudnak igazodni a rendszerhez, nagy a valószínűsége, hogy maga a rendszer nem tudja már betölteni a szerepét, és főként azon kellene változtatni. Tovább »