Egymást tanítjuk

Amikor a kicsi azt szeretné, amit a nagyok

Egy korábbi bejegyzésben már írtam arról, hogy néha egészen meglepő témák foglalkoztatják a gyerekeket. Számomra eddig a legnagyobb meglepetés Viola, aki ugyan még csak két éves, beszélni még nem akar, viszont egyéb dolgokban szédületesen halad a nagyobb testvérek után. A Doman-módszerben, korai fejlesztésben, többnyelvű nevelésben a harmadik “kísérleti alanyom”, de ő produkál olyan dolgokat, amelyeket a többieknél nem tapasztaltam. A beszédfejlődés késése magyarázható a többnyelvű neveléssel is, de nem aggódom, ugyanis mindhárom nyelven tökéletesen veszi az információkat, a maga módján “metakommunikál”, a hallása tökéletes, és már volt hasonló tapasztalatom Benivel, aki szintén nem beszélt 27 hónapos koráig. Aztán meg rögtön mondatokban.

Kb. 20 hónapos lehetett, mikor azt vettem észre, hogy áll a konyhában, és a háztartási gépek márkajelzésit betűzi. Azaz szépen sorban megnevezi a betűket, már amit és ahogy ki tud mondani, mivel még nem beszél. Ezt követően itt is elindult az a bizonyos “lavina”. Egyéb feliratok következtek, amit ruhákon, díszpárnákon talált. Kis- és nagybetű egyre ment, profin azonosította. Az egy dolog, hogy a Doman-módszerben van olvasástanítás, de aki doman-ezik, az tudja, hogy nem betűket “tanítunk”, hanem szóképeket. A Doman-módszer szerint ugyanis pl. annak, hogy “asztal” van értelme egy kisgyerek számára, de egy elvont fogalomnak, mint hogy ez az “A” betű, nincs. Alapvetően fenntartásokkal kezelek bármilyen általánosító megállapítást,  ezt is, különösen, hogy úgy látszik, Viola számára valamilyen értelme van a betűknek is. Az, hogy kibetűzte a kismama-pólómon a MANU feliratot, még elment egynek, de két hete egy másik pólómon bal oldalon kis betűkkel a következő felirat állt, háromféle betűtípussal: Blue Jeans Forever California U.S.A. És ez is ment gond nélkül. Össze nem olvas, de a betűket felismeri. (Illetve nem tudhatom, mivel nem beszél.) Most már eljutottunk oda, hogy a diavetítéskor is próbálkozik, illetve valamelyik nap reklámújságot kért a tartóból, amit már séta közben betűzni kezdett, így majdnem orra is bukott. Szerencsére megértette, hogy ha hazaérünk, és leülünk a lépcsőre, sokkal biztonságosabb lesz “olvasni”. Tegnap kiderült, hogy “fejjel lefelé” is kiválóan felismeri a betűket, sőt automatikusan az “olvasási” irányt is változtatja vele…

Próbáltam rájönni, hogy honnan tanulhatta meg, és csak oda jutottam, hogy egyrészt most Beni írja mindenhová a nyomtatott nagybetűit. Másrészt van két egyforma játék-laptopunk, amelyen Beni és Blanka a betűfelismerős játékot szereti játszani, azt is egy időben. Viola pedig folyamatosan ott van körülöttük. Alapvetően nem tartunk egyforma cuccokat itthon, az elsőt ajándékba kaptuk, csak elromlott, nem tudtuk megjavítani, aztán vettünk a Vaterán egy ugyanolyat, és annak alapján rendbe tudtuk tenni az elsőt is.

A számolással is érdekes a helyzet, ugyanis egyetlen számot nevez meg, azt hogy “egy”. Viszont ha megszámol dolgokat, pontosan annyiszor mondja el az “egyet”, ahány akármi van ott, sőt társasjátékozni is így próbál a dobókockával. Ha megkérem, hogy adjon három, öt vagy éppen nyolc tárgyat, tudja, hogy mennyit adjon.

Az teljesen természetes, hogy játszik a nagyobbak játékaival. Megbirkózik az apró legóval, a Jáva építőjátékkal. Persze nem visz bele olyan koncepciót, mint a nagyobbak, de nagyon jól tudja, hogy mit hogy kell összerakni. És az az érdekes, hogy úgy 15 hónapos kora óta eszébe nem jut a szájába rakni semmit, különösen nem apró alkatrészt, pedig erre sem hívta fel senki a figyelmét, egyszerűen felügyelet mellett játszott ezekkel. Azt persze nem tudom, hogy vajon a nagyok képesek lettek volna-e ugyanerre, hiszen akkor még értelemszerűen nem tartottunk ilyen játékokat otthon.

Hasonló a helyzet a LÜK-füzetekkel és a Logico-val is. Amikor megkapták, pár hétig Violánál tényleg úgy működött, hogy egy feladatig bírt koncentrálni, aztán csak kedvére rakosgatott, húzogatta a gombokat. Egy alig két évesnél ezt teljesen rendben valónak tekintettük. Viszont július utolsó két hetében, míg a nagyok oviban voltak, minden délelőtt egy-másfél órát Logico-ztunk Violával, ami akár 6-7 feladatlapot is jelentett egymás után, mikor milyen nyelven. Én már rég elraktam volna, mert a végén már a türelmem is fogyott, mikor a vége felé már egyre nehézkesebben ment neki, hiszen elfáradt, de hagytam, hogy ő szabja meg, mennyi elég neki. Elképesztő volt, hogy nap nap után több, mint egy órát bír koncentrálni a feladatokra.

Természetesen a kezdő csomagokat adom neki, de egyik nap levette az egyik ötéveseknek címzett feladatcsomagot, és az első feladatban órás képek voltak. Ugyan az én vezetésemmel, de hibátlanul megoldotta. Igaz, el is fáradt benne annyira, hogy akkor nem kért többet. Felhívtam a férjemet, hogy elmeséljem, mi is történt, ő annyit mondott, hogy előző este, míg vasaltam, és ő foglalkozott a gyerekekkel, Beni éppen az órát tanította Violának… Ha ugyanezt én csinálnám, akárhogy, tutira nem menne…

Következő szenvedély a puzzle, ez kb. 2-3 hete kezdte érdekelni. 15-25 db-os keretes puzzle-kat minden gond nélkül kirak, akár egymás után nyolcszor is. A keretes puzzle-kban rendszerint “nyomvonala” is van a különböző daraboknak, ez alapján pillanatok alatt megtalálja a formák megfelelő helyét, akár számára teljesen új kirakó esetén is. Ismét a fotómemória, amely a Doman-módszerrel kiválóan fejleszthető.

Közlekedni gyakorlatilag a babakocsiból tanult meg. Tavasz óta motorozik, de mivel azelőtt is a tesókkal együtt jártunk sétálni, ahol rendszeres elmondtam, hogy álljanak meg az út szélén, nézzenek szét, stb., Violának ez szinte az első pillanattól ment. Megáll az út szélén, és megvár. Ahol van járda, azon megy, ha nincs, az út széléről is van már többé-kevésbé fogalma. “Fejben” már régen tudott közlekedni, aztán mikor jött a gyakorlat, rögtön kivitelezte a tanultakat.

Egyedül öltözik, vetkőzik, fürdik, beköti a biztonsági övét az autóban (!!!), csak éppen győzze kivárni az ember. Segíteni nem lehet, helyette megcsinálni nem lehet, mert botrány van, és kezdi elölről. A nagyoknál ez sokkal később kezdődött, ráadásul őket motiválni is kellett ezzel-azzal. A játszótéren is mindent ki akar próbálni, amit a többiek is, úgy gondolja, ha a nagyok tudják, megy neki is, és az esetek döntő többségében tényleg megy is, még ha segíteni is kell benne egy kicsit. Bár annak nem örültem, mikor itthon a tesók után szabadon leugrott a nappali lépcsőjéről a kanapéra, mert ott borult is, de azért nagyon nem ütötte meg magát. Szóval van, ahol figyelni kell nagyon, mert egy kétéves mozgáskoordinációja mégsem ott jár, mint egy ötévesé.

A legnagyobb meglepetést a múlt hét elején a szobatisztaság jelentette. Gyakorlatilag minimális előzménnyel egyik napról a másikra teljesen tudatosan szobatiszta lett. Igaz, ez egyik gyerekemnél se tartozott a problémás körök közé, a két nagyobb téli gyerek, hát 2,5 évesen nyáron leszedtük róluk a pelust, és szinte 3-4 hét alatt túlvoltunk az egészen. A dolog összetett, de biztosan sokat segített ebben, hogy textilpelust használtunk, és hogy nem görcsöltünk nagyon a témán. Viola nyári gyerek, tehát fél évvel előbb kezdtünk próbálkozni. Amit három nap után feladtam, mert így az utolsó trimeszterben a negyedik gyermekkel nagyon megerőltető volt annyit hajolgatni, ahányszor ő próbálkozott volna (nem sok sikerrel), öltözött, vetkőzött, az ötödik kör után már összevissza dugta a lábait a bugyiba, szóval eldöntöttem, hogy egyelőre kényelmesebb pelenkázni, vagy szobatiszta lesz magától, vagy jövő nyáron újrapróbáljuk.

Hát, álmomban sem gondoltam volna, hogy az első fog megvalósulni… A 40 fokos időben négy napig a nagyszülőknél volt, ahol ugyan nem hordott pelenkát, de a legkisebb jelét sem adta annak, hogy érzékelné a teste működését. Aztán hazajött, első nap pelenka, a második nap kérte, hogy vegyem le, és onnantól teljes tudatossággal, önállóan ment minden, még kérdezgetni se kellett. Első nap egyszer elkésett, a második nap már azt sem, harmadik nap már a bili sem volt minden esetben jó, WC kellett a szűkítővel. Ezt teszi a tesók hatása… Így most bő 5,5 év masszív gyakorlata után kaptam egy hónapnyi pelenkázási szünetet. Az élet apró örömei

Tanulság: tényleg figyeljünk oda, hogy mit gondolunk, mert teljesül. Persze pozitív gondolatok esetén nagy élmény. Ezért “takarítsunk” odabent időnként…

Hamarosan megszületik a negyedik gyermekünk is, ezek után kíváncsi vagyok, ő mivel fog előrukkolni