Egymást tanítjuk

Blanka, a rebellis boszorka

Ahogy korábban jeleztem, nemcsak Beniről, és a friss otthonoktatós tapasztalatokról szeretnék írni, hiszen van három másik gyermekem is, aki szintén halad a maga érdeklődése és tempója alapján. Az elmúlt fél évben Blanka is előrukkolt pár dologgal. Vele egyszerre könnyű és ugyanakkor végtelenül nehéz. Könnyű, mert elképesztő memóriája van, egyszerre képes több irányban maximálisan koncentrálni, és mindent fogni, nehéz, mert hozzá találom a legkevésbé a hangot. Ha teheti, mindennek ellenáll (sokszor kiderül, hogy igazából csak a felszínen), képes elmenni a végsőkig, hogy ez elképzeléseit érvényesítse (mint kiderült, nemcsak itthon, hanem az óvodában is), és olyan “érzékelőrendszere” van, hogy minden embert “bemér” pillanatok alatt, és annak megfelelően viselkedik vele. Nekem elég tized hajszálnyit megborulnom, kikerülnöm a belső egyensúlyból, azonnal érzékeli és támad. Jó kis jelzőműszer nekem is

Blankával kb. ilyen a történet, ez október elején történt. Megyek érte hétfőn délután az oviba, ő közli, hogy táncolni akar menni. Blanka, a tánc kedden van. De ő most akar. Végre megbeszéljük, hogy majd másnap. Kedd délután: gyere, megyünk táncra. Nem akarok, fáradt vagyok, mondja, miközben ugrál a trambulinban. Nagy nehezen kiszedem a trambulinból, laposkúszásban megközelíti az autót, mivel nem bír járni, annyira fáradt. Beül az autóba, majd kérdi: mikor megyünk játszóházba (= reggel kilenctől este nyolcig szünet nélkül ugrálni). A táncóra feléről meg kimegy. Szerda: most akarok táncolni… Aztán egyszer volt egy nagy hiszti az ovis úszáson, meg egy séta alkalmával is, hogy ő nem akar menni a farmra, mert fáradt. Ha már a játszóházat emlegette, ismét a késleltetett jutalmazáshoz nyúltunk, azon kevés eszközök egyike, ami nála működik. Kis kártyákat gyártottunk (úszás, tánc, jóga, farm), és ilyet kap, ha rendesen elvégzi a feladatait, és ha októberben minden rendben megy, lesz játszóház novemberben. Működött is, aztán úgy alakult, hogy mindenféle okok miatt abbamaradt a tánc és az úszás, maradt a jóga, azt viszont annyira szeretik a lányok, hogy ahhoz nem kell biztatás.

Még nem volt egészen négy éves, amikor megtanult olvasni (ennek már kb. 15 hónapja), és most már gyönyörűen, kifejezően olvas folyamatosan. Az alvásigénye is kicsi, az esti kijárkálások hatástalanítására lett kitalálva, hogy olvasson az ágyában, Violának úgyis mindegy, mi történik a szobában, ha elaludt, a lámpafény nem zavarja. Általában működik is a dolog, Blanka komplett könyvtárat tart az ágyában, minimum 7-8 könyvet. Csak egy “merítés” az egyik hétről:

V. A. Szapgir: Vidám matematika I., Marék Veronika: Kippkopp a fűben, Kovács Barbara: Idesüss, Judy Hindley: Hogyan működik a test, Bagossy László: A sötétben látó tündér, Zalán Tibor: A rettentő görög vitéz, Julia Donaldson: One mole digging a hole, Otfried Preussler: Das kleine Gespenst.

Hogy ez utóbbi kettőt is olvassa-e, vagy csak nézegeti, olyan pont, mint sok egyéb Blanka életében: fogalmam sincs. Az oviban már mondták, hogy profi módon olvassa az angol könyveket, így valószínűsítem, hogy az angolt olvassa. De pecáztam már ki észt könyvet is az ágyából, oroszt még nem, azt a Beniében szoktam találni.

Ami a nyelveket illeti, szintén csak sejtésem lehet, hogy lényegesen többet tud, mint amennyit hajlandó mutatni. Az angol persze megy az oviban, de ha valami miatt itthon van, és pl. orosz napot tartok, van, hogy eljátssza, hogy nem ért semmit. Aztán kiesik a szerepéből, és rendesen válaszolgat, előfordul, hogy félmondatok erejéig oroszul is, aztán ha észreveszi magát, megint nem ért semmit. A német és az észt nyelvvel még csak most kezdtünk kommunikációs szinten is foglalkozni, de németül már bő három éve olvasok is. Érdekes módon Beni és Viola teljes egészében fogja, amit németül kérek tőlük, Blanka rendszerint ezt is tagadja. Aztán néha-néha van egy-egy villanás, amikor elárulja magát. Az észt nyelv viszont a szívszerelme, az egész Lotte és Andrus Kivirahk univerzummal együtt, itt néha már van egy-egy megnyilvánulása, amiből látom, hogy már elkezdte feltörni a nyelv kódját. Nála fokozottan érvényes, hogy nem kell törődni az ilyen reakcióival, csak csinálni, csinálni, csinálni, aztán majd lesz valami.

A Doman-képekben még benne van, októberben közölte, hogy tegyem ki a csomagjából az angol és az orosz képeket, mert azt ő már mind tudja (való igaz, egy ideje ismétlünk, nincs végtelenítve a készlet), és ha ismételni akar, akkor majd nézi a Viola képeit is. Az angolt cseréljem ki franciára, az oroszt pedig kínaira. (A kínai anyag már egyszer végigfutott nála, most újrakezdtük, valamint kapta, segítséget a szókapcsolatok és mondatok lefordításához a kínai óvónénitől, aki egy nemzetközi csereprogram keretében négy hetet töltött az oviban és nagyon összebarátkozott Blankával és Violával.) Ami a franciát illeti: még jó, hogy anno a képek gyártásakor túlbuzgó voltam. Igaz, én nem tudok franciául, de a férjem igen, így ezt a feladatot átadtam neki. Blanka pedig éppen a “szerelmes vagyok apába” korszakot éli, így bárminek nagy jelentősége van, ami apától érkezik. Ennek is. Vannak rajzok, amelyeken Blanka hercegnő áll a szemüveges királyfival (=apa), de volt egy képe, amelyen a napocska is szemüveges volt.

Még hogy a gyerekek nem tudják, mit akarnak… Csak nekem kellett a teljesítménykényszeremet elengedni, hogy ne higgyem azt, hogy majd az angolt és az oroszt elfelejti. Ő fogja tudni, hogy mihez kezdjen ezekkel, nem nekem kell eldönteni. Ha azt tanulja, amit szeret, úgyis elképesztő dolgokra képes.

A francia szavak tanulását egyébként az állatokkal, azon belül is a háziállatokkal kezdte, így az ovis farmos játék keretében a fél óvodát is megtanította a szavakra. Egyébként mikor megpróbáltam a férjemet helyettesíteni a francia szavak “oktatásában”, a gyerekek kiröhögtek, és azt mondták, ezt inkább hagyjam meg apának…

Blankának nagyon jó a rajzkészsége is, és szívesen alkot. Hercegnők és családi képek terítik be a lakást, de számomra az volt az egyik legérdekesebb, mikor emlékezetből rajzolta meg a Lotte rajzfilmek figuráit, én még másolni se tudtam így még tizenévesen se. A Tom ja Fluffy című észt rajzfilm két főszereplőjét is lerajzolta, de úgy, hogy kicserélte a fejüket. A rajzokat mellékelem, a megadott linkeken pedig meg lehet nézni az eredetit. Még beépítettem a bejegyzésbe két képét, az egyik címe: Táblaemberke csigolyával, a másik pedig Paintben készült a számítógépen, a Tündér és a kislány.

A szerepjátékokban továbbra is zseniális, most már időnként jelmezeket is alkot, “színdarabot” rendez. Lásd a mellékelt apácajelmezt. Igaz, közölte, hogy Viola az apáca, mert ő apa pizsamáját vette fel, Blanka ennek megfelelően anyáca.

Számolásban is lejutott odáig, hogy húszas számkörben stabil az összeadás, kivonás, október-november környékén rendszeresen töltötte az ehhez kapcsolódó számolós színezőket, aztán elfogyott a lelkesedés.

Alapvetően nagyon jól el tudja foglalni magát, de a Beniéhez hasonló kissé erőszakos természete miatt sikerült is kissé elszigetelődnie. Megvan mindenről a fix elképzelése, és abból nem nagyon enged. Pl. ha beszállok a szerepjátékába (mert kéri), és mondok valamit, rendszerint kijavít, hogy ne azt mondja az egérke, hanem ezt. Nekem történetesen teljesen mindegy, mit mond az egérke, de egy másik 5-6 éves gyereknek értelemszerűen nem. Itthon Beni és Viola alkot egy jó párost, Blanka sokszor kiesik a játékukból, neki Brúnó lesz a “párja”, csak hát ő még egyelőre 16 hónapos. Az oviban is sikerült elérnie, hogy a kis barátai is sokszor inkább mással játszanak, de úgy látszik, neki ezt meg kell tapasztalni, mert a sok átbeszélés sem itthon, sem az oviban nem hozott eredményt.

Mint mondtam, Blankával elég nehéz dűlőre jutnom, sokszor nem találom hozzá a megfelelő nyelvet, kapcsolatot. Ami a többi gyerekkel simán működik, az nála nem megy. Intuitív iránymutatásként megkaptam a Theta healinget, illetve a Moksa elixírt, alkalmazom is egy ideje. Valami el is kezdődött, ugyanis itthon voltak a lányok kisebb-nagyobb megszakításokkal három hétig, először a bárányhimlő ment végig a gyerekeken, aztán taknyos-köhögős lázas nyavalya, nem nagyon szoktak amúgy betegek lenni, hát most bepótolták a lemaradást. A Germán Új Medicina szerint a fizikai tünetek már a megoldási szakasz a konfliktusok megoldása után (na, konfliktus az volt elég decemberben és januárban), ha ezen túljutunk, lesz itt csoda.

Lényeg, hogy Blanka pár napig, amikor már egyébként jól volt, csak némi stabilizálás miatt tartom még itthon, teljesen ki volt cserélve. Először is napi 12-13 órákat aludt (máskor rendszerint a 8 is sok neki), lehetett vele beszélni, nem akart mindennek mindenáron ellenállni, sőt, kimondottan együttműködő volt, én meg balga, azon kezdtem tűnődni, hogy mi lesz így ebből az eredeti kislányból, én nem akartam birkát csinálni belőle. Vigyázz, ember, mit kívánsz, mert azonnal teljesül, Blanka már másnap hozta nagyrészt a régi formáját…

Ugyanakkor az is feltűnt, milyen szívesen van itthon. Még feladatokat is old meg kedvtelésből, igényli a sok nyelvet, rengeteget olvas, szeret velem társasjátékozni. Ma pl. bebújt a fürdőszobába az ajtó mögé, és ott írta-rajzolta a “könyvét”. A könyv kb. 2 mondat nagybetűkkel, illusztrációval. Szabadon akar tanulni, mint Beni, kezdem azt érezni, hogy az egyébként szabad szellemű óvoda is sok neki ebből a szempontból, más szempontból meg talán ki is nőtte. De az is lehet, hogy csak a közösségi tapasztalatai zavarják. Majd kiderül…