Egymást tanítjuk

Szeptember értékelése

Az első otthonoktatós hónapunk sok szempontból nagy-nagy tanulsággal szolgált. Szeptember 30-án Benivel leültünk, és átbeszéltük a célokat, és hogy hová jutottunk annak megvalósításában. Mint ahogy a korábbi bejegyzésben is írtam, szeptember első felében szabályosan paráztam attól, hogy voltak napok, amikor csak játszott, vagy hogy bizonyos típusú feladatokat egyáltalán nem végzett el, csak ha nógattam, de akkor csak szenvedtünk vele. Azt viszont felmértem, hogy ha azzal foglalkozik, amihez kedve van, 15 perc alatt többre jut, mint az iskolában egy hét alatt. A legnagyobb népszerűségnek a szövegértéses feladatok, valamint a folyóírás örvendett. A fejlődés döbbenetes volt. Azt is érdekes volt látni, hogy míg ugyanazzal a feladattal nagyon látványosan kínlódik, ha mellette vagyok, hihetetlen sebességgel, csuklóból megoldja, ha magára hagyom. Az önálló munka aránya így gyakorlatilag napról napra nő.

Sorban bemutatom, mit is terveztünk, és miből hová jutottunk.

Beni lelkét rendbe tenni:

Megállapítottuk, hogy ehhez azért kicsit több kell, mint egy hónap, annál is inkább, mert nem sikerült megtalálnom a probléma gyökerét. Beni nagyon hamar méregbe tud gurulni, és olyankor elég rondán beszél mindenkivel, kis sikertelenségek esetén kétségbeesik és sírva fakad, a testvéreire pedig rátelepszik, és mindenáron megpróbálja rájuk nyomni az akaratát. Egyik sem új dolog, csak ez utóbbi nagyon feltűnő lett, hogy napközben minden rendben van, ahogy a lányok hazajönnek az oviból, Beni szabályosan kifordul magából. De augusztusban az oviszünetben nonstop ezt csinálta. Blanka már nem nagyon hagyja magát, így Viola a legfőbb célpont. A gyógyítási repertoárban az elmúlt fél évben volt már kismillió beszélgetés, Bach-virágterápia, energetikai tisztítás, hoponoponó, Moksa Elixír, rendszeres önvizsgálat, de lassan haladunk előre. De haladunk. Érdekes volt, hogy az ovi rocki és az ovis jóga első óráját Beni tönkretette, végigbohóckodta az egészet, és sajnos a lányokat sem hagyta rendesen csinálni a gyakorlatokat. A beszélgetés folyamán kiderült, hogy Beni felnőtt jógát, és felnőtt táncot szeretne, az ovi már derogál neki, így ezt rövid időn belül meg is oldottuk: a tánctanár meghívta az iskolai csoportjába, és velem jógázik itthon. Egyelőre az a megoldás, hogy ha lehet, Benit szedjük le a lányokról, mert így tudnak mindannyian érvényesülni. Ez nekem több logisztikát jelent, de megoldjuk.

Beszédjavítás, az orrhangok megszüntetése:

Beni tavaly hosszú hónapokig volt náthás, de május vége óta teljesen rendben lélegzik, az orrhangjait ennek ellenére megtartotta. Három hét gyakorlás után már elég jól álltunk, aztán szeptember utolsó hetében megint benáthásodott. Folytatás következik, mihelyt elmúlik a nátha.

Húszas számkörben az összeadás és kivonás stabilizálása

Beni az első három hétben egyáltalán nem akart számolós feladatokkal foglalkozni. A napi listából szinte sose választotta ki. Párszor próbálkoztam vele, sok értelme nem volt. Viszont az utolsó héten ki sem állt a számolásból, így végül a tervet teljesítettük. Itt is látszott, hogy turbó fokozatra kapcsol, ha kedve van hozzá.

Az íves és a kerek betűk írása:

Ezt a pontot jelentősen alulterveztük, de legmerészebb álmaimban sem gondoltam, hogy ennyire gyorsan haladunk. Igaz, hogy korábban párszor már használtuk a dörzspapíros betűkészletet, de túlzásba nem vittük, az biztos. A betűket különböző csoportokra osztottam: i-í-u-ú-ü-ű, m-n-p-c-r-t-v-w, a-á-o-ó-ö-ő-d-q, b-e-é-f-h-k-l, g-j-y-gy-ly-ny-ty, s-z-cs-sz-zs-dz-dzs-x. Egy nap csak egy csoport betűvel foglalkoztunk. Először párszor végighúzta az ujját a dörzspapíros betűn, aztán párszor az ujjával beírta  egy tálca grízbe. Ezt a módszert a Montessori oviban láttam, igaz, ott nem betűket írtak bele. Miután végigmentünk a betűcsoporton, kapott egy darab postai csomagolópapírt, hogy írjon arra akkora betűket, amekkorákat jólesik. Automatikusan egyre kisebbeket írt. Az alsó hurkos betűknél azért behúztam az alapvonalat. (Idézet Benitől: ezt még egyszer beleírom a grízbe, mert elfelejtette a kezem.)

Arra számítottam, hogy egy-egy betűcsoportot több napig gyakorlunk (ez napi 20 perc volt kb.), ehhez képest még az első három csoportnál Beni hagyott egy-egy ismétlést, a többinél már azt sem. Ugyanis gyakorlatilag rögtön gyönyörű betűket írt. A vonalak közé írással még várni akartam, de Beni mindenképp tovább akart lépni. Pár szót beírtam a füzetbe, hogy lássa, hogy néz ki az íráskép a vonalak között, melyik betűnek melyik része hova lóg, majd elkezdett hárombetűs szavakat írni. Erre hajlandó volt három napig, harmadik nap este (igaz, ez már október 2. volt), ezt írta: “kedves anya én cirkuszba szeretnék menni beszéld meg apával“. Egyelőre csak a kisbetűket tudja, az írásjeleket sem kezeli rendesen, most az írás technikája a lényeg. Innentől kezdve viszont ragaszkodik ahhoz, hogy ő találja ki, hogy mit ír. Én szívesen írattam volna vele pozitív megerősítéseket, de egyelőre inkább ilyeneket ír, mint traktor és markoló, hát írja. Az a lényeg, hogy saját akaratából gyakorol.

Mellékelem a füzetének egy lapját: egy 6,5 éves fiú írása 1 hónap, intenzívnek távolról sem nevezhető írástanulás után. Napi 20 perc, hétvége az rendszerint kimaradt, meg azon túl is pár nap. Először a hárombetűs szavakat írta le, majd a maradék helyre beírta az üzenetét, mondván, hogy ő nem pazarol papírt.

Szépen színez:

A színezés, rajzolás se jutott eszébe az elején, csak a számolással együtt, ugyanis Blanka előásta azokat a foglalkoztatókat, amelyekben olyan számolós feladatok vannak, hogy ha ennyi az eredmény, színezd zöldre, ha annyi, akkor feketére, stb. El is készített vagy öt ilyen lapot, egyen 40-50 példa van.

Olvasás gyakorlása:

Egyrészt a Gőgös Gúnár Gedeonból olvastunk meséket, másrészt odaadtam neki egy szövegértéses LÜK-füzetet, Történetek a kísértetkastélyból címmel. 16 feladat van egy füzetben, de annyira tetszett neki, hogy szeptember végére még két füzet feladatait megoldotta, és sajnos csak négy van összesen. Közben ebben is önállósította magát, szívesen olvas, amit ő választ. Én csak összegyűjtöttem a könyveket, amelyek viszonylag nagy betűkkel vannak írva.

Házon kívüli programnak egy Halász Judit koncertet terveztünk, nagyon jól érzetük magunkat. Ezen túl a következők alakultak: kerti parti egy csapat “kocka-informatikussal”, az óvodából meghívták Benit, hogy menjen velük látogatóba a tűzoltóságra, volt egy ovis családi kirándulás, valamint a gyerekek túl vannak életük első önálló bevásárlásán. Ezen túl voltunk a postán, megnézte, hogy kell borítékot címezni.

És amit nem terveztünk be eredetileg, de mégis haladtunk:

Az orosz olvasókönyvön következetesen haladunk végig, nem elég, hogy a betűket ismeri, szépen olvassa el a szavakat, példamondatokat, szövegeket is, azokat értelmezzük. Ezen túl minden oroszos napon felolvasok, és átbeszélünk egy orosz mesét. A zeneiskolában az aulában zeneszerzők képei vannak a falon, de valami orosz anyag lehet, mert cirill betűkkel van kiírva a nevük. Beni szépen végigolvasta: Csajkovszkij, Glinka, Chopin, de még Sztravinszkijt is sikerült kibetűzni. Majd mikor kijött a teremből, közölte, hogy ott egy Grieg nevű bácsi van. Néztek páran, az biztos…

Az angol olvasással is hasonlóan haladunk: először a Doman-módszerben használt angol szókártyáimat vettem elő, színek, testrészek, állatok, gyümölcsök témában, meglepően  jól olvasta őket (ugyan nem mindet), de pont Beni az, akinél a mai napig nem tudom igazából, hogy a Doman nyelvi része mennyire működött. Úgy látszik, elég jól. Ezt követően belekezdtünk az Oxford Reading Tree sorozatba, amelyet Bán Annamari javaslatára kezdtünk használni. A könyvsorozat valamit tényleg tud, mert a gyerekek rögtön beleszerettek, és szívesen foglalkoznak vele. Igaz, egyesével adogatom, nem egyszerre az egészet, mert abból káosz lesz, ezt már tapasztaltam.

A zeneiskolában ritmus visszatapsolásával, egyszerű dallamok visszaéneklésével, illetve ritmusírással foglalkoznak, ez is egyre jobban megy neki.

Ezek mellett persze előfordul, hogy éppen térképet bújunk, vagy valamilyen enciklopédiát, vagy hogy mahjongot játszik a számítógépen.

És amit tervezni nem lehet, mert úgy alakul, ahogy az élet hozza, az a lelki fejlődés, érzelmi intelligencia fejlesztése, öngyógyítás, önbizalom-fejlesztés. Nagyon sokat beszélgettünk a világ működéséről, különböző elméletekről, univerzális törvényekről (amit adok, azt kapom vissza, ok-okozat törvénye, szeretet, félelem, stb.), a viselkedésről, szabadságról, megbocsátásról. Az azért látszik, hogy elméletben kiválóan tudja ezeket, de a gyakorlati megvalósítás azért akadozik. Illetve a családtagokon kívül, más emberekkel egészen jól megy sokszor, a szülőkkel és a testvérekkel szemben már kevésbé.

Ami nagyon jó szolgálatot tesz most nekünk: Esti Buddha-mesék című könyv. 20 “tanmesét” tartalmaz emberi viselkedésről, minden este kérnek egyet a rendes esti mese után, és igénylik a hozzá tartozó nyújtó-lazító, lélegző gyakorlatokat is. Egy-egy mesét, amely valamiért nagyobb hatással van Benire, nappal is újraolvassuk, megbeszéljük,ebből is tudok következtetni, hogy mi foglalkoztatja.

És végül az októberi tervek:

• Beni lelkét rendbe tenni,
• M, n, ny hangok gyakorlása, mihelyt kigyógyult a náthából,
• Összeadás, kivonás gyakorlása százas számkörben,
• Ismerkedünk a szorzással,
• Szavak írása vonalas füzetbe, a kisbetűk stabilizálása,
• Rajzolás,
• Szövegértéses feladatok megoldása,
• Mesék olvasása hangosan,
• Ismerkedés a mértékegységekkel,
• Angol és orosz olvasás,
• Angol és orosz beszélgetés,
• Le mer bukni a víz alá,
• Házon kívüli programok: bank, hangverseny a zeneiskolában, cirkusz, hétvége a nagyszülőknél,
• Rendszeres jóga, biciklizés, tánc,
• Aktívabb részvétel a házimunkában.