Egymást tanítjuk

Szülőknek, akik szeretnének együtt fejlődni tehetséges gyermekükkel
  • blue
  • Doman-kártyák
  • E-book letöltés
  • Hasznos oldalak
  • Hírlevél
  • Kapcsolat
  • Rólam
« Még mindig a korai nyelvoktatásról / Logico »

Formamentes figyelem

2011. aug 14. Kategória Érzés, Játék, Jellemfejlesztés, Spiritualitás, Tudatos szülő | Nincs hozzászólás

Eckhart Tolle Új Föld című könyvében kétféle figyelmet említ a gyermekneveléssel kapcsolatban: a formaalapú figyelmet és a formamentes figyelmet. A formaalapú figyelmet valószínűleg mindannyian ismerjük, ez “valamilyen módon mindig a cselekvéshez vagy az értékeléshez kötődik. Elkészítetted már a házi feladatodat? Edd meg a vacsorádat! Tedd rendbe a szobádat! Moss fogat! Tedd ezt! Hagyd abba! Siess, készülj el!”

Maga Tolle sem állítja, hogy ez a fajta figyelem felesleges, hiszen főleg a kisgyermekeknek nagyon is szükségük van segítségre, útmutatásra védelemre. Ha azonban csak azt nyújtjuk számukra, elveszünk a cselekvésekben és a szülői szerepben, holott “a gyermek mélyen vágyik arra, hogy a szülő ott legyen számára, méghozzá emberi lényként, s nem holmi szerepként.” Ezt a lehetőséget adja meg az ún. formamentes figyelem, amellyel a rengeteg cselekvés közé behozhatjuk a jelenlétet, és sokkal hitelesebbé teheti a kapcsolatunkat a gyermekekkel, mint akármilyen jó szándékú irányítás.

“Hogyan működik a formamentes figyelem? Ahogy a gyerekedre nézel és figyelsz, ahogy őt megérinted, vagy ilyen-olyan dolgában segíted, éber, nyugodt és csöndes vagy, nem akarsz semmi mást, mint ahogy az a pillanat éppen van. Ily módon teret adsz a létnek. Abban a pillanatban, ha jelen vagy, nem a papa vagy a mama vagy, amelyik figyel, néz, érint, akár beszél is. Te a cselekvés mögötti lét vagy.” Abból keletkezhet a gyermek hiányérzete, vagy a “miért nem veszel észre” érzése, hogy ez a dimenzió folyamatosan kimarad.

Még akár egy évvel ezelőtt is nagyon hangsúlyos volt a gyermekeimnél, hogy míg a szobában játszottak, igényelték a figyelmemet, bár nem folytam bele a játékukba. Gyakorlatilag csak ültem a szoba egyik pontján, és jelen voltam. Aztán persze mint rendes szülő próbáltam ezeket az alkalmakat kihasználni, hogy csináljak valami “hasznosat” is, míg “jól elvannak”, csak éppen ahogy kitettem a lábam a szobából, borult minden. Utána próbálkoztam finomabb eszközökkel, pl. nem mozdulok el onnan, hanem közben olvasok. Ha öt mondatig eljutottam, már nagyon jó volt… Így is szinte azonnal észrevették, hogy a figyelem megszűnt. Ekkoriban olvastam először Tolle könyvét, és utána az esetek nagy részében hagytam, hogy magával ragadjon a pillanat. Talán ennek is köszönhető, hogy mostanra, változó, hogy mennyi időre, de tudok másra is figyelmet, energiát fordítani, érzik, tudják, megbíznak abban, hogy hamarosan megkapják ismét a nekik szánt figyelmet. Ennek persze megvan az a hátulütője, hogy a lakás időnként a feje tetején áll, de már régen túljutottam azon, hogy nagyobb fontosságot tulajdonítsak a patikatisztaságnak, mint a gyerekeknek.

Szintén nagy élmény volt nyár elején, mikor a nagyok hazajöttek az oviból, és az udvaron elkezdtek egy fantáziajátékot játszani, miszerint ők egy tópartra kirándulnak. Az első olyan alkalom volt, amikor teljesen bevették Violát is a játékba. Tulajdonképpen ott is hagyhattam volna őket az udvaron, hiszen zárt és biztonságos, igaz, a garázslejárók innen nyílnak, és szépen sorban jönnek haza a szomszédok a munkából, de az összes gyerekem nagyon jól tudja már, hogy akkor beállnak valamelyik lépcső elé, még a kicsi is, de rá meg úgyis vigyáznak a tesók. Azonban érdekelt, hogy mi fog történni, így leültem a lépcsőre, figyeltem az előadást, csak akkor reagáltam bármit is, ha kértek, kérdeztek tőlem valamit. És voltak alkalmak, amikor könnyesre röhögtem magam a gyermeki fantázia határtalanságán. Bármilyen tárgy át tud lényegülni akármivé, amire szükség van, szabályosan megélik, amit játszanak.

Először kis talicskán kitolták a garázsból a pumpát, meg egy üveg ásványvizet. Az úszástanításnál használatos habszivacs “deszka” lett az úszógumi, amit fel is pumpáltak.  :) Mindenkinek lett fürdőruhája, köntöse (babakocsi-alkatrész, esővédő, táska, ilyesmi formájában), saját labdája. A Blankáé le is gurult az egyik garázsajtóhoz. “Jaj, a labda bement a mély vízbe!” Hozta is a fürdőruháját, meg az úszógumit, hogy ki tudja menekíteni a labdát.
Megbeszélték, hol a mély víz, hol a kis víz, kiterítették a laticelt, aztán átköltöztek a csúszdához. Viola egyrészt lelkesen utánozta a nagyokat mindenben, másrészt engedelmesen csinálta, amit kértek tőle.
Aztán megjelent Blanka a búvárfelszereléssel, amit egy arcára erősített szita és a teste köré tekert csomagolópapír képviselt.  :) Közben hazaérkezett apa, és őt is és engem is bevontak a játékba. Én egy bébihintát kaptam, mint fürdőruhát, apa pedig egy láthatósági mellényt, illetve köntösnek egy fél pár gumicsizmát, használati utasítással.

Azon túl, hogy remekül szórakoztam – némelyik része eredetibb és természetesebb volt, mint egy jobbfajta kabaré -, valami éles felismerésként jelent meg előttem, hogy ők még mennyire tökéletesen jelen vannak abban az értelemben, amiről Tolle is beszél, a most erejét, csodáját nem piszkítja be sem a múlt, sem a jövő, sem más egós formák, minden van, és minden pont úgy jó, ahogy van. Megjelent előttem a Titok című film egy részlete, valamint a gondolatok, amelyek a teremtésről, vonzásról szólnak: tégy úgy, mintha… A gyerekek pontosan ezt tették, teljes beleéléssel, korlátok nélkül. Ösztönösen tudják azt, amit nekünk, felnőtteknek újra kellene tanulnunk: a belefeledkezést, a hitet, hogy minden lehetséges. És tudják is, amíg gondosan le nem szoktatjuk őket a tárgyakkal, a korlátlan és válogatás nélküli tévézéssel, a folyamatosan a jövőre való koncentráltatással (Mi lesz így belőled édes fiam?), a múltbeli tévedések rendszeres felemlegetésével, állandó ítélkezéssel és bírálattal, mások igazságainak a fejükbe verésével, a játék és az élet szétválasztásával, a formamentes figyelem megvonásával.

Pedig ez az a folyamat, amit tanulnunk kellene tőlük… Tolle tanácsait csak azzal tudnám kiegészíteni, hogy ha a jelenlétet akarod elsajátítani, legyél többet a gyermekeddel, gyermekeiddel, és hagyd, hogy magával ragadjon a pillanat úgy, mint őket. :)

Share

Kapcsolódó hozzászólások

  • Nyári szünet és tanévkezdés (2012, szeptember 10)
  • Két éves lett az Egymást tanítjuk honlap (2012, augusztus 07)
  • Egy vita margójára 3. (2012, július 19)
  • Hoponoponó a gyermeknevelésben (2012, július 12)
  • Tanuld meg jól érezni magad! (2011, november 30)

Te mit gondolsz?

Keresel valamit?

Idézet

"A felvilágosult modern embereknek jót tenne, ha nemcsak a gyerekeket akarnák megváltoztatni, hanem felismernék a lehetőségét annak, hogy gyermekeikkel együtt ők maguk is változhatnak, fejlődhetnek." Rüdiger Dahlke

Kategóriák

  • Család (33)
  • Doman-módszer (70)
  • Egyéb (3)
  • Életfeladat (13)
  • Elméletek (7)
  • Érezelmi Felszabadítás Technika (ÉFT) (3)
  • Értékrend (22)
  • Érzés (10)
  • Felelősség (13)
  • Felsőoktatás (3)
  • Finommotorika fejlesztése (1)
  • Gondolkodás (17)
  • Indigó- és kristálygyermek (7)
  • Írás (11)
  • Iskola (35)
  • Itt jártunk (1)
  • Játék (20)
  • Játékos oktatás (8)
  • Jellemfejlesztés (10)
  • Kérdések (3)
  • Kézműves (4)
  • Kiemelkedő tehetség (8)
  • Kommunikáció (7)
  • Könyvajánló (2)
  • Korai fejlesztés (18)
  • Közösség (15)
  • Kreativitás (4)
  • Lexikai tudás (5)
  • Mesék (3)
  • Montessori (11)
  • Nincs kategorizálva (2)
  • Olvasás (25)
  • Önszabályozás (18)
  • Otthonoktatás (46)
  • Óvoda (12)
  • Pénzügyi nevelés (1)
  • Pszichológia (4)
  • Rendszeridegen (3)
  • Spiritualitás (20)
  • Szabadság (21)
  • Számolás (10)
  • Tehetséggondozás (11)
  • Teljesség (3)
  • Természettudomány (5)
  • Tervezés-értékelés (2)
  • Többnyelvű nevelés (37)
  • Tudatos szülő (18)
  • Világkép (7)
  • Waldorf (3)
  • Zene (3)

Címkék

Balogh Béla család Doman-módszer elméletek fejlődés felelősség gondolkodás harmonikus család iskola John Taylor Gatto Játék játékos oktatás kommunikáció korai fejlesztés kreativitás kristálygyermek közösség LÜK-füzetek mese Montessori nagycsalád olvasás otthonoktatás pszichológia spiritualitás szabadon tanulás szabadság Szabó Magda szocializáció számolás tanulási stílus tehetséggondozás természettudomány tudatos szülő tudatosság többnyelvű nevelés világkép változás zene zenetanulás értékrend érzés írás óvoda önszabályozás

Ezeket írtam legutóbb:

  • 2015. október
  • Letölthető Doman-kártyák
  • Doman-módszer folytatásokban 37.
  • Ha anya kimerül…
  • 2014-2015 második félév

Ezeket írtátok Ti:

  • Telfel Grácia - Egy vita margójára 1.
  • Kuzsel Beáta - Ha anya kimerül…
  • Xanita - Ha anya kimerül…
  • Kuzsel Beáta - Ha anya kimerül…
  • Xanita - Ha anya kimerül…
  • Kucsera-Kiss Veronika - Ha anya kimerül…
  • Babka Edit Ilona - Ha anya kimerül…
  • Éri Anita - Alkotás, kreatív magány

Ekkor kerültek bejegyzések a blogba:

2021. március
H K S C P S V
« okt    
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031  

Theme designed by Compare Hotel Prices
Coder Conservatories UK | Presented by Silver Jewelry