Egymást tanítjuk

Mit tanulhatunk a mesékből?

Tévénk ugyan egyáltalán nincs, de a gyerekek napi kétszer fél órát néznek rajzfilmeket DVD-ről. Ez nálunk fontos kiegészítő eszköz a nyelvtanuláshoz is. Magában nem lenne elég, de a rendszeres kommunikáció mellé nagyon jó kiegészítő. Így a mesék nagy részét angolul és oroszul nézzük. A rajzfilmek összeválogatásakor előkerültek népszerű mai mesék, de előszedtük gyermekkorom egyik kedvenc meséjét, a 80 nap alatt a Föld körül Willy Foggal-t, de amelyek nagyon nagy meglepetést okoztak, azok az eredeti orosz mesék, némelyik valódi kincs. Most bemutatom, mit nyújtottak ezek a mesék azon túl, hogy kalandosak, izgalmasak, szórakoztatóak.

80 nap alatt a Föld körül Willy Foggal

Willy Foggnak egészen konkrét célja van, mellé egy nagyon pontos útiterv, mikor hol kell lenni, milyen járműre kell átszállni, stb. Amíg utazik, talán Romy hercegnő megmentésének kivételével mindent ennek a célnak rendel alá. Aztán valami mindig történik, ami megakasztja az utazást: elfogy a vasút, leégnek a hajó vitorlái, hóvihar van, nyomában a két detektív, valamint a regényhez képest a rajzfilm kiegészül még egy folyamatosan ármánykodó szereplővel, Sullivan bérencével, Transferrel. Ez természetesen mind szükséges ahhoz, hogy a kalandok izgalmasak legyenek. Nem is ez a lényeg, hanem Willy Fogg megingathatatlan nyugalma. Nem kezd el pánikolni, nem vagdossa földhöz a cilinderét – valami hasonló sokkal inkább a társaira jellemző -, ő végig tudatában van annak, hogy körbe fogja utazni a Földet 80 nap alatt, és a segítség, lehetőség mindig megérkezik. Akár elefánt, akár hőlégballon, akár vitorlás szán formájában. Van, amikor keményen a pénzére van szükség, de van, amikor ezt rákenhetné a hajára, mert ettől még nem fog pont ott és akkor a rendelkezésére állni a megfelelő jármű. A megoldás mindig megérkezik, még az utolsó utáninak hitt pillanatban is.

Vajon hányan tudjuk ezt utána csinálni? Menni előre, nem kétségbeesni még akkor sem, amikor minden nagyon úgy néz ki, hogy bőven megvan rá az okunk, hanem hinni töretlenül?

A másik kedvencem a Luntik (autentikusan Luntyik :)).

Luntik egy kedves kis figura, aki megszületik a Holdon, és a következő pillanatban szépen leesik a Földre. A bogarak, rovarok , giliszták, vízi állatok között sok ismerőst szerez, még fogadott nagymamát és nagypapát is talál.  Aztán velük együtt elkezdi megismerni a világot.

Luntik néha teljesen olyan, mint a gyerekeim A legjobbat akarja, vagy éppen csak jól érezni magát, de mivel nem mindig tudja, hogyan is működik a világ, az eredmény nem feltétlenül az lesz, amire számít. Szerencsére a társainak van annyi humorérzéke, hogy ne vegyék túlságosan komolyan a dolgokat. Levonjuk a tanulságot, és megyünk tovább.

Az epizódok kb. 5 percesek, nagyon sok van belőlük, öt évadnyi anyagot lehet megtalálni itt. A szemlélete miatt említenék néhányat.

Luntiknak van egy nagy előnye: nincsenek negatív hiedelmei. Viszont hamar elfogadja igazságnak azt, amit mások, különösen a felnőttek mondanak neki. Ugyanakkor, ha rájön, hogy valami mégsem egészen stimmel vele, ő az, aki a legkorábban túl tud lépni rajta. Az egyik fejezetben előbújik egy fekete giliszta, ami a rák szerint nagyon rosszat jelent, és valami balszerencse történik. A rák el is töri a kagylóhéjat, amit a hátán cipel, bár a történetből világosan látszik, hogy a gilisztának semmi köze hozzá Ezek után Luntik és barátja pánikszerűen menekül előle, míg Luntik kezdi sejteni, hogy az a szegény giliszta csak játszani akar velük. A többszöri figyelmeztetés ellenére el is kezd vele labdázni. És lássatok csodát, semmi baj nem történik

A másik kedves eset, amikor a pillangók mindenkit leszólnak, akinek nincsen szárnya, és fel is hívják rá a figyelmet, hogy mennyivel jobb nekik. Aztán hirtelen vihar támad, a pillangók szárnyai eláznak, mennének fedél alá, de az összes gomba, lapulevél foglalt, és rendesen megkapják az elutasítást, hogy van szárnyuk, oldják meg a problémájukat. Ez alól kivétel Luntik: ő akkor csak azt látja, hogy valaki segítségre szorul, és eszébe sem jut, hogy pár perce még “szemétkedett” vele…

Néha úgy érzem, sokkal jobban járnak a gyerekek, ha ilyen mintákat kapnak, mint a panaszkodós, irigy, erőteljesen korlátozó gondolkodásmódot. Míg gyerekek vagyunk, elhisszük, hogy nekünk is minden lehetséges, mint a mesehősöknek, amíg meg nem győznek az ellenkezőjéről. Pedig ezt a hitet kellene megőrizni felnőttként is. Hála gyermekeimnek, és ezeknek a csodálatos meséknek és a még csodálatosabb könyveknek, én is egyre kiegyensúlyozottabb viszonyban vagyok a bennem élő belső gyermekkel