Egymást tanítjuk

Szülőknek, akik szeretnének együtt fejlődni tehetséges gyermekükkel
  • blue
  • Doman-kártyák
  • E-book letöltés
  • Hasznos oldalak
  • Hírlevél
  • Kapcsolat
  • Rólam
« Tanuld meg jól érezni magad! / Szocializáció iskola nélkül 1. »

Kézműves játék dédivel és a nagyszülőkkel

2011. dec 13. Kategória Finommotorika fejlesztése, Játék, Kézműves, Kiemelkedő tehetség | 2 hozzászólás

Mint már arról korábban írtam, Benit sok dologra tudtam motiválni, míg csak itthon volt, kivéve a rajzolást, egyéb kézműves tevékenységeket. Egy idő után nem törődtem ezzel, de csak nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy a finommotorikát azért fejleszteni kéne valamivel, így beküldtem a konyhába tésztát gyúrni, pogácsát sütni, húst panírozni (bár ezeket főleg a nagymamákra bíztam), és csodák csodája: ehhez kedvet kapott. Úgy látszik számára ennek volt értelme, hogy végén elkészül valami hasznos, amit ebben az esetben ugye meg lehet enni. :)

Egyszer meséltem a gyerekeknek arról, hogy mikor én voltam gyerek, rendszeresen otthon gyártottuk a tésztákat, a nagymamám (nekik dédi) vezetésével. Például mi tekertük a szerkentyűt, ami vékony csíkokra vágta a tésztát, és ami még érdekesebb volt, az a csigatészta kézi készítése. Ettől a gyerekek olyan lázba jöttek, főleg Beni, hogy a nyaralás idejére meg kellett szervezni egy kisebb tésztagyártó akciót. Nem nagyüzemit, csak épp annyit, hogy egy kicsit gyakorolhassanak. Dédi nagyon lelkes volt, még más tevékenységeket is kitalált.

Nagymamám “hétköznapi zsenialitása” többek között pontosan a sütés-főzés, az a fajta, aki ösztönösen alkot csuda dolgokat, ami nemcsak finom, de rendszerint gyönyörű is. Aki a kezével érzi, milyennek kell a tésztának lenni, hogy ne repedjen ki, a rétestészta ne lyukadjon, stb. Ez számomra mindig rejtélyes volt, hogy hogy csinálja. :) Nagymamámnak volt három nővére, néha őket is láttam hasonló tevékenységekben, sőt egy-egy nagyobb falusi lakodalom előkészületekor másokat is, és azt tapasztaltam, hogy az “alapokat” minden asszony tudja, hiszen ezeket akkoriban rendesen megtanították nekik, de azokkal a precízen kiszámított mozdulatokkal, amivel a nagymamám tud dolgozni, elég ritkán találkoztam. Vajon hogyan tudta az összes tésztát pont ugyanakkorára kinyújtani, úgy mintha oda se figyelne rá…

Ezen túl nagymamám nagyon szívesen mesél arról, hogyan is éltek régen, miket csináltak, így boldogan gyúrta a tésztát, és kotorta elő a “csigacsinálót”. A gyerekek nagy elánnal belekezdtek, még Viola is, mert ő természetesen semmiből nem maradhat ki, amiben a testvérei részt vesznek. Túl sok csigát ugyan nem gyártottak, de legalább belekóstoltak ebbe is. Igaz, Beni másnap megint akarta, de akkor nem tészta készült, hanem dédi előszedte a köpülőt, a helyi piacon szerzett házi tejfölt, és máris készült a vaj. Ehhez inkább csak Beninek volt kitartása. Nem tartom kizártnak, hogy jövő nyárra a rokka is előkerül :)

Gyermekként főként a nagymamámtól és a nővéreitől tanultam többféle kézimunkát: hímezni, makramézni, anyukám megtanított kötni, horgolni, szóval van még egy-két dolog a tarsolyban, bár ez főleg a lányoknak lesz érdekes, ha kicsit nagyobbak lesznek. Bár, ha belegondolok, annak idején az öcsém nagyon lelkesen varrta a gombokat egy darabig. :)

Ezek a kézi alkotótevékenységek pedig nemcsak a kreativitás, illetve a finommotorika fejlesztéséért jók, van egy ismerősöm, aki pl. azért szeret hímezni, mert közben jönnek a világmegváltó gondolatai, amelyekkel előreviszi a munkáját. Blanka esetében már most látok valami hasonlót, úgy szívja magába az ismereteket, hogy úgy csinál, mintha ott se lenne, és minden figyelmét az kötné le, amivel éppen babrál (gyurma, rajzolás, öltöztetős egérke).

Ami még Benit érdekelte, ahhoz már papára volt szükség: az akkumulátoros fúrógép. Egyébként mielőtt elindultak a nagyszülőkhöz, itthon szobafestéshez készülődtünk, tehát segített az akkumulátoros csavarozóval szétszedni néhány bútort, így a szerszámok máris az érdeklődésének középpontjába kerültek. Lényeg, hogy Beni kapott pár hulladék faanyagot, amit kedvére fúrhatott, először természetesen felügyelettel, később azért már nem kellett minden mozdulatára mellette állni. Javában munkában volt, amikor megérkezett az öcsém, ami ihletet adott Beninek, és nagyobb fúrófejet kért. Amivel akkora lyukat lehet fúrni, amibe egy bot belefér. Olyan sajnos nem volt, de megkapta a legnagyobbat, ami létezett otthon. De megoldotta, keresett hozzá vékonyabb botot. Aztán lekészült a mű, az öcsém ugyanis rendszeresen jár konditerembe, így Beni készített neki egy “erősítőt”. :)

A kézműves alkotás nagyon tág fogalom, jobb, ha nem korlátozzuk magunkat. Különösen, ha a gyerek is kitalálja, mi jó neki. Miután mutattunk pár alternatívát. De a fúró nem jutott volna eszembe, az biztos. Pedig lehet, hogy valahol itt kezdődik, hogy később biztonsággal fel tudjon szerelni egy karnist. Nem minden férfinél jön ez ösztönösen, vagy nem hagyták használni a fúrót, vagy a kezdeteknél több kritikát kapott, mint biztatást, attól függetlenül, hogy akkor éppen 5 vagy 15 éves volt.

Share

2 hozzászólás van a(z) “Kézműves játék dédivel és a nagyszülőkkel” cikkhez

  1. Lengyel Éva írja:
    2012, december 12 09:19-kor

    Atragikus az hogy egyre kevesebb az idős nagyszülő a családokban illetve a generációk nem élnek együtt.Afene nagy önállósodás elsodorja a családtagokat egymástól.Éva

  2. Xanita írja:
    2012, december 12 10:48-kor

    Kedves Éva!
    Ez a több generáció együttélése nagyon szépen hangzik elméletben, a gyakorlatban sajnos ez nem ilyen egyszerű és harmonikus. Rendszeresen kapcsolatban vagyunk velük, de nem élünk együtt, még csak nem is egy településen. És nekünk így jó.

    Bevallom, láttam már egy pár családot, akik ezt próbálták megvalósítani, a feszültség mindenhol ott volt, volt, ahol teljesen nyilvánvalóan, volt, ahol a szőnyeg alá söpörve, de szépen mérgezett mindenkit. Láttam házasságokat tönkremenni ebben a közegben.

    A konzinuum-elv című könyv jutott az eszembe: a jekána indiánoknál azért tud ez működni, mert ott mindenki kiteljesedett személyiség, köszönhetően többek között a gyerekekkel való bánásmódnak. A mi kultúrákban azonban ebből a szempontból mindenki “defektes”, senki sem kiteljesedett személyiség, ez pedig táptalaja az örökös játszmáknak. A játszmákból természetesen ki lehet jönni, de ha együtt élünk, sokkal-sokkal nehezebb.
    Szerintem nagyon fontos, hogy az ember előbb önálló legyen, a saját életét élje, ne azt, amit a társadalom és/vagy a család rá akar rakni, mert ebből csak feszültség lesz meg betegség. Ha azután visszatalálnak egymáshoz, abból lehet harmónia.

    Én pl. biztos vagyok benne, hogy ha mi nem kezdünk önálló életet, abból, amit itt olvasol, semmi nem valósult volna meg. Mert annyira más, mint amihez korábban hozzászoktak, hogy nehezen fogadják be. Más életvitelt pedig egész egyszerűen nem lehet folytatni egy fedél alatt. Most, hét év után már elmondhatom, hogy kezdünk közeledni egymáshoz :)

    De idézhetnék A. S. Neill: Summerhill című könyvéből is: a gyerekeknek sokszor az a baja otthon, nem két főnöke van, hanem négy, mert ott van még két nagyszülő is. Akik természetesen nem mindenben értenek egyet. Ahhoz meg egy hétvége is elég, hogy lássam, a gyerekek milyen profin ki tudnak minket játszani egymás ellen, bele se merek gondolni, mi lenne, ha állandóan ez menne. Pedig ez csak a dolgok természetéből adódik: egyszerre két szabályrendszer van jelen a gyerekek életében, ettől megzavarodnak. Külön-külön teljesen jól működnek mind a kettőben, de egyszerre…

Te mit gondolsz?

Keresel valamit?

Idézet

"A felvilágosult modern embereknek jót tenne, ha nemcsak a gyerekeket akarnák megváltoztatni, hanem felismernék a lehetőségét annak, hogy gyermekeikkel együtt ők maguk is változhatnak, fejlődhetnek." Rüdiger Dahlke

Kategóriák

  • Család (33)
  • Doman-módszer (70)
  • Egyéb (3)
  • Életfeladat (13)
  • Elméletek (7)
  • Érezelmi Felszabadítás Technika (ÉFT) (3)
  • Értékrend (22)
  • Érzés (10)
  • Felelősség (13)
  • Felsőoktatás (3)
  • Finommotorika fejlesztése (1)
  • Gondolkodás (17)
  • Indigó- és kristálygyermek (7)
  • Írás (11)
  • Iskola (35)
  • Itt jártunk (1)
  • Játék (20)
  • Játékos oktatás (8)
  • Jellemfejlesztés (10)
  • Kérdések (3)
  • Kézműves (4)
  • Kiemelkedő tehetség (8)
  • Kommunikáció (7)
  • Könyvajánló (2)
  • Korai fejlesztés (18)
  • Közösség (15)
  • Kreativitás (4)
  • Lexikai tudás (5)
  • Mesék (3)
  • Montessori (11)
  • Nincs kategorizálva (2)
  • Olvasás (25)
  • Önszabályozás (18)
  • Otthonoktatás (46)
  • Óvoda (12)
  • Pénzügyi nevelés (1)
  • Pszichológia (4)
  • Rendszeridegen (3)
  • Spiritualitás (20)
  • Szabadság (21)
  • Számolás (10)
  • Tehetséggondozás (11)
  • Teljesség (3)
  • Természettudomány (5)
  • Tervezés-értékelés (2)
  • Többnyelvű nevelés (37)
  • Tudatos szülő (18)
  • Világkép (7)
  • Waldorf (3)
  • Zene (3)

Címkék

Balogh Béla család Doman-módszer elméletek fejlődés felelősség gondolkodás harmonikus család iskola John Taylor Gatto Játék játékos oktatás kommunikáció korai fejlesztés kreativitás kristálygyermek közösség LÜK-füzetek mese Montessori nagycsalád olvasás otthonoktatás pszichológia spiritualitás szabadon tanulás szabadság Szabó Magda szocializáció számolás tanulási stílus tehetséggondozás természettudomány tudatos szülő tudatosság többnyelvű nevelés világkép változás zene zenetanulás értékrend érzés írás óvoda önszabályozás

Ezeket írtam legutóbb:

  • 2015. október
  • Letölthető Doman-kártyák
  • Doman-módszer folytatásokban 37.
  • Ha anya kimerül…
  • 2014-2015 második félév

Ezeket írtátok Ti:

  • Telfel Grácia - Egy vita margójára 1.
  • Kuzsel Beáta - Ha anya kimerül…
  • Xanita - Ha anya kimerül…
  • Kuzsel Beáta - Ha anya kimerül…
  • Xanita - Ha anya kimerül…
  • Kucsera-Kiss Veronika - Ha anya kimerül…
  • Babka Edit Ilona - Ha anya kimerül…
  • Éri Anita - Alkotás, kreatív magány

Ekkor kerültek bejegyzések a blogba:

2019. február
H K S C P S V
« okt    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728  

Theme designed by Compare Hotel Prices
Coder Conservatories UK | Presented by Silver Jewelry