Egymást tanítjuk

Szülőknek, akik szeretnének együtt fejlődni tehetséges gyermekükkel
  • blue
  • Doman-kártyák
  • E-book letöltés
  • Hasznos oldalak
  • Hírlevél
  • Kapcsolat
  • Rólam
« A tökéletes nyelvtudás illúziója / Írástanítás másképp »

A megváltoztathatlan dolgok illúziója

2011. júl 20. Kategória Elméletek, Érezelmi Felszabadítás Technika (ÉFT), Érzés, Gondolkodás, Korai fejlesztés, Többnyelvű nevelés | 4 hozzászólás

Az előző bejegyzésemben a tökéletes nyelvtudás illúziójáról írtam, a következő két részben sorra veszem azokat az aspektusokat, amelyeket szintén illúziónak, és nem valóságnak tartok.

2. Annak az illúziója, hogy vannak örökre úgy maradó, megváltoztathatatlan dolgok

A másik gyakori érv, hogy ha a gyerek rosszul tanulja meg a nyelvet, akkor mindig is rosszul fogja tudni. Ez egy óriási tévhit. Az emberek a saját anyanyelvükön képesek gyermekkorban rögzült “hibákat” (ez rendszerint helyi nyelvhasználat, amely nincs minden pontjában szinkronban az “irodalmi” nyelvvel) teljességgel megszüntetni, akkor erre miért ne lennének képesek egy másik nyelven is? Ha pedig arra gondolok, hogy milyen érzelmi, energetikai blokkokat “szerkesztettem ki” magamból az elmúlt hónapokban, években diapozitív metódussal, Érzelmi Felszabadítás Technikával (ÉFT), szokásátalakító programokkal, amelyekre még sok közeli ismerősöm is azt mondta volna, hogy megváltoztathatatlan, ez az illúzió számomra egyszerűen nevetséges. A testem működését sikerült már azzal átalakítanom, hogy egyszerűen jól kívántam valamit, amit szerettem volna megváltoztatni. :) Gyakorlatilag az egész életem, gondolkodásmódom új alapokra került.

A nyelvek használatához kapcsolódik az az élményem, hogy amikor a gyerekeim kérték tőlem, hogy beszéljek velük németül is, fogalmam nem volt, hogy meddig tart újraéleszteni az azóta igencsak passzív területre szorult némettudásomat. Első körben azt ígértem meg nekik, hogy olvasok ezen a nyelven, valamint szavakat tanulunk. Kb. 2-3 hónapja lehettem ebben – de azt úgy kell elképzelni, hogy kb. hetente kétszer olvastam is valamennyit németül -, amikor megismerkedtem az ÉFT-vel. Egyik este csak kíváncsiságból “kopogtattam” pár kört az iskolai nyelvtanulás során szerzett kommunikációs blokkjaimra, és másnap a gyerekeknek megfelelő szinten folyékonyan beszéltem németül!!! Az eredmény teljesen megdöbbentett, de néhány hét után rájöttem, hogy ez még ÉFT-ből is kevés volt, ahhoz, hogy az egyszer már megszerzett tudásomat visszahozzam, és a görcsöket nagy hatásfokkal csökkentsem, esetleg meg is szüntessem, lényegesen többet kell oldanom. Most ezen is folyamatosan dolgozom. Ráadásul más területen szerzett tapasztalataim szerint a blokkok oldása nemcsak rám gyakorol pozitív hatást, hanem a környezetemre is, elsősorban azokra, akikkel a leginkább össze vagyok kötve energetikailag, ezek pedig a gyerekeim. Amint érzékelhető eredmények jelentkeznek, beszámolok róla. :)

A gyerekeimen látom, hogy eddig, ha megszólaltak angolul, a beszédükben az én “rossz” magyar akcentusom jelent meg, ráadásul kicsit eltúlozva. Most szinte észrevétlenül veszik át az amerikai óvóbácsi “jó” kaliforniai akcentusát, szintén kicsit eltúlozva. :) De hasonló bravúrt már felnőtteknél is láttam. Kinn élt pár évet nyelvterületen, és a kiejtése, ha nem is tökéletesen, de elkezdett “hozzásimulni” a helyi kiejtéshez.

Ehhez kapcsolódik az akcentus és a dajkanyelv jelentőségének túllihegése. Megmondom őszintén, az ún. dajkanyelvet magyarul se túl sűrűn használom a gyerekekkel. Valamennyire a többi nyelven is szert tehetek a mondókákból, gyermekdalokból, mesékből. De egyszerűen nem látom, hogy ennek mi az az óriási jelentősége a későbbi nyelvhasználat szempontjából.

A szlenget sem ismerem egyik általam beszélt idegen nyelven sem, de szerintem ennek elsajátításához olyan környezet kell, ahol használják. Magyarul sem ismerem pl. a katonai szlenget (meg sok mást se), őszintén szólva nem is hiányzik az életemből. Ha a hadseregbe kerülnék véletlenül, pár hétig biztosan néznék, mint Rozi a moziban, utána pedig ráállnék a helyi szóhasználatra. Úgy gondolom, más nyelven ugyanígy működik, legfeljebb kicsit tovább tart az elsajátítás.

Az akcentusról már írtam korábban itt a hozzászólások között. Lényege, hogy egy nyelv rengetegféle kiejtésben létezik anyanyelvi szinten is, és ennek az angol nagyon jó példája. Másképp beszél a brit, a skót, a texasi, a kaliforniai, a kanadai, az ausztrál, a dél-afrikai. Melyiket tekintsük helyesnek? Ezen kívül a fél világ garantáltan akcentussal beszél angolul, mégis vígan élnek vele. De ugyanez igaz más nyelvekre is, csak mivel nem olyan kiterjedt a használata, mint az angolnak, nem olyan látványos.

Az egyetemi éveim alatt szinte minden félévben voltak magyar szakon magyarul tanuló külföldi (bolgár, finn, lengyel, észt) vendéghallgatók. Mindegyik akcentussal beszélt. Sem engem nem zavart, sem másokat, értettük őket. Ilyenkor nem tudom, miért gondoljuk, hogy hasonló szituációban másképp vélekedik egy ausztrál, vagy egy francia? (Nem arra gondolok, amikor a rossz kiejtés miatt már nem értjük, mit mond a másik, ilyet már tapasztaltam néhány távol-keleti embernél, akik angolul próbáltak kommunikálni. De az esetek döntő többségében nem erről van szó, mikor akcentusról beszélünk.) Vagy ha az egyes ember ezért fog “anyázni”, meg kell mondjam, hogy az elsősorban az ő baja, nem az enyém. :) Ugyanaz a helyzet, mint amikor folyamatosan mások miatt elégedetlenkedem, rendszerint valódi ok nélkül. Ez egyértelmű jele annak, hogy magammal nem vagyok elégedett, magammal nem vagyok egyensúlyban, ráadásul változtatni csak ezen tudok, nem a másikon…

Láttam már arra is példát, hogy magyar anyanyelvű hogyan változtatta meg a magyar kiejtését felnőttként. Abban az igazi palóc nyelvjárásban nőtt fel, a tanárképző főiskolán “tanulta meg” a “normális, irodalmi” magyar nyelvet. És kontrollálni se nagyon kell magát, hogy ezt használja. Igaz az is, hogy ha a szüleivel beszél, rögtön visszavált :) És persze olyan is van, aki legalább részben megtartotta a saját nyelvjárását, de annak meg kifejezetten jól állt. :) Ebből is csak azt látom, hogy nincs lehetetlen. A kérdés inkább az, hogy nekünk személyesen szükségünk van-e arra a valamire, jelen esetben a “jobb” kiejtésre.

3. Az az illúzió, hogy ha egy szülő több nyelven beszél a gyerekével, az rontja a kötődést.

Nekem az a tapasztalatom, hogy a kötődő és a többnyelvű nevelés egymástól teljesen független. Simán megfér a kettő egymás mellett, illetve ha a gyermek nem kötődik, az nem attól van, mert a szülei több nyelven beszélnek vele, hanem sokkal inkább attól, hogy a szülő nincs megfelelő mértékben jelen a gyerek életében. Biztosan van olyan család is, ahol a gyermek több nyelven beszél, a kötődés pedig hiányzik. Ennek a hiánynak az oka azonban inkább lehet a teljesítménykényszerben nevelés, amikor a teljesítményt várom el a gyerektől, nem az a célom, hogy szeresse, amit csinálunk. Mindenesetre azok a családok, amelyeket én ismerek, és több nyelven beszélnek a gyerekekkel, rendkívül gyerekcentrikusak, megadják nekik az érzelmi biztonságot, harmóniát is.

4. Ha a szülő nem anyanyelven beszél a gyerekével az természetellenes.

Hát nem is tudom. A mi gyerekeink abba nőttek bele, hogy három, sőt mióta kérték, négy nyelven beszélek velük, nekik ez teljesen természetes. Másnak meg az, hogy egész nap megy a tévé náluk. Szóval ez a természetesség elég viszonylagos fogalom… És néha, ha belegondolok, hogy mi mindent veszünk természetesnek ebben a világban, égnek áll a hajam. Ehhez képest az, hogy egy szülő több nyelven beszél otthon, a világ legtermészetesebb dolga. :)

Share

Kapcsolódó hozzászólások

  • Egy vita margójára 2. (2012, június 15)
  • Egy vita margójára 1. (2012, április 08)
  • Még mindig a korai nyelvoktatásról (2011, július 27)
  • A tökéletes nyelvtudás illúziója (2011, július 18)
  • Előre gyártott elméletek csapdájában 2. (2011, január 17)

4 hozzászólás van a(z) “A megváltoztathatlan dolgok illúziója” cikkhez

  1. Sauze írja:
    2011, július 21 10:50-kor

    Elso megallapitasom, hogy a rosszul beidegzodott nyelvtani dolgok tenyleg megvaltoztathatok… mi gyerekkorunkban koltoztunk Mo egyik vegebol Mo kozepere es tenyleg mashogy hasznaltak a nyelvet meg ilyen kis tavolsag tekinteteben is….
    az orszag ahol elek ott a deliek nehezen ertik az eszakon eloket es ez forditva is igaz, mind a kiejtesre, mind a szohasznalatra vonatkozva… arrol mar nem is beszelve, hogy ez orszag nyelvet mas orszagokban is boven hasznaljak, ahol aztan meg nagyobb kavart es felreertest okozhat a nyelv…..

    az akcentus az valtozik, hat igen igen… en felnottkent kerultem kulfoldre es meg fele annyi idot sem eltem itt mint otthon… de egyre tobb olyan megjegyzest hallok otthon, hogy mashogy ejtem a szavakat stb…. ez kicsit elszomorit, mert hat nagy hangsulyt fektetek a magyar nyelv muvelesere, es gyermekem neveleseben is ugyanezt az elvet kovetem….

    kar a korai nyelvtanulast ostorozni, csinalja aki akarja, es biztos vagyok benne hogy van ertelme, ha mas nem, a gyerek nem lesz olyan beszukult mint az ellentabor kovetoi!

  2. Xanita írja:
    2011, július 21 11:10-kor

    Sauze, mire gondolsz rosszul beidegződött nyelvtani dolgok kapcsán? Nekem ilyesmi jutott eszembe, hogy volt pl. egy gimis osztálytársnőm, aki automatikusan úgy használta az “én olvasnék” kifejezést, hogy “én olvasnák”, és ezt a szabályt minden ilyen esetben. Ez ugye irodalmi nyelv szempontjából helytelen. Felnőtt korára valahogy mégis megtanulta ugyanolyan automatikusan helyesen mondani. Van, aki meg nem fektet bele energiát, mert szerinte fölösleges.
    Nekem csak magyar nyelvből vannak ilyen jellegű tapasztalataim, mert nem éltem annyi időt külföldön, hogy ezt más nyelven is megfigyelhessem :) De azt már bőven hallottam, hogy más nyelveknél bőven okozhatnak megértési problémákat a nyelvjárások, a magyar nyelvben ez azért annyira nem jellemző. Laktam pár évet kollégiumban, ahol tényleg voltak az ország minden részéből, volt egy pár szó a másik szókincsében, amelyeken jókat röhögtünk, mert nem értettük, mire gondol vele, de ebbe gyorsan beletanultunk :)

  3. Sauze írja:
    2011, július 21 11:17-kor

    az enyimé, a tiedé, stb….. mindenki igy hasznlata ott ahova koltoztunk, ezt mondjuk nem tette a magameva mert hat nem talaltam helyesnek…

    masik ilyen ami feltunk hogy a nevek ele nevelot raktak, nekem ez is furcsa volt….. Elmegyek a Pista bàhoz… A Katinak is van ilyen stb…. szerintem nem kell a nevelo….

    meg a mai napig is meghallom ha kulfoldon magyarokkal talalkozom, hogy Bprol (Pest megyebol) jonnek-e vagy sem :-)

  4. Xanita írja:
    2011, július 21 13:20-kor

    Igen, ez a tulajdonnevek előtti névelőzés nekem is furcsa volt. Aztán azt vettem észre néhány év Budapesten élés után, hogy én is használom :) De mióta itthon vagyok a gyerekekkel, megint “visszaállt” az eredeti állapot :)
    Még egy adalék a nyelvészeti tanulmányaimból: a nyelvművelő álláspont szerint van helyes és helytelen nyelvhasználat, a szociolingvisztika szerint pedig különböző nyelvhasználatok, vagyis nincs helytelen, csak más. Nekem az a véleményem, hogy aki írni akar, könyvet, cikket, akármit, vagy rendszeresen felszólalni itt-ott, az tanulja meg az irodalmi nyelvet, megvan rá a lehetősége. Olvasson, művelődjön, járjon olyan emberek közé, ahol tanulhat.

    Emellett mindig volt, és mindig lesz kevésbé iskolázott réteg, akinek túl sok motivációja nem lesz arra, hogy ebben fejlődjön, de pl. egy vízvezeték-szerelőtől sokkal nagyobb elvárás az, hogy jól rakja össze azt a vezetéket, minthogy választékosan beszéljen :)
    De még erre is van egy kivételes példám: igazi munkásember, szakmunkás bizonyítvánnyal, hosszú évek óta tagja egy kisvárosi színjátszókörnek. Egy biztos: a tanárai soha nem gondolták volna, hogy ilyennel fog foglalkozni, főleg a nem túl pontos beszéde miatt. Nyilván nem lehet őt pl. Kulka Jánoshoz, vagy Cserhalmi Györgyhöz hasonlítani, de hogy a kb. 15 évvel ezelőtti önmagához képest fényévekkel előrébb jár, mind kiállás, önbizalom, és választékos, pontos beszéd területén, az biztos, és szerintem ez a lényeg :)

Te mit gondolsz?

Keresel valamit?

Idézet

"A felvilágosult modern embereknek jót tenne, ha nemcsak a gyerekeket akarnák megváltoztatni, hanem felismernék a lehetőségét annak, hogy gyermekeikkel együtt ők maguk is változhatnak, fejlődhetnek." Rüdiger Dahlke

Kategóriák

  • Család (33)
  • Doman-módszer (70)
  • Egyéb (3)
  • Életfeladat (13)
  • Elméletek (7)
  • Érezelmi Felszabadítás Technika (ÉFT) (3)
  • Értékrend (22)
  • Érzés (10)
  • Felelősség (13)
  • Felsőoktatás (3)
  • Finommotorika fejlesztése (1)
  • Gondolkodás (17)
  • Indigó- és kristálygyermek (7)
  • Írás (11)
  • Iskola (35)
  • Itt jártunk (1)
  • Játék (20)
  • Játékos oktatás (8)
  • Jellemfejlesztés (10)
  • Kérdések (3)
  • Kézműves (4)
  • Kiemelkedő tehetség (8)
  • Kommunikáció (7)
  • Könyvajánló (2)
  • Korai fejlesztés (18)
  • Közösség (15)
  • Kreativitás (4)
  • Lexikai tudás (5)
  • Mesék (3)
  • Montessori (11)
  • Nincs kategorizálva (2)
  • Olvasás (25)
  • Önszabályozás (18)
  • Otthonoktatás (46)
  • Óvoda (12)
  • Pénzügyi nevelés (1)
  • Pszichológia (4)
  • Rendszeridegen (3)
  • Spiritualitás (20)
  • Szabadság (21)
  • Számolás (10)
  • Tehetséggondozás (11)
  • Teljesség (3)
  • Természettudomány (5)
  • Tervezés-értékelés (2)
  • Többnyelvű nevelés (37)
  • Tudatos szülő (18)
  • Világkép (7)
  • Waldorf (3)
  • Zene (3)

Címkék

Balogh Béla család Doman-módszer elméletek fejlődés felelősség gondolkodás harmonikus család iskola John Taylor Gatto Játék játékos oktatás kommunikáció korai fejlesztés kreativitás kristálygyermek közösség LÜK-füzetek mese Montessori nagycsalád olvasás otthonoktatás pszichológia spiritualitás szabadon tanulás szabadság Szabó Magda szocializáció számolás tanulási stílus tehetséggondozás természettudomány tudatos szülő tudatosság többnyelvű nevelés világkép változás zene zenetanulás értékrend érzés írás óvoda önszabályozás

Ezeket írtam legutóbb:

  • 2015. október
  • Letölthető Doman-kártyák
  • Doman-módszer folytatásokban 37.
  • Ha anya kimerül…
  • 2014-2015 második félév

Ezeket írtátok Ti:

  • Telfel Grácia - Egy vita margójára 1.
  • Kuzsel Beáta - Ha anya kimerül…
  • Xanita - Ha anya kimerül…
  • Kuzsel Beáta - Ha anya kimerül…
  • Xanita - Ha anya kimerül…
  • Kucsera-Kiss Veronika - Ha anya kimerül…
  • Babka Edit Ilona - Ha anya kimerül…
  • Éri Anita - Alkotás, kreatív magány

Ekkor kerültek bejegyzések a blogba:

2021. március
H K S C P S V
« okt    
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031  

Theme designed by Compare Hotel Prices
Coder Conservatories UK | Presented by Silver Jewelry