Egymást tanítjuk

Családi kupaktanács

Az ünnepek alatt, és úgy általában a téli szünetben teljesen felborult az életünk. Tényleg azt terveztük, hogy maximálisan a gyerekekkel foglalkozunk, játszunk, beszélgetünk. Sikerült korábban pár olyan “programomat” felülírni, amely már inkább csak akadályozott, és jól éreztem magam, szabadon. Hogy nem idegesítettem magam azon, hogy a konyha tiszta retek maradt szentestére, ahelyett hogy azt súroltam volna, inkább a fát díszítettük együtt nyugiban, sehova sem rohanva. Teljesen jól kezeltem azokat az embereket is, akiket korábban nem nagyon, szóval minden rendben lett volna, ha…

Először is az összes gyereket elkapta valamilyen brutális nátha, de megoldottunk már ennél nagyobb problémákat is, ki is jöttek belőle pár nap alatt. Gyógyító ismerőseim megnyugtattak: a karácsonynak akkora energiája van, hogy az teljesen általános, hogy betegségtünetek jelentkeznek. Brúnó elkezdett nem aludni éjszaka, először négyszer kelt fel, aztán nyolcszor, aztán kb. tizenötször, és az ötödik át nem aludt éjszaka után kiborult nálam a bili. Addig még egészen jól helytálltam… Akkor fogtam gyanút, hogy mi lehet a probléma, mikor Brúnó nemes egyszerűséggel kirugdosta Violát az ölemből. Hogy féltékeny! Még meg sem oldottuk teljesen ezt a feladatot, Blanka is bedurvult, szépen elkezdte ellehetetleníteni az életünket. Az estékkel kezdődött, hogy már éjfélig nem volt nyugalmunk, aztán jött a nappal is, mindent otthagyott felibe-harmadába, a társasjátékokat is – amelyeket mellesleg ő választott ki – , a testvérek nem kis bosszúságára. Nem értettük, mi van, arra különösen odafigyeltünk, hogy Blankával mindketten foglalkozzunk külön is, minden nap. Ha azt kérdeztük, mi hiányzik neki, a válasz azt volt, hogy az, amit éppen csinál, vagy amit egy perce tett tönkre éppen. Tovább »

Rendszeridegen gyermekek

Nagyon foglalkoztat a téma, hogy miért van az, hogy egyre kevesebb gyermek képes alkalmazkodni az iskola követelményeihez, kereteihez, sőt lassanként megjelennek azok, akik az óvodához sem. Főleg azért, mert ezt a fajta “rendszeridegenséget” érzékelem a saját gyermekeimnél is.

Persze rengeteg oka lehet, kezdve a gyermekükre egyáltalán nem figyelő, problémahalmozó szülőktől, a túl sok tévén át a szabályok, keretek nélküli nevelésig. Arról nem is beszélve, hogy széles körű társadalmi probléma jelenik meg az iskola, illetve az óvoda szintjén. Ez teljesen érthető. De mi magyarázza azt, hogy a harmonikus családi háttérrel rendelkező, jól nevelt gyermekek is ellenállnak az oktatási intézményeknek? A megközelítés még ebben az esetben is az, hogy a gyerek “hibásan működik” és “meg kell javítani”.

Én viszont az gondolom, hogy a nézőpont is hibás. Ha a gyermekek ilyen mértékben nem tudnak igazodni a rendszerhez, nagy a valószínűsége, hogy maga a rendszer nem tudja már betölteni a szerepét, és főként azon kellene változtatni. Tovább »