Egymást tanítjuk

Kell-e nekünk diploma? 2. rész

Az iskolarendszeren kívüli felnőttképzések garmadája épül ma arra, hogy “visszacsinálja” azt, amit az oktatás elvett tőlünk, vagy éppen nem adott meg. Nem kétlem a felnőttképzés fontosságát, hiszen élethosszig tanulunk, valószínűleg váltunk is egy párszor, ami új ismereteket is igényel, de mi lenne, ha huszonévesen sokkal magabiztosabban kezdhetnénk az életet, legalább a közelében járnánk a küldetésünknek, vagy lenne némi fogalmunk arról, hogy mit miért csinálunk vagy éppen tanulunk, nem esnénk kétségbe attól, ha nem szerzünk állást, hanem lenne bennünk késztetés és bátorság ahhoz, hogy elkezdjünk önfoglalkoztatóként élni, akár egyedül, de még jobb, ha másokkal hatékonyan együttműködve. Tovább »

Kell-e nekünk diploma? 1. rész

Kicsit visszakanyarodnék még a személyre szabott oktatás témaköréhez, érintve a felsőoktatás válságát.

Előre bocsátom, hogy én az a fajta gyerek voltam, aki teljesen jól elboldogult a poroszos oktatási rendszerben is, tulajdonképpen ennek köszönhetem a két, teljesen különböző irányú diplomámat, azt is, hogy öt év bölcsészkar után minden gond nélkül meg tudtam írni egy  – akkori rendszer szerint – 14 pontos matek felvételit. A problémát nem is a rendszeren belül éreztem, hanem amikor kikerültem belőle. Azzal kellett szembesülnöm, hogy az összesen 20 év alatt megszerzett tudás legnagyobb része használhatatlan. Beleértve a felsőoktatást is. Tovább »