Egymást tanítjuk

Elmúlt két hónap…

Régen írtam bejegyzést. Az elmúlt két hónap minden téren hozott nekünk hideget-meleget, fontos megoldandó feladatokat az ÉLET nevű tanítómestertől. Ez az időszak, megvallom őszintén, kicsit a hitemet is kikezdte, nem egyszer éreztem úgy magam, mintha már az Univerzális Törvények – mint pl. az ok-okozat törvénye, amit adok, azt kapom vissza -, se működnének. Csúnyán kiestem a belső középpontomból, és amíg nem találtam vissza, addig írni sem érdemes, mert abban nem lesz köszönet. Mindez tetézve volt az azóta 5 hónapos Brúnó kialakuló napirendjével, kialvatlansággal. Egy kellemes, pihentető hétvége után úgy tűnik, kezdenek rendeződni a dolgok, legalábbis belül, de ez majd rendezi szépen azt is, ami kívül van.

Mi is történt ezalatt, miben, hogyan fejlődtek a gyerekek? Tovább »

Tízmilliószoros Teremtő Nap

2011. február 4-én, pénteken a Tízmilliószoros Tanácsadó nap egyik előadója leszek

Helyszín:

Príma Gyógyszertár és Egészségügyi Központ

1132 Budapest Kádár u. 3. (a Nyugati Pályaudvar mellett)

A rendezvény 12:00-19:00-ig tart, a részleteket itt találod. Én a korai fejlesztés és a többnyelvű nevelés tapasztalatairól, eredményeiről. előnyeiről és lehetséges folytatásairól fogok beszélni.

Amiért még érdemes eljönnöd: sok alternatív gyógymóddal és az azokat alkalmazó gyógyítókkal, szakemberekkel találkozhatsz, kaphatsz tanácsot a következő témákban: önismeret, feng shui, asztrozófia, szám-és névmisztika. Az előadók közül már többel találkoztam, és néhányan már gyógyítottak is, illetve segítettek egy-egy nehezebb döntésemben.

Szeretettel ajánlom őket!

Előre gyártott elméletek csapdájában 1.

Azzal kezdeném, hogy nem vagyok pszichológus, de még csak különösebben olvasott sem a témában. Háromgyermekes gyakorló anya vagyok, aki előszeretettel próbál ki a fővonaltól eltérő nevelési-oktatási módszereket, mivel a “hagyományosakat” sem kielégítőnek, sem jónak nem találom, és sok már nálam sem vált be, vagy éppen több kárt okozott, mint hasznot.Az általam alkalmazott módszereket azonban a fővonalhoz tartozó gyermekpszichológia rendszeresen erősen bírálja. A “tájékozatlanságomat” már inkább előnynek érzem, mint hátránynak, ugyanis az elméletek sokszor rendkívüli módon korlátoznak, és félelmet keltenek. Láttam már rettegni anyukákat attól, mert a gyermekük szellemileg gyorsabban érett, mint az “átlag”, vagy éppen rendkívül tehetségesnek mutatkozott valamiben. Pedig a gyermeket az adott téma szórakoztatta, jól érezte magát benne, a szülőből az öröm helyett mégis a félelmet hozták az úton-útfélen hangoztatott előregyártott elméletek. Mert a gyermek “hibás”, “nem működik megfelelően” és ettől majd boldogtalan lesz, holott egy hibája van: nem “rendszerkompatibilis”, és ha valami boldogtalanná teszi valaha, az pont a rendszerhez való kötelező alkalmazkodás lesz. Tovább »

Tények és vélemények a korai fejlesztésben

Robert T. Kiyosaki a Biztosíts pénzügyi előnyt gyermekeidnek című könyvének számomra egyik legfontosabb gondolata az volt, hogy a pénzügyi világban különbséget kell tenni a tények és a vélemények között. Tény az, amit bizonyítani lehet látás, tapintás, érzékelés által. Minden más vélemény. A legtöbb hiba pedig abból származik, hogy tényként kezelünk véleményeket. Gazdag papa azt mondja a gyerekeknek: van 5 dollár a zsebemben. Ez tény vagy vélemény? A válasz: amíg nem látod, vagy nem fogod meg azt az öt dollárt, addig vélemény.

A helyzet az, hogy a tényként kezelt vélemények problematikája nemcsak a pénzügyeinkben van jelen, hanem egész életünket áthatják, életünk minden szintjén megjelennek nap, mint nap. Előre gyártott, kőbe vésett elméletek között élünk, amelyeket sokszor meg sem merünk kérdőjelezni. Vagy ha mégis, az sokszor egyenes út a folyamatos konfrontációkhoz. Különösen akkor, ha a tapasztalat elkezd valami egészen mást mutatni, mint az elmélet. Tovább »

Mitől válhat az olvasás szenvedéllyé?

Egy biztos: az olvasás nem akkor kezdődik, amikor a gyermek beül az iskolapadba, és annak rendje s módja szerint megtanítják olvasni. Megtanul (ha megtanul, ma sajnos nem ritka, hogy úgy végzi el az általános iskolát, hogy komoly gondjai vannak az olvasással), és ennyi. Attól még nem olvas.

Az alap természetesen az, hogy mi a szülők, jó példát mutatunk, sokat olvasunk, és ezt látja a gyermek. De elég hamar rájöttem, hogy ez sok esetben nem elég. Ismerek pár családot, ahol a szülők falják a könyveket, a gyerekek meg valamiért mégsem. Holott volt jó példa előttük. Tovább »

Személyiségfejlesztés Doman-módszerrel

A Doman-módszer Magyarországon az Okosbaba program keretében vált ismertté. A Doman-módszer azt a célt szolgálja, hogy olvasni tanítson, kifejlessze és megtartsa a gyermek mennyiséglátását, megtanulja a matematikai alapműveleteket, és különböző témákról információkat adjon, és elsajátíthasson idegen nyelveket, mindezt játékosan, a gyermekek igényei szerint alakítva.

A mi esetünkben ez azonban messze túlmutatott saját magán, és mindannyiunk számára, de mégis elsősorban számomra személyiségfejlesztő eszközzé változott. Pontosan azért, mert nem működött, illetve nem hozta azt az eredményt, amit vártam tőle, és amit mások meséltek, és volt alkalmam a saját szememmel, fülemmel is megtapasztalni mások gyerekeinél. Tovább »

Miért éppen korai fejlesztés?

Sokan kérdezték már tőlem, mi vezetett oda, hogy korai fejlesztéssel, egészen pontosan a Doman-módszerrel és többnyelvű neveléssel kezdtem el foglalkozni. Talán tudatosan kerestem ezeket a lehetőségeket?
Őszintén szólva:nem. De a tudatalattim folyamatosan kereste, ebben biztos vagyok. Amikor “véletlenül” rátaláltam (melléklikkeltem egy fórumon ), rögtön tudtam, hogy ez az, amire szükségem van.
Azért ragadott meg, mert koraérett gyerek voltam, szellemileg rendszerint idősebb, mint a kortársaim. 4,5 évesen olvastam, mire iskolába kerültem (alig 6 évesen), százas számkörben jól kezeltem az alapműveleteket, írtam folyóírással is, bár tény, nem mintaszerűen. Az iskolában pedig az alulterheléstől szenvedtem. Annak ellenére, hogy az akkor elég erős iskola volt, tagozaton tanultam az oroszt, zeneiskolába is jártam, énekkarra, azon kívül 2-3 szakkörre, és valami mégis mindig hiányzott. Tovább »