Egymást tanítjuk

Blanka, a rebellis boszorka

Ahogy korábban jeleztem, nemcsak Beniről, és a friss otthonoktatós tapasztalatokról szeretnék írni, hiszen van három másik gyermekem is, aki szintén halad a maga érdeklődése és tempója alapján. Az elmúlt fél évben Blanka is előrukkolt pár dologgal. Vele egyszerre könnyű és ugyanakkor végtelenül nehéz. Könnyű, mert elképesztő memóriája van, egyszerre képes több irányban maximálisan koncentrálni, és mindent fogni, nehéz, mert hozzá találom a legkevésbé a hangot. Ha teheti, mindennek ellenáll (sokszor kiderül, hogy igazából csak a felszínen), képes elmenni a végsőkig, hogy ez elképzeléseit érvényesítse (mint kiderült, nemcsak itthon, hanem az óvodában is), és olyan “érzékelőrendszere” van, hogy minden embert “bemér” pillanatok alatt, és annak megfelelően viselkedik vele. Nekem elég tized hajszálnyit megborulnom, kikerülnöm a belső egyensúlyból, azonnal érzékeli és támad. Jó kis jelzőműszer nekem is Tovább »

Szocializáció iskola nélkül 2.

Folytatom a John Taylor Gatto beszédéből vett idézeteket, kiegészítve a saját gondolataimmal.

“Abszurd és életellenes egy olyan rendszer részének lenni, amelyik pontosan ugyanolyan korú és ugyanahhoz a társadalmi osztályhoz tartozó emberekkel zár össze bennünket. Ez a rendszer gyakorlatilag elvágja az embert az élet mérhetetlen tarkaságától és az együttműködő változatosságtól; elvágja önmaga egy részétől, a saját jövőjétől, és egy folyamatos jelenhez igazítja, majdnem úgy, mint a televízió.”

Ez az, amit évek óta próbálok bizonyítani. Hol van a világon olyan hely, ahol azonos korú emberek vannak összezárva? Az iskolán kívül sehol. Mégis hányan, de hányan hiszik, hogy ez a szocializáció csúcsa… A természeti népekre gondoltam, ahol az emberek egész nap együtt élnek, fiatalok és öregek, felnőttek és gyerekek, és a gyerekek mégis gyerekek maradnak. Mi ezzel szemben mesterségesen leválasztjuk őket a felnőttektől, de minifelnőtteket csinálunk belőlük: ne játssz, ne álmodozz, figyelj, koncentrálj. Igaz, a mi kultúránk bőven kitermelt olyan helyzeteket, ahol a gyereknek semmi keresnivalója nincs, de ez a teljes leválasztás a valódi tanulás lehetőségét is elveszi a gyerekektől. A gyerekeknek ugyanis nem egymástól kellene tanulni a világot, hanem a felnőttektől. Tovább »

Szocializáció iskola nélkül 1.

Jártatok már úgy, hogy érik bennetek mindenféle gondolat, és egyszer csak visszaolvasod az összeset valaki másnak a cikkében, beszédében? Éppen készültem egy jó kis veretes bejegyzést írni a szocializációról, és tessék, a kulcsgondolatok itt vannak benne. Köszönet és hála John Taylor Gatto-nak, hogy leírta, elmondta, illetve annak is, aki lefordította. Csak ellátom néhány saját gondolattal, és kész. Csak hogy én is könnyebben emésszem a mondanivalót

A cikk nagyon hosszú és tömény, mégis javaslom, hogy olvasd el, mert nagyon tanulságos. Olyan szemfelnyitó fajta. Sok gondolatát már én is körbejártam itt, és még valószínűleg fogom is.

Idézem a cikk néhány kulcsmondatát, és kiegészítem a saját gondolataimmal, tapasztalataimmal. Tovább »

Miért járnak óvodába a gyerekek?

Egyik kedves olvasómtól kaptam egy kérdést, miszerint miért járnak óvodába a gyerekeim, ha egyszer az otthonoktatás elkötelezettje vagyok? A kérdés jogos, éppen ezért megér pár gondolatot.

Az a tapasztalatom, hogy bármiben hiszünk, bármi mellett köteleződünk el, azt kellő rugalmassággal kell kezelni, mert bármikor felmerülhetnek olyan tényezők, amelyek részben felülírhatják az eredeti elképzelést. Gondolom, sokaknak az anyagi háttér is az eszébe juthat, de nálunk nem ez volt a fő ok. Tovább »

A Montessori pedagógus szemével

Még februárban volt az első személyre szóló szülői értekezlet az óvodában. Ez azt jelentette, hogy külön-külön beszéltek a gyerekekről a szülőkkel, mit figyeltek meg, honnan indult, hová jutott egyes területeken a gyermek az elmúlt pár hónap során, miben kérik esetleg a szülők segítségét, támogatását, együttműködését.

Beni esetében azzal indult az egész beszélgetés, hogy mik a terveink iskola szempontjából, mert olyan szintű érettsége és érdeklődési köre van különösen a természettudományos irányok felé, hogy egy iskola nemhogy nem tudja motiválni benne, hanem félő, hogy pár hónap alatt ki is nyírhatják a lelkesedését. Mondtam is az óvónőnek, hogy otthonoktatást tervezünk, magántanulói státuszt, mert mi is pontosan látjuk, hogy az oktatási rendszer szempontjából a gyerek problémás. Ugyanis kérdez. Addig, amíg meg nem érti, miről is van szó, de még utána is eszébe juthat megnézni más szemszögből a dolgokat, ami megint csak generál pár kérdést. Igaz ugyan, hogy csak a gyakorló tanításig jutottam, de ebből is tudom, hogy akár egy 20 fős osztályban is elég két ilyen gyerek, hogy szétrobbantsa a tantervet, különösen, hogy rendszerint összekeverik őket a motiválatlan, mindenbe belekötő gyerekekkel… Tovább »

Montessori vagy Waldorf

Már korábbi cikkeimben kifejtettem, hogy mi is a bajom általában az óvodákkal, illetve főként a hagyományos pedagógiákkal. Bár hosszú távú célom az otthonoktatás, több jelet kaptam arra vonatkozóan, hogy a gyermekeimmel hat éves koruk előtt is meg kell oldanom, hogy rendszeresen legyenek társas kapcsolataik a családon kívül is. Nem kell egész nap, nem kell 200 gyerek egyszerre, még 25 se, de valami azért nem árt. A későbbi lehetőségek, mint zeneiskola, rendszeres sport, barkácsszakkör, stb. egyelőre koraiak. Igen ám, de mi az a valami? Hol lenne az a hely, ahol biztonságban tudom a gyermekemet, és nem veszítünk többet az intézménnyel, mint amennyit nyerünk rajta? Tovább »

Óvoda válsága spirituális szemszögből

Mint már volt róla szó, az óvoda országosan akkor terjedt el nálunk, amikor a nők tömegével elkezdtek dolgozni, a gyerekeket pedig valahova kellett tenni arra az időre. Ez pedig alapjaiban rengette meg a család intézményét. Az anya, apa szerepét átvették a bölcsődék, óvodák, és gyanítom, hogy hozzájárult a szülők-gyerekek közötti konfliktusokhoz is.

Ez bizonyos szempontból szükségszerű is volt, mert a családot is új alapokra kell helyezni, ahhoz pedig előbb le kell bontani a régi, elavult mintákat.  Egyrészt a nőknek is van életfeladata a családon kívül, másrészt ideje volt, hogy az apák is aktívan részt vegyenek a gyermekek nevelésében. A családok válságát is átmenetinek lehet értelmezni, bár még lényegesen több embernél tart ez az átmenet, mint ahányan kezdünk túllépni rajta. Nálunk viszont, akik túlléptünk rajta, egyre erősebben az az igény, hogy a gyermekeinkért mi, a szülei vagyunk felelősek, és nem akarjuk az idő nagyobbik részében mással neveltetni. Pláne, ha a gyermek sem akarja. Ezért pedig folyamatos összeütközésbe kerülünk a környezetünkkel, mert nem értik, mi bajunk van. Tovább »

Szegény anyukák panaszai

A napokban a játszótéren találkoztam négy ismerős anyukával, és így szeptember elején mi volt a téma: természetesen az óvoda. Illetve, hogy helyhiány miatt közülük senkinek nem vették fel az óvodás korú ( négy, négy és fél éves) gyermekét, mert van kisebb testvérük és/vagy várják a következő babát. Tehát egyik sincs abban a helyzetben, hogy a gyereket mindenképpen kellene valahová tenni, mert dolgoznak a szülők. Mivel nekem is van ilyen korú gyermekem, illetve azon túl még kettő, pontosan tudom, milyen három kicsi gyereket koordinálni, foglalkoztatni napról napra. Mégsem értem teljesen, miért kell egy ekkora gyereket mindenképpen elküldeni otthonról. És gyakorlatilag úgy, hogy teljesen mindegy, hogy hová, csak kerüljön már be, és úgy, hogy mindenhol falakba ütközünk. Csak azért, mert hosszú évek óta így szoktuk meg? Tovább »

Rendszeridegen gyermekek

Nagyon foglalkoztat a téma, hogy miért van az, hogy egyre kevesebb gyermek képes alkalmazkodni az iskola követelményeihez, kereteihez, sőt lassanként megjelennek azok, akik az óvodához sem. Főleg azért, mert ezt a fajta “rendszeridegenséget” érzékelem a saját gyermekeimnél is.

Persze rengeteg oka lehet, kezdve a gyermekükre egyáltalán nem figyelő, problémahalmozó szülőktől, a túl sok tévén át a szabályok, keretek nélküli nevelésig. Arról nem is beszélve, hogy széles körű társadalmi probléma jelenik meg az iskola, illetve az óvoda szintjén. Ez teljesen érthető. De mi magyarázza azt, hogy a harmonikus családi háttérrel rendelkező, jól nevelt gyermekek is ellenállnak az oktatási intézményeknek? A megközelítés még ebben az esetben is az, hogy a gyerek “hibásan működik” és “meg kell javítani”.

Én viszont az gondolom, hogy a nézőpont is hibás. Ha a gyermekek ilyen mértékben nem tudnak igazodni a rendszerhez, nagy a valószínűsége, hogy maga a rendszer nem tudja már betölteni a szerepét, és főként azon kellene változtatni. Tovább »

Indul az egymást-tanítjuk.hu

Szeretettel üdvözöllek!

Hamarosan indul az egymást-tanítjuk.hu honlap.

Szeretettel várlak,

• ha úgy tekintesz gyermekedre, gyermekeidre, mint kis bölcsekre, akiktől te ugyanúgy tanulhatsz, mint ők tőled;
• ha hiszed, hogy mindenki valamilyen életfeladattal jön a Földre, és szeretnél segíteni gyermekednek, hogy ezt megtalálja, vagy legalább közel kerüljön hozzá;
• ha gyermeked érettebb, mint kortársai, és gyorsabban sajátít el ismereteket;
• ha szeretnéd használhatóbb tudással felvértezni gyermekeidet, mint amilyet a közoktatás nyújtani tud;
• ha úgy érzed, gyermeked az integrált oktatás keretében alig, vagy egyáltalán nem tudja kibontakoztatni képességeit;
• ha nem szeretnéd, hogy gyermeked a diplomás munkanélküliek számát gyarapítsa;
• ha tudod, hogy van választásotok, és az óvoda, iskola nem ez egyetlen lehetséges út, hanem egy a sok közül;
• ha úgy érzed, sok, egymásnak ellentmondó elméletet hallasz lépten-nyomon a gyereknevelésről, oktatásról, és ez megnehezíti a választásodat;
• vagy ha elhiszed, hogy egyes, egymásnak ellentmondó elméletek nem kizárólagosak, hanem lehet őket együtt is alkalmazni;
• ha nem idegenkedsz a korai fejlesztéstől és a többnyelvű neveléstől, sőt esetleg művelitek is ;
• ha azt szeretnéd, hogy gyermekednek, gyermekeidnek ne kizárólag később, a felnőttképzés keretei között legyen alkalma megszerezni azt a tudást, amely segít nekik eligazodni a világban;
• ha nem akarod, hogy gyermeked életét az értelmetlen teljesítménykényszer határozza meg;
• ha szeretnéd, hogy megmaradjon gyermeked egyénisége, ne akarják skatulyába gyömöszölni;
• ha nem idegenkedsz a spirituális, ám egyben gyakorlatias szemlélettől;
• ha hajlandó vagy gyermekeid és saját magad érdekében is változni, szemléletben, életvitelben, hiszen elsősorban a te példádból tanulnak.

Mára a közoktatás olyan állapotba került, hogy egyre több szülőtől hallom, hogy szabályosan félti tőle a gyermekét, mint ahogy én is.  Látom az elkeseredett harcot, amelyet a szülők folytatnak egymással, hogy a jobbnak vélt iskolába juttassák gyermeküket, amelyről elég hamar kiderül, hogy a kisebbik rossz. Ezen kívül – bár főként Budapestet és az agglomerációját érinti, és még valószínűleg egy-két nagyvárost – a gyerekek száma annyira megnőtt az utóbbi években, hogy az eddig az óvodákra jellemző férőhely-probléma mára elérte az iskolákat is, amelynek első körben egészen biztosan az lesz a következménye, hogy az osztálylétszám elérheti a 35-40 főt is. Ez pedig egyáltalán nem segíti a hatékony és eredményes oktatást.

A gyermekek oktatását illetően sohasem volt a szülők felelőssége ekkora, mint most. Hogy a gyermeked hogyan tud elindulni az életben, nagyrészt azon múlik, hogy Te mit adsz nekik. Az iskolán egyre kevesebb, hiszen a legkevésbé sem időszerű tudással semmire sem mennek. Abban szeretnék segítséget nyújtani, hogy ezt a tudást életképesebbé, a tanulás folyamatát pedig eredményessé és egyszersmind élvezetessé, játékossá varázsoljuk.

Ha érintve érzed magad, gyere, gondolkozzunk együtt a lehetséges megoldásokról!

Kováts-Szőcs Anita (Xanita)