Egymást tanítjuk

Beszámoló a 2014. június 21-i otthontanuló találkozóról

Ezen a találkozón kiállítást is rendeztünk az otthontanuló gyerekek alkotásaiból. Ebben szervezői munkát is vállaltam, amelynek az volt a következménye, hogy nem tudtam mindenre teljes gőzzel figyelni, de igyekszem a lényeget átadni.

Vendégünk volt André Stern, aki személyes történetekkel teletűzdelt nagyon élvezetes előadást tartott. Erről videó-felvétel is készült, de egyelőre nem tudok róla, hogy elérhető-e és hol.

André elmesélte, hogy rendszeresen beleütközik abba a véleménybe, hogy könnyű neki, hiszen ő rendkívül tehetséges, egy átlagos gyermeket nem lehet így nevelni. Ő azt mondta: vegyünk egy mangómagot, és tegyük vízbe. A mangómagnak ebben a közegben az a természete, hogy kicsirázik, majd növekedésnek indul. Ebben az esetben őt rendkívül tehetséges mangómagnak kellene neveznünk… André leginkább azon csodálkozik, hogy ő a kivétel ebben a világban, és hogy miért kell ennek így lennie. Tovább »

Otthontanulós találkozó 2014. június 21-én

Elkészült a részletes program, itt olvashatjátok a plakátot. Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt!

Szeretettel meghívunk minden érdeklődőt a következő összejövetelünkre:

OTTHONTANULÓS TALÁLKOZÓ

2014. június 21., 10 órától -16 óráig

„… ÉS SOSEM JÁRTAM ISKOLÁBA”

ANDRÉ STERN ELŐADÁSA, és KÖNYVBEMUTATÓ

ALPHABET – ANGST oder LIEBE, ERWIN WAGENHOFER ÚJ FILMJE, filmvetítés

ÉLETISKOLA, KÖNYVBEMUTATÓ

TANULÓKÖZÖSSÉGEK BEMUTATKOZÁSA

OTTHONTANULÓ GYEREKEK ALKOTÁSAI: Kiállítás

KÉZMŰVES FOGLALKOZÁSOK

SZABAD JÁTÉK

Helyszín: Fonó Budai Zeneház, 1116 Budapest, Sztregova u. 3 Tovább »

Letérni a sínről

Ahogy végiggondoltam az elmúlt hónapok eseményeit, eszembe jutott a “sínen van az élete” és a “sínre tettük” kifejezés, és az, amikor ezek jelentését egy önfejlesztő kurzuson elemeztük. Mert milyen jól hangzik, amint sínre tettünk valamit, az megy szépen magától a jó irányba. A sínnel azonban van egy kis probléma: kötött pályás. Amikor a  vonaton (sínen) utazunk, láthatjuk a tájat, a tavaszi virágos mezőt, vagy éppen hegyeket, patakot, de nem tudunk odamenni, nem tudjuk élvezni azt, amit ez a táj nyújthat nekünk. Csak nézzük messziről azokat, akik ott vannak, és jó esetben megkeressük, hogy hogyan juthatnánk mi is oda, rosszabb esetben pedig csak esz a sárga irigység.

A tanulás területén letérünk a sínről. Lassan, de biztosan elengedem az összes kontrollt, és nyitok a teljes bizalom felé. Már nem akarom megmondani a gyermekemnek, hogy mit csináljon, vagy hogyan, hanem megfigyelővé váltam, és egészen érdekes dolgok kezdtek történni.

Van, hogy órákig nem látom Benit a lakásban, mert épp Brúnóval foglalkozom, vagy a háztartással, és fogalmam sincs arról, hogy mit csinál. Nem zárkózik be, nem akar titkolózni, és nálam sem arról van szó, hogy nem érdekel, hanem csak nem lépek be hívatlanul abba szférába, ahol éppen egyedül akar lenni. Kezdem érteni azt, amit két éve hallottam egyik otthonoktató társamtól (Turi Nagy Évától), hogy úgy tűnik, mintha el lennének hanyagolva a gyerekek, pedig nem ez történik. Hiszen ha kérdése van, megtalál, megbeszéljük, ha meg akar mutatni valamit, megnézem, meghallgatom, másrészt ahhoz, hogy ez a bizalom és nyitottság kölcsönös legyen, azt nagyon meg kellett alapozni az első pár évben. Tovább »

Otthontanuló találkozó júniusban

2014. június 21-én szombaton újabb otthontanuló találkozót szervezünk. A helyszín ugyanaz, mint korábban, a Budai Fonó Budapesten a Sztregova utcában. A részletes program még nincs kész, ami biztos, hogy vendégünk lesz André Stern, aki többek között zenész, gitárépítő, író és még sok minden más, ami miatt viszont főképp érdekes, hogy nem járt iskolába, és nem is tanították.

Ezen a linken megnézhettek egy André Sternnel készült 40 perces interjút. Bemutat egy másik utat, ahol nem a kontroll a lényeg, hanem a gyermekbe vetett bizalom. Ezen túl fontos feladatának érzi, hogy minél több ember érezze meg a gyermekekkel való bánás más lehetőségét.

Készülünk egy kisebb kiállítással is, amelyen az otthontanuló gyermekek munkáit mutatjuk be.

A részletes programmal, a jelentkezés menetével kapcsolatban még később írok.

Szeretettel várunk minden érdeklődőt!

Szabadon tanulás és a szülő

A szabadon tanulás hosszútávú befektetés. Alapja a hit és a bizalom, és a lehető legkevesebb kontroll. Fontosnak tartom emellett a gyermekre irányuló elvárások drasztikus csökkentését, a mindenféle mérések kiiktatását, valamint fokról fokra elengedni a Mátrixot, a gondolkodásmintát, amelyet eddig a tanulásról gondoltunk. Ez az a bizonyos önnevelés, amely mindenképp szükséges, ha szabadon tanulást választunk. Ha fontosak az érdemjegyek, vagy az, hogy komoly problémának éljük meg, ha Pistike már tud karácsonyra olvasni, a mi gyerekünk meg nem, ha elhisszük, hogy mindenképp papírok kellenek az életben maradáshoz, akkor nekünk a hagyományos iskolarendszer való.

A saját gyerekeimen már megfigyeltem, de észrevettem más ismerős gyerekeken is, hogy míg a szabad környezetben kiteljesedik, elképesztő dolgokra képes, amint találkozik az elvárásokkal, a nyomással, hogy teljesítsen, azonnal begörcsöl, és nem mutat semmit. És a nyomás sajnos legtöbb esetben a szülőtől származik, bár nem mindig tudatosan. Tovább »

Videó az otthonoktatásról

Ezúttal egy videót szeretnék megosztani, amelyet szeretettel ajánlok mindenkinek, akit kicsit is megérintett az otthonoktatás., akkor is, ha úgy érzi, nem képes erre.  A videóban szereplő Mado annyiban hitelesebb tőlem, hogy az ő otthonoktatott gyermekei már felnőttek, így választ ad arra a kérdésre is, hogy mi lesz később

Ha bármilyen gondolatotok van ezzel kapcsolatban, szeretettel várom.

És itt  van a videó.

Árpád-házi királyok kreatív feldolgozása

Mint korábban ígértem, bemutatom Beni egyik alkotását, még az ötlet is az övé, ami szerintem a maga nemében elképesztő, humoros és eredeti. Azt is mondtam, hogy a Mátrix szemszögéből nézve nem értékelhető, mert pl. Beni adatokat képtelen tárolni, de nem is hiszem, hogy erre szükség lenne. Bár a flash card sorozat, amit megosztok, még nyár végén készült, előtte felvezetésnek elmesélem, hogyan is bomlott ki előtte az egész feudális hűbéri rendszer.

Azzal a kérdéssel indult, hogy kiről nevezték el az Erzsébet-hidat. Árpád-házi Szent Erzsébetről csak annyit tudtam, hogy II. András király lánya volt, és nagyvonalakban a rózsává változott ennivaló legendáját, de a pontosítás kedvéért segítségül hívtam a Wikipédiát.Ez a rész érdekelte Benit leginkább, ez indított el egy sor kérdést: Tovább »

Mátrixon innen, Mátrixon túl

Előrebocsátom, hogy ez a bejegyzés alapvetően rólam szól, az én meglátásaimról, nem mások feletti ítélkezésről. Természetesen voltak ihletőim, akik esetleg magukra is ismerhetnek, talán csak más pontján vagyunk ugyanannak az útnak, vagy épp teljesen különbözőn megyünk, de mindenki ott van, ahol épp lennie kell, és ez így rendben is van. A meglátásaimat azokra alapozom, amelyeket más blogokon olvastam (bevallom, nem olvasom rendszeresen, mert egyszerűen nincs rá időm, illetve ha helyesen fogalmaznék, nem ennek van prioritása az életemben, és az is igaz, hogy volt, amit egy bejegyzés után visítva hagytam el, annyira nem voltam szinkronban velük), és mivel a szerzőket nem ismerem személyesen, kimondottan a szövegről van szó, arról, ami abból számomra átjött.

A saját önfejlesztő utamon megtanultam pár dolgot. Például hogy hogyan lehet felismerni azokat a tudatalatti programokat, amelyekkel akadályozom magam. Ezek programok, amelyeket felül lehet írni, amennyiben én arra készen állok, és szeretném. A másikban persze mindig könnyebb felismerni, mint magamban, de ez utóbbiban is van már tapasztalatom, fogok is példákat íni rá. A beszédre kell figyelni (illetve jelen esetben az írásra), ugyanis a szóhasználat, a megfogalmazás elárulja a programot, félelmet, amely alapján az életünket működtetjük. Az oldási technikáim között szerepelt már a teljesség igény nélkül: diapozitív metódus, Érzelmi Felszabadítás Technika, Theta Healing, bioenergetika, lélekszintű gyógyítás, és nem érdekel semminek a tudományos háttere, csak az, hogy nekem használ-e vagy sem. Mindegyiknek megvolt a maga helye és ideje az életemben.

A Mátrixszal kapcsolatos gondolataimat igyekszem a tanítás-tanulás témája köré súlyozni, de mivel minden mindennel összefügg, mást is fogok érinteni. Számomra a Mátrix a mi gyönyörű harmadik dimenziós valóságunk, amelyben az életünket megszokások, félelmek, manipulációk, a tudat alá a végletekig bemosott, sokszor minden alap nélküli megkövesedett dogmák irányítják, és mindezek ellenére képesek vagyunk azt hinni, hogy szabad választásban élünk, a Mátrixon kívül pedig minden, amit Lélekből élünk meg, amikor Lélekből vezetve cselekszünk, és nem félünk megtenni ezt akkor sem, ha a 3D-ben látszólag minden ellenünk van. Tovább »

Elkezdtük a 2013-2014-es tanévet

A szeptember kicsit nehézkesen indult az otthonoktatásban is – legalábbis nálunk – főleg azért, mert a délutáni programok nem nagyon akartak alakulni, vagy ha igen, akkor egy csomó minden ütközött. Persze nem csodálom, mert sok program legalább helyileg valamilyen iskolához kötődik, nekik pedig szépen kijutott mindenből ebben az évben. Minden programunk 16:00 utánra csúszott, aminek rögtön lett egy olyan következménye, hogy az akrobatikus rock and roll-ból nem jött össze a haladó csoport, mert a 17:00-s kezdés a legtöbb szülőnek logisztikai gondot okoz (nem viszi vissza a gyermeket az iskolába, ha már egy órával azelőtt elviszi onnan), így maradt a kezdő csoport egy órával előbb, Benit nem zavarja, sőt kimondottan örül, hogy még egy fiú van. Így viszont a heti kettőből az egyik időpont a szolfézsórával ütközik. A másik ilyen pont az úszás és a kórus, de ez úgy tűnik, rendeződni fog hamarosan, mindkettő lesz, és nem egy időben.

Ami Beninek új az idén: a szolfézs mellett elkezdődtek a zongoraórái, valamint iskolát váltottunk, ahol úgy egyeztünk meg a tanárokkal, hogy nem félévi vizsga lesz, hanem havonta egyszer ott tölt egy napot, akkor megnézik, mit tud, és az alapján értékelik. Igaz, ezért utaznunk is kell, de az a legkevesebb. Tovább »

Hogyan telik egy napunk

Több kedves olvasómtól kaptam azt a kérést, hogy mutassam be, hogyan is működik egy napunk, így nem privát levelekkel válaszolok, hanem ezzel a bejegyzéssel, hogy minden érdeklődő szerezzen belőle információt.

Mint máshol, az otthonoktatásban sincs egyetlen helyes út, sőt, ahányan vannak, annyiféleképpen művelik, a mi utunkat is csak egyféle iránymutatásnak szánom, amiből mindenki kiszedegeti azt, amivel szinkronban van, és hozzáteszi azt, ami belőle fakad. Nálunk fontos kiemelnem azt, hogy a gyerekek a Doman-módszerrel és a többnyelvű neveléssel kaptak egy alapot, valamint igencsak kitágult az érdeklődési körük, ezért tudjuk pont így szervezni a napokat. Mivel ezzel indultunk, már nem nagyon tudom elképzelni, milyen lenne enélkül.

Többféle napirenddel dolgoztunk eddig, az első úgy működött (onnantól kezdve, hogy Beni papíron iskolás lett), hogy minden nap írtam ki neki egy cédulára feladatokat, rendszerint többet, mint amennyit megcsinálna magától, pont azért, hogy legyen miből választani. Utána ő válogat belőle, elvégzi, amihez kedve van, illetve kér segítséget ahhoz, amihez szükséges. Ez az alap. Közben persze foglalkozom Brúnóval (tavaly ilyenkor egy éves volt), a lányok oviban vannak. Voltak napok, amikor egész sok feladattal dolgozott, volt amikor alig valamivel, van, amikor valami számára fontos kérdés merül fel, és épp arról beszélgetünk órákig (kisebb-nagyobb megszakításokkal, ahogy a tesó hagyja). De igazából akkor tudok teljes mértékben rá figyelni, amikor Brúnó alszik, az új ismeretek feldolgozását vagy az idegen nyelvi olvasást rendszerint ekkor bonyolítottuk le. Tovább »