Egymást tanítjuk

Elmúlt két hónap…

Régen írtam bejegyzést. Az elmúlt két hónap minden téren hozott nekünk hideget-meleget, fontos megoldandó feladatokat az ÉLET nevű tanítómestertől. Ez az időszak, megvallom őszintén, kicsit a hitemet is kikezdte, nem egyszer éreztem úgy magam, mintha már az Univerzális Törvények – mint pl. az ok-okozat törvénye, amit adok, azt kapom vissza -, se működnének. Csúnyán kiestem a belső középpontomból, és amíg nem találtam vissza, addig írni sem érdemes, mert abban nem lesz köszönet. Mindez tetézve volt az azóta 5 hónapos Brúnó kialakuló napirendjével, kialvatlansággal. Egy kellemes, pihentető hétvége után úgy tűnik, kezdenek rendeződni a dolgok, legalábbis belül, de ez majd rendezi szépen azt is, ami kívül van.

Mi is történt ezalatt, miben, hogyan fejlődtek a gyerekek? Tovább »

Amikor a kicsi azt szeretné, amit a nagyok

Egy korábbi bejegyzésben már írtam arról, hogy néha egészen meglepő témák foglalkoztatják a gyerekeket. Számomra eddig a legnagyobb meglepetés Viola, aki ugyan még csak két éves, beszélni még nem akar, viszont egyéb dolgokban szédületesen halad a nagyobb testvérek után. A Doman-módszerben, korai fejlesztésben, többnyelvű nevelésben a harmadik “kísérleti alanyom”, de ő produkál olyan dolgokat, amelyeket a többieknél nem tapasztaltam. A beszédfejlődés késése magyarázható a többnyelvű neveléssel is, de nem aggódom, ugyanis mindhárom nyelven tökéletesen veszi az információkat, a maga módján “metakommunikál”, a hallása tökéletes, és már volt hasonló tapasztalatom Benivel, aki szintén nem beszélt 27 hónapos koráig. Aztán meg rögtön mondatokban. Tovább »

Minek van itt az ideje?

A gyermeknevelésben szinte állandó ütközési pontot jelent az nézet, hogy ne terheljük azzal a gyereket, aminek nincs itt az ideje. Mi alapján döntjük el, hogy minek van itt az ideje és minek nincs? Valahol olvastam – sajnos már nem találom a forrást, de próbálom emlékeim szerint pontosan visszaadni – , hogy ha a gyermek azelőtt megtanul olvasni, hogy annak ideje lenne (értsd 6-7 éves kor), az annyival visszaveti a mozgásfejlődésben, amennyivel előbb tanult meg. Olyan gyerekként, aki már négy és fél évesen olvasott, visszatekintve sem látom, hogy bármilyen mozgásformában le lettem volna maradva a kortársaimhoz képest. Tudtam két keréken biciklizni, fára mászni, stb. Jó, a legmagasabb mászókára az oviban nem mertem felmenni, de nem én voltam az egyetlen, ráadásul a többi, aki szintén nem mert, nem tudott olvasni…  Abban az időben egyáltalán nem volt szokás egy vidéki kis faluban az, hogy sportolni hordták volna gyerekeket. Még iskolásokat se, nemhogy óvodásokat. Igaz, lehetőség se nagyon volt. Tehát ebben végképp nem volt mérési vagy összehasonlítási lehetőség. De ha lett volna, oda jutunk, hogy az egyik gyerek ebben tehetségesebb, a másik meg abban, de ettől még bőven kiegyensúlyozottan fejlődik minden területen. Szerintem semmit nem lehet a gyermek életkorához kötni, sokkal inkább az érdeklődéséhez. Tovább »