Egymást tanítjuk

2015. október

Elindult az újabb tanév, és mivel közben Viola is első osztályos lett, életünk három otthontanuló gyermekkel bonyolódik tovább. Nem volt könnyű az új egyensúlyi helyzetet kialakítani, és abban megtalálni a helyemet, de két hónap távlatában talán elmondhatom, hogy sikerült.

Délutáni programokból egyre több van, mert Viola sem kíván lemaradni a testvérei mögött, elkezdte a táncokat (balett, rocky, néptánc), de azért még visszajár judóra az oviba, és az első két hónapban még folytatta az úszótanfolyamot Blankával (most már a kinti medencében tavaszig befejeződött az oktatás, a benti pedig kicsi, az visszalépés lenne), valamint jár szolfézsra, hangszert még nem kezdett, de azt hiszem, most még jobb is.

Ami új még tavalyhoz képest: Blanka abbahagyta a rockyt (bár itthon tanulja Benitől az új koreográfiákat, így nem egészen értem, hogy miért), viszont szeptembertől furulyázni is tanul. Beni beiratkozott tollaslabdára és balettre, az úszást tanfolyami szinten befejezte, amit tudni kell, tudja, most heti egyszer eljárok vele úszni. Nekem is jót tesz egyébként.

Nyáron sikerült annyira összeszednem magam, hogy újra működnek az idegen nyelvi hetek, ami tavaly alig, részben mert halálosan fáradt voltam, részben mert Blanka is eléggé szabotálta a dolgokat. Blanka viszont jelentősen visszavett a “mindennek ellenállok és semmi sem érdekel” alapállásból, így lényegesen könnyebb dolgom van. Az továbbra se nagyon megy, hogy személy szerint vele üljek le valamit csinálni, tanulni, de ha Violával foglalkozom, akkor szinte mindig odajön, de ha nem, a füle akkor is ott van. Ilyenkor szoktak olyan dolgok kiderülni, hogy bár állítása szerint az orosz nyelvet utálja, és hallani se akarja, de fejjel lefelé irányban (szemben van velünk, miközben olvasunk Violával) jobban és gyorsabban olvas oroszul, mint én a rendes irányban. Most úton-útfélen orosz gyerekdalokat énekel, még a bevásárlólistát is oroszul írta, mikor a zöldségeshez ment.

Violával könnyű együtt dolgozni, ő szereti a feladatokat, de azért szól, hogy mikor elég. Angolul folyékonyan olvas, gyakorlatilag így jött ki az óvodából, az Oxford Reading Tree sorozatot simán veszi. Jól halad az orosz olvasással is, nagyon viccesnek találja az orosz olvasókönyvet. A folyóírást már nyáron tudta, ebből csak a szinten tartás a lényeg, ezért ír rendszeresen, mikor mi jut az eszébe. 100-as számkörben számol, adok néha számolós színezőket, illetve Logico és Lük-füzeteket.

Beni esetében az a kihívás, hogy ő elég határozottan tudja és képviseli, hogy éppen mit szeretne csinálni, jelenleg az olvasás, írás (regénykísérletek, versek, mesék, állatos ismeretterjesztő művek) valamint a zongorázás és a zeneszerzés kitöltik a táncokból, sportokból fennmaradó időt. Néha próbálom egy-két számolós vagy logikai feladatra is rávenni, van, amikor jól fogadja, van, amikor nem.

Ami nagyon jó, hogy most már tud egyedül közlekedni Dunakeszin, biciklivel jár a zeneiskolába. A többi programjára azért szállítom őt is, mert vagy eleve egy programra mennek a testvéreivel, vagy külön programra, de helyileg ugyanoda, vagy a közelbe.

Beni szeretett volna megmutatkozni íróként, de nagy nyilvánosságot nem akart, ezért úgy gondoltam, mikor megláttam a könyvtár honlapján a programot, hogy a helyi amatőr írók felolvasó estje megfelelő fórum lesz erre. Be is mutatkozott a szervezőnek, vitt magával egy-két saját művet. A könyvtáros hölgy csodálkozott kicsit, mondta, hogy általában hatvan felettiek járnak erre, de próbáljuk meg. Az író “kollégák” teljesen jól fogadták, és biztatták, hogy folytassa az írást, és várják jövőre is. Beni két bácsinak külön gratulált a felolvasott művekért, annyira tetszett neki. (Ezen én is meglepődtem, mert nem gondoltam, hogy ennyire otthonosan mozog felnőtt környezetben is.)

Brúnónak készített születésnapjára egy könyvet, a Vakond házat épít címmel, amelyhez az illusztrációt is ő készítette Paintben. A könyvet megkapta még ajándékba Viola egyik kis barátja is, aki mind a négy gyereket meghívta a szülinapi zsúrjára. A könyvnek a Boribon könyvek voltak az ihletői, és kész sorozatterve van Beninek, a második kötet már készül. Mivel Beni igazi könyvnek kinéző könyvet szeretett volna, érdeklődtünk könyvkötőknél, de annyira drága ajánlatokat kaptunk, hogy interneten talált házi könyvkötészettel próbálkoztunk. Mindig tanulok valami újat

Brúnó persze bevitte az oviba a könyvét, a gyerekeknek felolvasták vagy négyszer, és azóta is emlegetik, így kért az ovi egy tiszteletpéldányt a szerzőtől. Beni arról álmodik, hogy egyszer ki lesz adva ez a sorozata, először a Pagony Kiadónál próbálkozna, ha ott nem jön össze, akkor a Manó Könyveknél, ha az sem, akkor a Cerkabellánál. Azt hiszem, a legközelebbi könyvhéten kimegyek vele a Vörösmarty térre.

Közben tombol az olvasási láz, újabb kedvencek nyár közepe óta: Erich Kastner (A két Lotti, Emil és a detektívek, Emil és a három iker, Az emberke) , Thorbjörn Egner (A három rabló, Róka Miska megjavul), Tove Jansson Múminregényei, Nagy Bandó András versei és meséi, Tóth Krisztina állatos versei, Lackfi János meséi, Varró Zsuzsa Áfonyka című könyve, Tor Age Bringsvaerd: Locspocs, a kis tengeri szörny sorozata, valamint a Csodakunyhó és a Titkos Királyság sorozatok. Ez utóbbiak úgy kerültek a képbe, hogy Viola szeptemberben tartott szülinapi zsúrt, és többek között kapott ajándékba két Csodakunyhó kötetet és egy Titkos Királyságot (és még egy magyar és egy angol nyelvű könyvet). A zsúr szombat délután volt, és Viola vasárnap estére az összes ajándékkönyvét elolvasta az angolon kívül. És hamarosan követte Beni és Blanka is, így most a könyvtárat ostromoljuk az újabb kötetekért.

Jártunk hangversenyen, ahol többek között egy marimbaversenyt és Dvorak Új világ szimfóniáját hallgattuk. Blanka erről lemaradt, csak Viola és Beni jött, mert eddig tiltakozott a hangversenyek ellen, most meg későn szólt (indulás előtt tíz perccel). Aztán meg szomorkodott, mert az Új világ szimfónia második tételében gyönyörű oboa szólók voltak, és ő majd oboázni szeretne, így este az interneten kerestünk neki felvételeket, amikor hangosan zokogott, hogy mennyire szép… ezt az oldalát sem láttam még eddig.

Ami még eszembe jutott: nem szenteltem neki külön bejegyzést a mag idejében, de szerepeltünk a Kossuth Rádió Vendég a háznál című műsorában, ahol az otthontanulás, otthonoktatás volt a téma. Kb. az első hat perc a miénk (elhangzik Beni egyik szerzeménye is :)), emellett megszólal Fóti Péter oktatáskutató, egy pszichológus, valamint másik két otthonoktató család, akiket valószínűleg felismer mindenki, aki járatos a témában. Itt meghallgatható.