Egymást tanítjuk

Egy vita margójára 3.

A vita előhívott belőlem régi emlékeket, és most, felülről nézve sok-sok részlet értelmet kapott, elkezdtem látni, hogy illeszkednek az Egészbe, az életutamba. Volt köztük olyan, ami engem is meglepett. Írás közben megvilágosodom 😀 Ilyen tapasztalatok fényében nem tudom már járni a régi utat. Emellett kiérek még a versenyhelyzetre is, mint motiváló tényezőre.

Gyakorló tanításomat egy jó nevű gimnáziumban végeztem, nyelvtagozatos osztályban, válogatott gyerekekkel, akiknek a nagy része még tanult is. És ekkor éltem meg az egésznek az értelmetlenségét. Pedig a vezetőtanárom szerint egészen jó órákat tartottam. Csak éppen végig nyomasztott, hogy mire is jó mindez? Magyartanárként átéltem, hogyan utáltatjuk meg a gyerekkel az irodalmat, hogyan vesszük rá arra, hogy életében egy verset se olvasson el, még azt se, ami esetleg az épülését szolgálhatná. Ott is hagytam a pályát azonnal, mert pár éven belül tönkrementem volna abban a tudatban, hogy értelmetlen munkát végzek. De nem felejtem el azt a tehetséges és szorgalmas kislányt, akinek minden percét kitöltötte a tanulás, talán még az álmait is. (Valahogy emlékeztetett korábbi önmagamra.)  Magában nem lett volna azzal baj, ha keményen dolgozik azért, hogy felvegyék a jogi egyetemre. A gond az volt, hogy közben elfelejtett élni. Nagyon remélem, hogy azóta az egyetemet sikeresen elvégezte, és ma a képességeinek megfelelő munkát végez, amit élvez is, nem pedig jóval alatta, vagy éppen nem a diplomás munkanélküliek számát gyarapítja. Mert a jogi pálya már akkor túl volt telítve, mikor ő még az egyetemre jelentkezett. Tovább »

Kell-e nekünk diploma? 2. rész

Az iskolarendszeren kívüli felnőttképzések garmadája épül ma arra, hogy “visszacsinálja” azt, amit az oktatás elvett tőlünk, vagy éppen nem adott meg. Nem kétlem a felnőttképzés fontosságát, hiszen élethosszig tanulunk, valószínűleg váltunk is egy párszor, ami új ismereteket is igényel, de mi lenne, ha huszonévesen sokkal magabiztosabban kezdhetnénk az életet, legalább a közelében járnánk a küldetésünknek, vagy lenne némi fogalmunk arról, hogy mit miért csinálunk vagy éppen tanulunk, nem esnénk kétségbe attól, ha nem szerzünk állást, hanem lenne bennünk késztetés és bátorság ahhoz, hogy elkezdjünk önfoglalkoztatóként élni, akár egyedül, de még jobb, ha másokkal hatékonyan együttműködve. Tovább »

Kell-e nekünk diploma? 1. rész

Kicsit visszakanyarodnék még a személyre szabott oktatás témaköréhez, érintve a felsőoktatás válságát.

Előre bocsátom, hogy én az a fajta gyerek voltam, aki teljesen jól elboldogult a poroszos oktatási rendszerben is, tulajdonképpen ennek köszönhetem a két, teljesen különböző irányú diplomámat, azt is, hogy öt év bölcsészkar után minden gond nélkül meg tudtam írni egy  – akkori rendszer szerint – 14 pontos matek felvételit. A problémát nem is a rendszeren belül éreztem, hanem amikor kikerültem belőle. Azzal kellett szembesülnöm, hogy az összesen 20 év alatt megszerzett tudás legnagyobb része használhatatlan. Beleértve a felsőoktatást is. Tovább »