Egymást tanítjuk

Hogyan telik egy napunk

Több kedves olvasómtól kaptam azt a kérést, hogy mutassam be, hogyan is működik egy napunk, így nem privát levelekkel válaszolok, hanem ezzel a bejegyzéssel, hogy minden érdeklődő szerezzen belőle információt.

Mint máshol, az otthonoktatásban sincs egyetlen helyes út, sőt, ahányan vannak, annyiféleképpen művelik, a mi utunkat is csak egyféle iránymutatásnak szánom, amiből mindenki kiszedegeti azt, amivel szinkronban van, és hozzáteszi azt, ami belőle fakad. Nálunk fontos kiemelnem azt, hogy a gyerekek a Doman-módszerrel és a többnyelvű neveléssel kaptak egy alapot, valamint igencsak kitágult az érdeklődési körük, ezért tudjuk pont így szervezni a napokat. Mivel ezzel indultunk, már nem nagyon tudom elképzelni, milyen lenne enélkül.

Többféle napirenddel dolgoztunk eddig, az első úgy működött (onnantól kezdve, hogy Beni papíron iskolás lett), hogy minden nap írtam ki neki egy cédulára feladatokat, rendszerint többet, mint amennyit megcsinálna magától, pont azért, hogy legyen miből választani. Utána ő válogat belőle, elvégzi, amihez kedve van, illetve kér segítséget ahhoz, amihez szükséges. Ez az alap. Közben persze foglalkozom Brúnóval (tavaly ilyenkor egy éves volt), a lányok oviban vannak. Voltak napok, amikor egész sok feladattal dolgozott, volt amikor alig valamivel, van, amikor valami számára fontos kérdés merül fel, és épp arról beszélgetünk órákig (kisebb-nagyobb megszakításokkal, ahogy a tesó hagyja). De igazából akkor tudok teljes mértékben rá figyelni, amikor Brúnó alszik, az új ismeretek feldolgozását vagy az idegen nyelvi olvasást rendszerint ekkor bonyolítottuk le. Tovább »

Vadvirágból rózsaszál

Régen írtam Violáról. Ő is hihetetlen sokat változik, fejlődik, nyílik, és valami egészen más energiákat képvisel, mint a nagyobb testvérei. Kisbabának, totyogónak érdekes módon nem volt olyan megnyerő, figyelmet magára irányító, mint Blanka, vagy most éppen Brúnó. Olyan volt, mint egy vadvirág (helyesebben vad virág :)), kócos, borzas, befelé forduló. Aztán bő egy éve elkezdett kinyílni, ragyogni, “kislányosabb” lenni, igazi rózsaszállá vált. Hamarosan ünnepli a negyedik születésnapját.

Az az érdekes, hogy Beninek és Blankának bőven van tanulnivalója az emberi kapcsolatok terén (tapasztalnak és tanulnak is), Violának pedig csuklóból megy. Ő az, aki mindenkivel kijön, nagyon hamar képes együtt játszani vadidegen gyerekekkel is, és mindezt úgy, hogy nem hagyja magát elnyomni. Felnőttekkel is könnyen megtalálja a hangot, némi ismerkedési idő után persze; olyan kisugárzása lett, hogy szinte mindenki áradozva beszél róla. Tovább »

Blanka, a rebellis boszorka

Ahogy korábban jeleztem, nemcsak Beniről, és a friss otthonoktatós tapasztalatokról szeretnék írni, hiszen van három másik gyermekem is, aki szintén halad a maga érdeklődése és tempója alapján. Az elmúlt fél évben Blanka is előrukkolt pár dologgal. Vele egyszerre könnyű és ugyanakkor végtelenül nehéz. Könnyű, mert elképesztő memóriája van, egyszerre képes több irányban maximálisan koncentrálni, és mindent fogni, nehéz, mert hozzá találom a legkevésbé a hangot. Ha teheti, mindennek ellenáll (sokszor kiderül, hogy igazából csak a felszínen), képes elmenni a végsőkig, hogy ez elképzeléseit érvényesítse (mint kiderült, nemcsak itthon, hanem az óvodában is), és olyan “érzékelőrendszere” van, hogy minden embert “bemér” pillanatok alatt, és annak megfelelően viselkedik vele. Nekem elég tized hajszálnyit megborulnom, kikerülnöm a belső egyensúlyból, azonnal érzékeli és támad. Jó kis jelzőműszer nekem is Tovább »

Gyerekektől tanulni

Újabb gyöngyszemre bukkantam a TED konferencia anyagai között. Az előadó ezúttal egy 12 éves kislány, Adora Svitak. Érdemes figyelni arra, amit mond, mert azt hiszem, bizonyos dolgokkal kapcsolatban sok zavar van a fejekben. Én egy ideje nagyon is jól értem, hogy miről beszél, és a kivitelezést is folyamatosan csiszolom. Azért nem olyan könnyű a régi beidegződéseket megváltoztatni. Mindenesetre megnyugtatott, hogy ezúttal egy gyerek győzött meg arról, hogy a gyerek szempontjából sem olyan szörnyű az, ahogy élünk. A videót itt tudod megnézni.

Június első két hetének érzelmi mélypontján az is megkérdőjeleződött bennem, hogy van-e egyáltalán értelme a korai fejlesztésnek, hogy mi lenne, ha Brúnóval hagynám a csudába az egészet, majd ellentétes érzésként jött, hogy de hát szeretném az összes gyerekemnek ugyanazt nyújtani. Mire visszakerültem a belső középpontomba, megérkezett a válasz. Tovább »

Elmúlt két hónap…

Régen írtam bejegyzést. Az elmúlt két hónap minden téren hozott nekünk hideget-meleget, fontos megoldandó feladatokat az ÉLET nevű tanítómestertől. Ez az időszak, megvallom őszintén, kicsit a hitemet is kikezdte, nem egyszer éreztem úgy magam, mintha már az Univerzális Törvények – mint pl. az ok-okozat törvénye, amit adok, azt kapom vissza -, se működnének. Csúnyán kiestem a belső középpontomból, és amíg nem találtam vissza, addig írni sem érdemes, mert abban nem lesz köszönet. Mindez tetézve volt az azóta 5 hónapos Brúnó kialakuló napirendjével, kialvatlansággal. Egy kellemes, pihentető hétvége után úgy tűnik, kezdenek rendeződni a dolgok, legalábbis belül, de ez majd rendezi szépen azt is, ami kívül van.

Mi is történt ezalatt, miben, hogyan fejlődtek a gyerekek? Tovább »

Helyzetjelentés

Kedves Olvasóim!

Régen jelentkeztem, ennek legfőbb oka, hogy 2011. október 7-én megszületett negyedik gyermekünk, Brúnó. A várandósság utolsó hónapja kicsit megviselt fizikailag, amikor tehettem, feküdtem, de ez kb. a gyerekek alvásidejét jelentette. Máskor ilyenkor írok, alkotok, hát ez most kimaradt. A közeljövőben sem tudom, milyen rendszerességgel tudom a cikkeket megjelentetni, Hiszen Brúnó napirendje egyelőre nem kiszámítható, mindenesetre igyekezni fogok, mert bőven lenne miről írnom. Tovább »

Amikor a kicsi azt szeretné, amit a nagyok

Egy korábbi bejegyzésben már írtam arról, hogy néha egészen meglepő témák foglalkoztatják a gyerekeket. Számomra eddig a legnagyobb meglepetés Viola, aki ugyan még csak két éves, beszélni még nem akar, viszont egyéb dolgokban szédületesen halad a nagyobb testvérek után. A Doman-módszerben, korai fejlesztésben, többnyelvű nevelésben a harmadik “kísérleti alanyom”, de ő produkál olyan dolgokat, amelyeket a többieknél nem tapasztaltam. A beszédfejlődés késése magyarázható a többnyelvű neveléssel is, de nem aggódom, ugyanis mindhárom nyelven tökéletesen veszi az információkat, a maga módján “metakommunikál”, a hallása tökéletes, és már volt hasonló tapasztalatom Benivel, aki szintén nem beszélt 27 hónapos koráig. Aztán meg rögtön mondatokban. Tovább »

Még mindig a korai nyelvoktatásról

Tovább folytatom a korai nyelvoktatás kapcsán felmerülő illúziók sorát. Lassan a végére érek

5. Az az illúzió, hogy egy kutató (Magyarországon ez rendszerint dr. Vekerdy Tamás) azt mondta, akkor biztosan úgy van.

Sok kutató, bár több évtizednyi jelentős munka áll mögötte, egy nézőpontot képvisel, ami mellett van száz másik is. Ezt különösen érzem Vekerdy tanár úrnál a korai nyelvoktatás, és más egyebek kérdésében is. Lehet, hogy azért vagyok kritikus, mert már én sem passzoltam gyerekként a Vekerdy-féle gyerekmodellbe, a gyerekeim meg különösképpen nem, teljesen más dolgok mozgattak, mozgatnak minket, mint aminek ezek szerint “illene”. Hogy pontosan mit is akarok mondani, jól kifejezi egy idézet Neale Donald Walsch Beszélgetések Istennel című könyvéből:

“Ha létezne olyasmi, mint a bűn, hát ez az lenne: mások tapasztalatai miatt válni azzá, aki vagy. Ez az a “bűn”, amit elkövetsz. Amit mindannyian elkövettek. Nem hagyatkoztok a tapasztalataitokra, hanem elfogadjátok mások tapasztalatát, majd amikor az első alkalommal beleütköztök az igazi tapasztalatba, akkor gyorsan eltakarjátok azzal, amiről azt vélitek, hogy már tudjátok, és történetesen egészen máshogy tudjátok – csak azért, mert mások másként tudják, akik hasonlóképpen nem a saját tapasztalatiakból építkeznek.

Ha nem így tennétek, alapvetően különböző tapasztalatokhoz jutnátok – és az azt érzékeltetné, hogy megfellebbezhetetlennek tartott tanítód bizony téved. Az esetek többségében azonban nem akarjátok hibáztatni a szüleiteket, a vallásotokat, az iskoláitokat, a hagyományaitokat, a szentírásaitokat, így aztán elvetitek a saját tapasztalataitokat, annak kedvéért, amit mások szerint gondolni kell.” Tovább »

Írástanítás másképp

Beni pár hete megtanult két keréken biciklizni. Nem is ez a lényeg, hanem a folyamat, ahogy történt. Még ősszel megpróbáltuk rávenni, hogy a klasszikus “botot rögzítünk a biciklihez” módszerrel megtanítsuk, ám Beni rögtön elbizonytalanodott, és nem is volt hajlandó utána ráülni. Gondoltuk, tavasszal valamikor újra próbáljuk, nála azzal úgyse megyünk semmire, ha erőszakoskodunk. Közben télen Blanka kapott születésnapjára egy futóbringát, amit Beni rendszeresen kölcsön is vett tőle, gyakorlatilag egész tavasszal azt nyúzta. Profin meg is tanult vele egyensúlyozni. Június elején jutottunk el oda némi rábeszélés kíséretében, hogy egyáltalán kipróbálja a pedálos kétkerekű biciklit. Ezután jött a katarzis: tudott biciklizni! Ezen ő maga is rendkívül meglepődött, és akkora sikerélményt jelentett neki, hogy azóta le se tudjuk szedni a kerékpárról.

Tudom, vannak sikertörténetek ebben a témában, ahol sokkal korábban ment a dolog, a futóbringa közbeiktatása nélkül is, a lényeg mégis, hogy van olyan eszköz, amellyel úgy tanul meg a gyerek valami önmagán túlmutató dolgot is, hogy észre se veszi. A sikerélmény pedig, amit gyakorlatilag kínlódás nélkül szerez, óriási motivációt jelent számára, hogy továbbra is örömmel végezze a feladatot, és akarjon fejlődni. Maria Montessori pedagógiája sok ponton épül erre a “vezérelvre”, többek között az írás tanításában is. Tovább »

A megváltoztathatlan dolgok illúziója

Az előző bejegyzésemben a tökéletes nyelvtudás illúziójáról írtam, a következő két részben sorra veszem azokat az aspektusokat, amelyeket szintén illúziónak, és nem valóságnak tartok.

2. Annak az illúziója, hogy vannak örökre úgy maradó, megváltoztathatatlan dolgok

A másik gyakori érv, hogy ha a gyerek rosszul tanulja meg a nyelvet, akkor mindig is rosszul fogja tudni. Ez egy óriási tévhit. Az emberek a saját anyanyelvükön képesek gyermekkorban rögzült “hibákat” (ez rendszerint helyi nyelvhasználat, amely nincs minden pontjában szinkronban az “irodalmi” nyelvvel) teljességgel megszüntetni, akkor erre miért ne lennének képesek egy másik nyelven is? Ha pedig arra gondolok, hogy milyen érzelmi, energetikai blokkokat “szerkesztettem ki” magamból az elmúlt hónapokban, években diapozitív metódussal, Érzelmi Felszabadítás Technikával (ÉFT), szokásátalakító programokkal, amelyekre még sok közeli ismerősöm is azt mondta volna, hogy megváltoztathatatlan, ez az illúzió számomra egyszerűen nevetséges. A testem működését sikerült már azzal átalakítanom, hogy egyszerűen jól kívántam valamit, amit szerettem volna megváltoztatni. Gyakorlatilag az egész életem, gondolkodásmódom új alapokra került. Tovább »