Egymást tanítjuk

Elmúlt két hónap…

Régen írtam bejegyzést. Az elmúlt két hónap minden téren hozott nekünk hideget-meleget, fontos megoldandó feladatokat az ÉLET nevű tanítómestertől. Ez az időszak, megvallom őszintén, kicsit a hitemet is kikezdte, nem egyszer éreztem úgy magam, mintha már az Univerzális Törvények – mint pl. az ok-okozat törvénye, amit adok, azt kapom vissza -, se működnének. Csúnyán kiestem a belső középpontomból, és amíg nem találtam vissza, addig írni sem érdemes, mert abban nem lesz köszönet. Mindez tetézve volt az azóta 5 hónapos Brúnó kialakuló napirendjével, kialvatlansággal. Egy kellemes, pihentető hétvége után úgy tűnik, kezdenek rendeződni a dolgok, legalábbis belül, de ez majd rendezi szépen azt is, ami kívül van.

Mi is történt ezalatt, miben, hogyan fejlődtek a gyerekek?

Benedek:

Az óvodában volt szülői értekezlet az iskolaérettséggel kapcsolatban. Az egy darab vegyes csoportban hét érintett gyermek van. A meghívott tanító néni azt javasolta a szülőknek, hogy aki teheti, tartsa még egy évet az óvodában a gyermeket, mert annyira leterhelő az iskola, hogy a hét év alattiak nem bírják. Nyilván nem ez a tanító néni tehet róla, így nem is neki címeztem a kérdést, csak úgy magamnak, de az volt az első gondolatom, hogy miért kell egyáltalán leterhelően tanítani? Saját és a gyerekeim tapasztalatából tudom, hogy az ismeretek elsajátítása önmagában nem leterhelő. És egyébként is elmondhatom, hogy ebben az oviban az összes nagycsoportos korú tud olvasni, valamint akiről még biztosan tudok, egy ötéves kislány, és a négyéves Blanka is, és többségük egészen jól bánik a számokkal 100-as számkörben, van, aki már nagyon jól szoroz fejben, mégse látszik egyiken se, hogy agyon lenne terhelve… Így szép kérdés a szülőnek, hogy mit tegyen az intellektuálisan nyitott, író-olvasó, az óvodánál már többre vágyó, néhány esetben kimondottan nagy növésű, szeptemberben 6,5 éves gyerekével?

Aztán elmondtam, hogy mi mit tervezünk, mármint a magántanulói státuszt és az otthonoktatást. Az első reakció meglepett, és le is taglózott, hiszen az ott dolgozó pedagógusoknak már beszéltem erről korábban. Pár nap múlva külön átbeszéltük a történetet, és sikeresen feloldottuk a kommunikációs zárlatot, mivel a szülőin – több idő nem lévén -, kb. három mondatban intéztük el a témát. Újabb tanulság volt, hogy rendesen kommunikálva, elég időt és teret hagyva mindkét félnek, igenis összhangba lehet hozni a különféle nézeteket, és megérteni egymás indítékait, és a végén még szépen egyet is érteni.

A logopédus elmondta, hogy ha szülői kérésre szerenténk, hogy a gyermekünk magántanuló legyen, jelentkeznünk kell a területileg illetékes Tanulási Képességeket Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottságnál.  Jelentkeztünk, kaptunk tőlük egy ötoldalas űrlapot, az óvónőkkel együtt kitöltöttük (nagyon segítőkészek voltak), és ehhez kellett mellékelni a gyermekorvos által kiállított 5 éves státustvizsgálat eredményét. Papírok elküldve, most várjuk a továbbiakat.

Beni egyébként most már nagyon szívesen rajzol. Az emberábrázolása az iskolaérettségi vizsgálat szerint kb. 5 éves szinten van, de én tudom, hogy másfél évvel ezelőtt még SEMMIT nem rajzolt, és a kezdeti firkák után mennyit és milyen gyorsan fejlődött saját magához képest. És a lényeg itt van, szerintem. Mindenféle feladatokat is készít nekünk, a foglalkoztatófüzetek után szabadon, de Violának még Logico-s feladatlapot is gyártott. Ezen túl készített állatos Doman-kártyákat: egyik oldalára lerajzolta az állatot (rókát, jegesmedvét, stb.), a hátuljára felírta a nevét, de nekünk már úgy mutatta, hogy valamilyen információt mondott hozzá.

Írás, olvasás minden mennyiségben, nagyon kitartó, akár két órán keresztül és képes dolgozni egy-egy fogalmazásán, ahogy ő mondja, mesét ír. Általános iskolai magyartanár édesanyám szerint ezt a fogalmazási szintet kb. 3-4. osztályban várják el a gyerekektől. A helyesíráson van mit csiszolni, de szépen lassan az is alakul. A két oldalas munkájának az elején még nagyon pontos, aztán ahogy fárad, egyre többször hagy ki betűt, de azért mi azt olvassuk, amit szeretett volna írni. Amiből betűt lehet készíteni, abból betű készül, a legót még értettem, de hogy a Tesco-vonatot is erre használták, az már meghaladta a képzelőerőmet. Beni gyártott betűs memóriakártyát is, azzal rögötn játszottunk pár kört.

Beni érdeklődésének középpontjában állnak még az állatok. Itthon is, az óvodában is főképp állatos enciklopédiákat olvas, esti meseként a Búvár zsebkönyvekből olvastat. Nagyon izgatja az is, hogy hogyan lehetne megvédeni az állatokat.

Blanka:

Az írás és olvasás nála is napirenden van, bár az írást úgy kell elképzeni, hogy 5-6 cm-es óriásbetűkkel ír, eleinte szépen sorban, aztán mikor elfogy a hely (mármint a szépen sorban íráshoz), akkor oda írja a következő betűt, ahol éppen helyet talál, így egy ponton túl nem könnyű kihámozni, hogy mit is akart írni. Egyik este, mikor nem volt kedve elvégezni a feladatait (elpakolni a játékait a helyére, kezet mosni, stb.) kimaradt az esti rituálénak abból a részéből, amikor apa ölben viszi fel a gyerekeket a lépcsőn. Blanka pár percet hisztizett, majd benyújtotta a kérvényt írásban: “VIGYÉL FEL ÖLBE”.

A másik megrendítő írásos élményünk: Blanka mint megakadt lemezjátszó ismételgette a kérdését, amelyre már egyszer válaszoltam is, csak közben Brúnó is sírt, és hiába vigasztaltam, valamit még Viola is akart, kezdett a helyzet eszkalálódni, és ekkor ért haza apa a munkából. Blanka még egyszer megkapta a választ, majd a feladatot: írd le a papírra, hogy “ha kérdezek, megvárom a választ“. (Mármint, hogy ne ismételgesse folyton, különösen, ha eleve reménytelen a helyzet.) Apa szépen felírta a példamondatot a papír tetejére, majd Blanka kb. 10 perc múlva jelentkezett az elvégzett feladattal. Nagyon gondosan és élvezettel dolgozott rajta. A mechanikus másolási feladat eredménye: Anya, ha kérdez valamit, megvárja, amíg válaszolok neki. (Az írásjeleket én tettem bele az érthetőség kedvéért :)). Napokig nem tudtunk napirendre térni fölötte…

Egyik este a Tüske ABC-t pakolta (illetve kellett volna pakolnia), amikor egyszer csak megszólalt, hogy itt csak halk betűk vannak. Megnéztük, mire gondol: Blanka gyakorlatilag kiválogatta az összes egyjegyű zöngétlen mássalhangzót (a kétjegyű betűket össze kell rakni). Soha nem beszéltünk még erről, különösen nem ezzel a kifejezéssel. Beni a logopédia foglalkozáson már találkozott vele, de ott is csak úgy volt szó róla, hogy “morog a torka“, pl. sz és z hangok megkülönböztetésénél. Néhány kérdéssel leteszteltük: teljesen világos számára a zöngés-zöngétlen különbség, még ha nem is így nevezi. De honnan tudja?

A személyes szülői értekezleten elhangzott, hogy most már nagyon szépen, folyamatosan, mondatokban beszél angolul, az oviban az sem ritka, hogy a mindenféle figurákkal játszott drámajátékaiban is angolul beszélteti a szereplőket. Na, itthon még hasonlót se produkál, ebben is, mint minden másban úgy kell dolgoznom vele és Benivel, hogy nem látom, hallom az eredményt, de már kezdek hozzászokni.

Blankát mostanában nagyon érdeklik a mértani testek, és vele együtt a többieket is, így készítettünk papírból pár széthajtjatót, de megpróbálkoztak a Babilon építőjátékból (nekünk si volt ilyen, amikor gyerekek voltunk :)) szabályos testek építésével. Készült kocka, tetraéder, négyzet alapú gúla, sőt még oktaéder is.

Viola:

Magyarul most már szépen ragozva beszél. Érdekes módon a többieknél nem tapasztaltuk azt a beszédfejlődési fázist, hogy csak úgy “dobálja” egymásra a szavakat. Nála igen. Most angolból és oroszból jár ezen a szinten, ha épp kedve van. 3-4 szavas ragozás nélküli szókapcsolatokat, mondatokat kreál, igaz, az angol eleve nem ragoz túl sokat, de az orosz annál inkább. Százig könnyedén elszámol magyarul, bár az autóban hallok néha ilyeneket is tőle: 142,143,144… Egyszer, kis segítséggel oroszul is elszámolt százig, a tizes számokat kellett csak elmondanom, utána folytatta. A napokban eljutott a páros-páratlan számok mibenlétéhez.

Természetesen most is mindenben a nagyokat akarja követni, utánozni, így rákapott a haladó szintű Logico-ra, némelyik még egy is neki, de a többsége nem, és el is fárad benne, ritka az, hogy egy feladatlapot végig megoldjon. De eljutottunk oda, hogy kipróbálás után beismeri, hogy ez neki nehéz, és inkább keres könnyebbet.

Viola már most egészen felismerhető állatfejeket rajzol. Megmondom őszintén, fogalmam sincs, hogy ez milyen szintet jelent, csak éppen a két testvére ilyenkor még semmit nem rajzolt, nekem az is meglepetés, hogy ő igen.

A betűk nála is központi szereplők, a Babilonból Benivel együtt építették fel az ábécét, és Viola melléjük rakta a papírra írt  megfelelő kisbetűt. Tőlem is kérte, hogy írjak betűt a mágneses táblára, gondoltam, megviccelem, és egy orosz zs-t rajzoltam, de gond nélkül felismerte. Pedig jó régen néztük azt az orosz ábécés könyvet, de úgy tűnik, nem felejtett el semmit.

Brúnó:

5 hónapos lett, már minden irányban forog és növesztett két fogat. A napokban nála is elkezdtük a Doman-módszert, egyrészt azért, mert ilyenkor kezdtük a többiekkel is, másrészt nagyon érdeklődve figyelte Viola képeit. Ezért gondoltam, hogy ezentúl a bejegyzéseim végén rendszeresen megírom, milyen képeket is nézünk vele, így nyomon követhető lesz, hogyan is használjuk a Doman-módszert a kezdetektől. Itt csak a képeket írom le, a többit az e-bookban, amelyet hamarosan le lehet majd tölteni. Brúnó egyelőre csak képeket néz, magyar megnevezéssel.

1-3. nap:

1. csomag:

háziállatok: liba, kakas, szamár, teve, egér (ez utóbbi véletlenül került ebbe az aktába, aztán itt hagytam :))

gyümölcsök: alma, körte, banán, málna, narancs

2. csomag:

testrészek: fej, haj, arc, szem, orr

ruházat: sapka, kalap, sál, kabát, pulóver

állatok: madár, béka, gyík, hal, teknős

3. csomag:

étel-ital: kenyér, vaj, sajt, tej, víz

cselevések: főz, alszik, sétál, szalad, nevet

tárgyak: baba, táska, labda, kocka, játék, könyv