Egymást tanítjuk

Két éves lett az Egymást tanítjuk honlap

Számomra is hihetetlen, de már két éve, hogy útnak indítottam ezt a honlapot, mindenféle nagy tervekkel, aztán minden alakult, változott, legfőképpen én mentem át meghatározó jellemfejlődésen. A második évforduló alkalmára a férjem és egy kedves barátnőm segítségével végre sikerült felrakni az e-book-ot is a honlapra, Hogyan építsük be a Doman-módszert a mindennapjainkba címmel. Remélem, sokatoknak tudok vele segíteni, bár gyakorlatban megvalósítani sokkal könnyebb, mint leírni, és az írásból kihámozni. Szeretettel várom az esetleges kérdéseket is.

Igaz, forgattam a fejemben online vállalkozás elindítását is, csak közben rájöttem, hogy erre nincs igazából se időm, se kapacitásom. A legfontosabb feladatom most az, hogy a gyermekeimet neveljem, tanítsam, és bármi egyebet csak addig a pontig érdemes vállalnom, míg nem megy ennek a rovására. Pillanatnyilag a blog az, ahol megoszthatom a tapasztalatokat, élményeket, szükség esetén válaszolok a felmerülő kérdésekre. Tovább »

Szülő mint tanító

A napokban akadt a kezembe az Okosbaba szemináriumon szerzett, képeket tartalmazó CD-m, amelyen a következő logó áll: “Az én professzorom a mama.” Ez nagyon tetszett már akkor, amikor megkaptam, azt hiszem, a fő motivációs tényezők közé tartozott ez a mondat ahhoz, hogy egyáltalán belevágjak.

Azóta sokszoroson átérzem ennek a jelentőségét. Sokkal több múlik rajtunk, szülőkön, hogy merre, hogyan indul el a gyermekünk élete, mint ahogy azt gondolnánk. A gyermekünk első szellemi vezetői mindenképpen mi vagyunk. Fokozottan érvényes az új gyermekekre, vagy kristálygyermekekre.

Mivel alapvetően a példából tanulnak, a vizet prédikál, bort iszik módszer nem fog működni, vagy legalábbis nem azt a hatást váltja ki, mint amire számítunk. Általában az élethez való hozzáállás mintáját mindenképpen mi adjuk. A kristálygyerekek egy része az első életét tölti a Földön, valakitől kezdettől fogva tanulniuk kell, hogy hogyan is kell itt élni. Néha még a viccekkel és az “átvitt értelmű kifejezésekkel” is vigyázni kell, mert a gyerekek azt hiszik, az tényleg úgy van, és szó szerint értelmeznek mindent. Ők a lehetőséget hozzák el nekünk a spirituális életvitelre, és együtt össze tudjuk hangolni a kettőt. Tovább »

Előre gyártott elméletek csapdájában 1.

Azzal kezdeném, hogy nem vagyok pszichológus, de még csak különösebben olvasott sem a témában. Háromgyermekes gyakorló anya vagyok, aki előszeretettel próbál ki a fővonaltól eltérő nevelési-oktatási módszereket, mivel a “hagyományosakat” sem kielégítőnek, sem jónak nem találom, és sok már nálam sem vált be, vagy éppen több kárt okozott, mint hasznot.Az általam alkalmazott módszereket azonban a fővonalhoz tartozó gyermekpszichológia rendszeresen erősen bírálja. A “tájékozatlanságomat” már inkább előnynek érzem, mint hátránynak, ugyanis az elméletek sokszor rendkívüli módon korlátoznak, és félelmet keltenek. Láttam már rettegni anyukákat attól, mert a gyermekük szellemileg gyorsabban érett, mint az “átlag”, vagy éppen rendkívül tehetségesnek mutatkozott valamiben. Pedig a gyermeket az adott téma szórakoztatta, jól érezte magát benne, a szülőből az öröm helyett mégis a félelmet hozták az úton-útfélen hangoztatott előregyártott elméletek. Mert a gyermek “hibás”, “nem működik megfelelően” és ettől majd boldogtalan lesz, holott egy hibája van: nem “rendszerkompatibilis”, és ha valami boldogtalanná teszi valaha, az pont a rendszerhez való kötelező alkalmazkodás lesz. Tovább »