Egymást tanítjuk

2014-2015 első féléve – Blanka

Beni és Blanka félévi tanulmányai között nagyon sok átfedés van, mivel a napjuk nagy részét együtt töltik, és az érdeklődésükben is sok közös van.

Matematika

Blanka jól használja az alapműveleteket százas számkörben. Szereti a számoló színezőket, foglalkoztatókat. Van fogalma törtekről, mértékegységekről (hosszúság, tömeg, idő, térfogat), helyi értékekről, de ezekkel még nem nagyon számol. Alap geometriában tájékozott, ismeri a szögeket, síkidomokat, mértani testeket. Szereti pénzügyi társasjátékokat (Gazdálkodj okosan!, Cashflow for Kids), ebben is bőven gyakorolhatja a fejszámolást, vagy akkor is,ha pl. kockapókert játszunk. Tovább »

2014-2015 első féléve – Beni

A gyerekek fejlődéséről, tevékenységeiről tanulási naplót vezetek, ez alapján így néz ki Beni első féléve nagyjából tantárgyakra bontva:

Matematika

Benedek milliós számkörben jól kezeli a négy alapműveletet. Ismeri a törteket, tizedes törteket, ha kell, ezzel is számol. Sok mértékegységet ismer (hosszúság, tömeg, idő, térfogat, sebesség), át is tud váltani. Alap geometriában is tájékozott, ismeri a szögeket, síkidomokat, mértani testeket, számolt már területet, kerületet, használta a Pitagorasz-tételt. Készített autókat papírból, ehhez már kellettek a geometriai számítások, szerkesztések. Körzőt, vonalzót jól használ. Szereti  pénzügyi társasjátékokat (Gazdálkodj okosan!, Cashflow for Kids), ebben is bőven gyakorolhatja a fejszámolást, vagy akkor is, ha pl. kockapókert játszunk. A boltban van, hogy ő figyelmeztet, hogy az elvileg gazdaságos nagyobb csomag drágább, mintha vennénk három kicsit, és abban ráadásul több termék is van. Szereti a számolós színezőket, foglalkoztatókat, de a matematika tankönyveket messzire elkerüli. Tovább »

Első vizsgánk

Május végén Beni túljutott élete első vizsgáján. Végül is olvasásból és környezetismeretből jól megfeleltet, matematikából megfeleltet kapott. Emellett megkaptuk azt, amit a leginkább szerettünk volna elkerülni. Azért is vártam eddig a beszámolással, mert le kellett higgadnom, és azon túl meg kellett értenem, hogy  mi miért történt. Egy kedves ismerősöm azt mondta, hogy kár ezen rágódni, hiszen erre valamilyen szinten számítani lehetett, mivel bomlasztó elemek vagyunk egy szétesőben lévő rendszerben. De aztán kiderült, hogy ennél kicsit többről van szó. A lényeg, hogy megtapasztaltuk azt, amit sikerült már jónéhány otthonoktatónak, annak a bizonygatását, hogy az iskolánál jobb nincs, és mekkora merényletet követünk el a gyermek ellen, ha nem jár oda.

Mindent összevetve: az úgynevezett rejtett tantervből buktunk meg csúfosan, de másik nézőpontból nézve erre tulajdonképpen még büszke is lehetek, hiszen ez volt a cél. A rejtett tanterv megérne egy külön posztot, most csak címszavakban utalok rá. John Taylor Gattónak van egy könyve a témáról: Dunbing us down. The hidden curriculum of compulsory schooling. (Elbutításunk. A kötelező oktatás rejtett tanterve). Most olvasom angolul, de még nem értem a végére. Idézek a könyv előszavából: A társadalomfilozófus Hannah Arendt írta egyszer: „Az önkényuralmi nevelés célja sosem az volt, hogy meggyőződéseket adjon át, hanem az, hogy megakadályozza azt a képességet, hogy valaki meggyőződéseket tudjon kialakítani.” (Hanna Arendt, Totalitarianism. New York: Harcourt Brace Jovanovich, 1968. 168. o.) Az előszót elolvashatod magyarul itt. Ami Beni vizsgáján előjött, hogy a  rejtett tanterv része a feltétlen engedelmesség, mások igazságának kérdés nélküli elfogadása, és hogy egyetlen helyes út van. Többek között ezekkel a módszerekkel lehet kinevelni a rendszer engedelmes szolgáit. Tovább »

Törtek, tizedestörtek és térfogaszámítás a’la Beni

Beni már nagyon kérte, hogy a sok önálló feladata között mutassak neki valami újat is. Így kerültek a képbe először a törtek. Színes kartonból köröket vágtam ki, és azokat daraboltam, tizenkettedekig csináltam meg, többnek nem láttam értelmét, kezdtek már nagyon egyformák lenni. A törtek fogalma egyébként már rég nem ismeretlen előtte, sőt, az oviban a Montessori eszközök között is van pár, ami ezt hivatott szemléltetni.

Beni nézte a gyártási folyamatot, majd köröket rajzolt szabad kézzel, és szintén osztotta. Mikor elkészültek a törtek, kanyargós utat rakott a körcikkekből, és azon autózott. Másnap újra elővette, akkor már elkezdte egymásra rakni, összehasonlítani, majd az egészre rárakott egy felet, egy negyedet és egy ötödöt, és azt próbálta kitalálni, mit lehet a maradék helyre beilleszteni, de mindegyik túl nagynak bizonyult. Mondtam, olyan törtet már pont nem készítettem, de ki lehet számolni, mennyi hiányzik onnan, ha érdekli, megmutatom, hogy kell. Naná. Tovább »

Blanka, a rebellis boszorka

Ahogy korábban jeleztem, nemcsak Beniről, és a friss otthonoktatós tapasztalatokról szeretnék írni, hiszen van három másik gyermekem is, aki szintén halad a maga érdeklődése és tempója alapján. Az elmúlt fél évben Blanka is előrukkolt pár dologgal. Vele egyszerre könnyű és ugyanakkor végtelenül nehéz. Könnyű, mert elképesztő memóriája van, egyszerre képes több irányban maximálisan koncentrálni, és mindent fogni, nehéz, mert hozzá találom a legkevésbé a hangot. Ha teheti, mindennek ellenáll (sokszor kiderül, hogy igazából csak a felszínen), képes elmenni a végsőkig, hogy ez elképzeléseit érvényesítse (mint kiderült, nemcsak itthon, hanem az óvodában is), és olyan “érzékelőrendszere” van, hogy minden embert “bemér” pillanatok alatt, és annak megfelelően viselkedik vele. Nekem elég tized hajszálnyit megborulnom, kikerülnöm a belső egyensúlyból, azonnal érzékeli és támad. Jó kis jelzőműszer nekem is Tovább »

Túl snassz… avagy október, november, december értékelése

Sajnos nem tudtam annyit írni az otthonoktatásos projektről, mint szerettem volna, talán azért is, mert időközben elvesztette a projekt jellegét. Még októberben működött az, hogy szépen kiírtam Beninek a feladatokat, amelyekből megcsinálta azt, amihez épp kedve volt. Aztán valahogy elmaradt. Azt hiszem főképp azért, mert Brúnó közben oda ért a mozgásfejlődésben, hogy mindenre felmászott, fél másodpercre nem lehetett egyedül hagyni, lemászni persze még vagy másfél hónapig nem tudott, most már megy ez is, így a napok némileg tervezhetőbbek lettek. Úgy éreztem, egyre inkább a szabad tanulás felé kell elmozdulnom, ha nem megy magamtól, hát kapok egy kis külső kényszerítő erőt. Tovább »

Egy kis tanév eleji tervezés

Ahogy elindult tanév, az első két napot a ráhangolódás mellett arra szántuk Benivel, hogy végignézzük, hol tart most, milyen képességekkel, készségekkel, tudással rendelkezik, és ebből kiindulva találjuk ki, hogy kb. hová szeretnénk eljutni a hivatalos tanév végére, tehát 2013 júniusára. Ezen túl minden hónap célkitűzéseit összeírjuk a hónap elején, a hónap végén pedig megnézzük, hová jutottunk. Elmondtam Beninek, hogy onnantól kezdve, hogy tudjuk, mit szeretnénk, és az le is írjuk, égi segítőink is azon vannak, hogy ezek elérésében támogassanak minket.

Saját tapasztalatból tudom, hogy ennél jobban lebontva tervezni felesleges, egyrészt mert teljesítménykényszert okoz, másrészt korlátozzuk vele magunkat, az improvizáció lehetőségét, és elvonja a figyelmünket olyan élethelyzetektől, amelyeket megkapnánk, és amelyek rendszerint, ha csak közvetve is, de segítenek e célok elérésében, vagy pedig finoman visszaterelnek bennünket a saját utunkra, ha letértünk volna róla. Tovább »

Elmúlt két hónap…

Régen írtam bejegyzést. Az elmúlt két hónap minden téren hozott nekünk hideget-meleget, fontos megoldandó feladatokat az ÉLET nevű tanítómestertől. Ez az időszak, megvallom őszintén, kicsit a hitemet is kikezdte, nem egyszer éreztem úgy magam, mintha már az Univerzális Törvények – mint pl. az ok-okozat törvénye, amit adok, azt kapom vissza -, se működnének. Csúnyán kiestem a belső középpontomból, és amíg nem találtam vissza, addig írni sem érdemes, mert abban nem lesz köszönet. Mindez tetézve volt az azóta 5 hónapos Brúnó kialakuló napirendjével, kialvatlansággal. Egy kellemes, pihentető hétvége után úgy tűnik, kezdenek rendeződni a dolgok, legalábbis belül, de ez majd rendezi szépen azt is, ami kívül van.

Mi is történt ezalatt, miben, hogyan fejlődtek a gyerekek? Tovább »

Amikor a kicsi azt szeretné, amit a nagyok

Egy korábbi bejegyzésben már írtam arról, hogy néha egészen meglepő témák foglalkoztatják a gyerekeket. Számomra eddig a legnagyobb meglepetés Viola, aki ugyan még csak két éves, beszélni még nem akar, viszont egyéb dolgokban szédületesen halad a nagyobb testvérek után. A Doman-módszerben, korai fejlesztésben, többnyelvű nevelésben a harmadik “kísérleti alanyom”, de ő produkál olyan dolgokat, amelyeket a többieknél nem tapasztaltam. A beszédfejlődés késése magyarázható a többnyelvű neveléssel is, de nem aggódom, ugyanis mindhárom nyelven tökéletesen veszi az információkat, a maga módján “metakommunikál”, a hallása tökéletes, és már volt hasonló tapasztalatom Benivel, aki szintén nem beszélt 27 hónapos koráig. Aztán meg rögtön mondatokban. Tovább »

Minek van itt az ideje?

A gyermeknevelésben szinte állandó ütközési pontot jelent az nézet, hogy ne terheljük azzal a gyereket, aminek nincs itt az ideje. Mi alapján döntjük el, hogy minek van itt az ideje és minek nincs? Valahol olvastam – sajnos már nem találom a forrást, de próbálom emlékeim szerint pontosan visszaadni – , hogy ha a gyermek azelőtt megtanul olvasni, hogy annak ideje lenne (értsd 6-7 éves kor), az annyival visszaveti a mozgásfejlődésben, amennyivel előbb tanult meg. Olyan gyerekként, aki már négy és fél évesen olvasott, visszatekintve sem látom, hogy bármilyen mozgásformában le lettem volna maradva a kortársaimhoz képest. Tudtam két keréken biciklizni, fára mászni, stb. Jó, a legmagasabb mászókára az oviban nem mertem felmenni, de nem én voltam az egyetlen, ráadásul a többi, aki szintén nem mert, nem tudott olvasni…  Abban az időben egyáltalán nem volt szokás egy vidéki kis faluban az, hogy sportolni hordták volna gyerekeket. Még iskolásokat se, nemhogy óvodásokat. Igaz, lehetőség se nagyon volt. Tehát ebben végképp nem volt mérési vagy összehasonlítási lehetőség. De ha lett volna, oda jutunk, hogy az egyik gyerek ebben tehetségesebb, a másik meg abban, de ettől még bőven kiegyensúlyozottan fejlődik minden területen. Szerintem semmit nem lehet a gyermek életkorához kötni, sokkal inkább az érdeklődéséhez. Tovább »