Egymást tanítjuk

2015. október

Elindult az újabb tanév, és mivel közben Viola is első osztályos lett, életünk három otthontanuló gyermekkel bonyolódik tovább. Nem volt könnyű az új egyensúlyi helyzetet kialakítani, és abban megtalálni a helyemet, de két hónap távlatában talán elmondhatom, hogy sikerült.

Délutáni programokból egyre több van, mert Viola sem kíván lemaradni a testvérei mögött, elkezdte a táncokat (balett, rocky, néptánc), de azért még visszajár judóra az oviba, és az első két hónapban még folytatta az úszótanfolyamot Blankával (most már a kinti medencében tavaszig befejeződött az oktatás, a benti pedig kicsi, az visszalépés lenne), valamint jár szolfézsra, hangszert még nem kezdett, de azt hiszem, most még jobb is. Tovább »

Mindeközben Viola és Brúnó

Viola jelenleg nagycsoportos az óvodában, és júliusban tölti be a hatodik évét. Szeptembertől ő is itthon tanul, ha iskolába kellene járnia, még hagynám óvodában, azért, mert fizikailag nem bírná az iskolát. A mai napig szüksége van / lenne a délutáni alvásra, ha nem is minden nap. De ő már nagy, nem fekszik le. Csak éppen akkor este elviselhetetlen. Az oviban még alkalomadtán alszik, itthon nem, a hétvége még nem is gond, de a szünetekben eljön az a pont, hogy három naponta elküldjük aludni, amikor már nem bírjuk a kiképzést. De itthon lesz, így remélhetőleg ki tudja pihenni magát.

Közben apa segítségével megtanulta a folyóírást, ez előttem volt titok, csak akkor mutatták meg, amikor már jól ment. Nem sorok közé ír, hanem sima papírra, de az arányok pontosak. Viola változatlanul nagyon teper a tesók után, Brúnót ez nem izgatta, egészen az elmúlt pár hétig, mikor egyrészt mindent akart, amit a nagyok csinálnak, most vezetgethetem a görkorcsolyával naponta többször, Blanka néptánc órájáról nem bírtam kivinni, zeneiskolába akar menni; a kérdésemre, hogy milyen hangszeren szeretne tanulni, rövid gondolkodás után azt mondta, hogy „szerintem a hegedű az jó lesz”. Másrészt elkezdett nyitni más emberek felé, szívesen beszélget pl. a szomszéd nénikkel, és hogy végre itt a tavasz, és délutánonként gyerekkel van tele az udvar, a szomszéd gyerekekkel is próbál játszani, bár még mindig a testvérek az első számú társaság. Tovább »

2014-2015 első féléve – Beni

A gyerekek fejlődéséről, tevékenységeiről tanulási naplót vezetek, ez alapján így néz ki Beni első féléve nagyjából tantárgyakra bontva:

Matematika

Benedek milliós számkörben jól kezeli a négy alapműveletet. Ismeri a törteket, tizedes törteket, ha kell, ezzel is számol. Sok mértékegységet ismer (hosszúság, tömeg, idő, térfogat, sebesség), át is tud váltani. Alap geometriában is tájékozott, ismeri a szögeket, síkidomokat, mértani testeket, számolt már területet, kerületet, használta a Pitagorasz-tételt. Készített autókat papírból, ehhez már kellettek a geometriai számítások, szerkesztések. Körzőt, vonalzót jól használ. Szereti  pénzügyi társasjátékokat (Gazdálkodj okosan!, Cashflow for Kids), ebben is bőven gyakorolhatja a fejszámolást, vagy akkor is, ha pl. kockapókert játszunk. A boltban van, hogy ő figyelmeztet, hogy az elvileg gazdaságos nagyobb csomag drágább, mintha vennénk három kicsit, és abban ráadásul több termék is van. Szereti a számolós színezőket, foglalkoztatókat, de a matematika tankönyveket messzire elkerüli. Tovább »

Viola a tévében

A többnyelvű nevelésről, illetve az óvodáskori nyelvelsajátításról beszélgettek egy tévéműsorban az Angolpalánta Angol-Magyar Kétnyelvű Montessori óvoda óvónői. Ebbe az óvodába jár most Viola, illetve korábban Beni és Blanka is. A műsorba vittek magukkal négy gyermeket, a copfos kislány Viola. Az, hogy mi és hogyan hangzott el a műsorban, azt egyrészt befolyásolta az időkorlát, másrészt az, hogy mire voltak kíváncsiak a műsorvezetők. Mindenesetre Viola nagyon örült annak, hogy láthatott tévéstúdiót, és mosolyogva nézte vissza saját magát. Kicsit meg voltak illetődve

A videó itt nézhető meg.

Letérni a sínről

Ahogy végiggondoltam az elmúlt hónapok eseményeit, eszembe jutott a “sínen van az élete” és a “sínre tettük” kifejezés, és az, amikor ezek jelentését egy önfejlesztő kurzuson elemeztük. Mert milyen jól hangzik, amint sínre tettünk valamit, az megy szépen magától a jó irányba. A sínnel azonban van egy kis probléma: kötött pályás. Amikor a  vonaton (sínen) utazunk, láthatjuk a tájat, a tavaszi virágos mezőt, vagy éppen hegyeket, patakot, de nem tudunk odamenni, nem tudjuk élvezni azt, amit ez a táj nyújthat nekünk. Csak nézzük messziről azokat, akik ott vannak, és jó esetben megkeressük, hogy hogyan juthatnánk mi is oda, rosszabb esetben pedig csak esz a sárga irigység.

A tanulás területén letérünk a sínről. Lassan, de biztosan elengedem az összes kontrollt, és nyitok a teljes bizalom felé. Már nem akarom megmondani a gyermekemnek, hogy mit csináljon, vagy hogyan, hanem megfigyelővé váltam, és egészen érdekes dolgok kezdtek történni.

Van, hogy órákig nem látom Benit a lakásban, mert épp Brúnóval foglalkozom, vagy a háztartással, és fogalmam sincs arról, hogy mit csinál. Nem zárkózik be, nem akar titkolózni, és nálam sem arról van szó, hogy nem érdekel, hanem csak nem lépek be hívatlanul abba szférába, ahol éppen egyedül akar lenni. Kezdem érteni azt, amit két éve hallottam egyik otthonoktató társamtól (Turi Nagy Évától), hogy úgy tűnik, mintha el lennének hanyagolva a gyerekek, pedig nem ez történik. Hiszen ha kérdése van, megtalál, megbeszéljük, ha meg akar mutatni valamit, megnézem, meghallgatom, másrészt ahhoz, hogy ez a bizalom és nyitottság kölcsönös legyen, azt nagyon meg kellett alapozni az első pár évben. Tovább »

Szabadon tanulás és a szülő

A szabadon tanulás hosszútávú befektetés. Alapja a hit és a bizalom, és a lehető legkevesebb kontroll. Fontosnak tartom emellett a gyermekre irányuló elvárások drasztikus csökkentését, a mindenféle mérések kiiktatását, valamint fokról fokra elengedni a Mátrixot, a gondolkodásmintát, amelyet eddig a tanulásról gondoltunk. Ez az a bizonyos önnevelés, amely mindenképp szükséges, ha szabadon tanulást választunk. Ha fontosak az érdemjegyek, vagy az, hogy komoly problémának éljük meg, ha Pistike már tud karácsonyra olvasni, a mi gyerekünk meg nem, ha elhisszük, hogy mindenképp papírok kellenek az életben maradáshoz, akkor nekünk a hagyományos iskolarendszer való.

A saját gyerekeimen már megfigyeltem, de észrevettem más ismerős gyerekeken is, hogy míg a szabad környezetben kiteljesedik, elképesztő dolgokra képes, amint találkozik az elvárásokkal, a nyomással, hogy teljesítsen, azonnal begörcsöl, és nem mutat semmit. És a nyomás sajnos legtöbb esetben a szülőtől származik, bár nem mindig tudatosan. Tovább »

Elkezdtük a 2013-2014-es tanévet

A szeptember kicsit nehézkesen indult az otthonoktatásban is – legalábbis nálunk – főleg azért, mert a délutáni programok nem nagyon akartak alakulni, vagy ha igen, akkor egy csomó minden ütközött. Persze nem csodálom, mert sok program legalább helyileg valamilyen iskolához kötődik, nekik pedig szépen kijutott mindenből ebben az évben. Minden programunk 16:00 utánra csúszott, aminek rögtön lett egy olyan következménye, hogy az akrobatikus rock and roll-ból nem jött össze a haladó csoport, mert a 17:00-s kezdés a legtöbb szülőnek logisztikai gondot okoz (nem viszi vissza a gyermeket az iskolába, ha már egy órával azelőtt elviszi onnan), így maradt a kezdő csoport egy órával előbb, Benit nem zavarja, sőt kimondottan örül, hogy még egy fiú van. Így viszont a heti kettőből az egyik időpont a szolfézsórával ütközik. A másik ilyen pont az úszás és a kórus, de ez úgy tűnik, rendeződni fog hamarosan, mindkettő lesz, és nem egy időben.

Ami Beninek új az idén: a szolfézs mellett elkezdődtek a zongoraórái, valamint iskolát váltottunk, ahol úgy egyeztünk meg a tanárokkal, hogy nem félévi vizsga lesz, hanem havonta egyszer ott tölt egy napot, akkor megnézik, mit tud, és az alapján értékelik. Igaz, ezért utaznunk is kell, de az a legkevesebb. Tovább »

Hogyan telik egy napunk

Több kedves olvasómtól kaptam azt a kérést, hogy mutassam be, hogyan is működik egy napunk, így nem privát levelekkel válaszolok, hanem ezzel a bejegyzéssel, hogy minden érdeklődő szerezzen belőle információt.

Mint máshol, az otthonoktatásban sincs egyetlen helyes út, sőt, ahányan vannak, annyiféleképpen művelik, a mi utunkat is csak egyféle iránymutatásnak szánom, amiből mindenki kiszedegeti azt, amivel szinkronban van, és hozzáteszi azt, ami belőle fakad. Nálunk fontos kiemelnem azt, hogy a gyerekek a Doman-módszerrel és a többnyelvű neveléssel kaptak egy alapot, valamint igencsak kitágult az érdeklődési körük, ezért tudjuk pont így szervezni a napokat. Mivel ezzel indultunk, már nem nagyon tudom elképzelni, milyen lenne enélkül.

Többféle napirenddel dolgoztunk eddig, az első úgy működött (onnantól kezdve, hogy Beni papíron iskolás lett), hogy minden nap írtam ki neki egy cédulára feladatokat, rendszerint többet, mint amennyit megcsinálna magától, pont azért, hogy legyen miből választani. Utána ő válogat belőle, elvégzi, amihez kedve van, illetve kér segítséget ahhoz, amihez szükséges. Ez az alap. Közben persze foglalkozom Brúnóval (tavaly ilyenkor egy éves volt), a lányok oviban vannak. Voltak napok, amikor egész sok feladattal dolgozott, volt amikor alig valamivel, van, amikor valami számára fontos kérdés merül fel, és épp arról beszélgetünk órákig (kisebb-nagyobb megszakításokkal, ahogy a tesó hagyja). De igazából akkor tudok teljes mértékben rá figyelni, amikor Brúnó alszik, az új ismeretek feldolgozását vagy az idegen nyelvi olvasást rendszerint ekkor bonyolítottuk le. Tovább »

Nyári élmények 1.

Az alapállásom az, hogy a gyerekek tulajdonképpen mindig minden helyzetben tanulnak, az teljesen mellékes, hogy köze van-e a tantervhez. Nincs ez másként a nyári programokkal sem, ráadásul olyanok is voltak közöttük, amelyek magunktól eszünkbe se jutottak volna, de ha már ott volt, kihasználtuk. Ezen a nyáron nem egy hosszú nyaralást terveztünk, hanem több rövidet (hosszú hétvégék), mert ketten kevesek vagyunk most négy gyerekre, különösen úgy, hogy Brúnó után egyelőre menni kell, mint az árnyék, egy teljes felnőttet lefoglal.

Első programunk június elején a Fiat Multipla találkozó volt. Gábor, a férjem már akkor regisztrált a Multipla fórumra, mikor megvettük az autót (ebben férünk el mindannyian, ugyanis hatszemélyes, és még a csomagtartó is megmarad), jól jön az sok mindenre, tapasztalatcserére, alkatrészek beszerzésére, ha arra lenne szükség. Itt tudtuk meg, hogy évente találkozók is vannak, mint a Volkswagen Bogárnak, vagy a Ladának, bár jóval kisebb léptékű. Tavaly egy napra esett a húgom esküvőjével, így kihagytuk. Idén Jakabszállásra szervezték (Kecskemét mellett), a Magyarkertbe, ahol Magyarország kicsinyített mását alkották meg. Tovább »

Vadvirágból rózsaszál

Régen írtam Violáról. Ő is hihetetlen sokat változik, fejlődik, nyílik, és valami egészen más energiákat képvisel, mint a nagyobb testvérei. Kisbabának, totyogónak érdekes módon nem volt olyan megnyerő, figyelmet magára irányító, mint Blanka, vagy most éppen Brúnó. Olyan volt, mint egy vadvirág (helyesebben vad virág :)), kócos, borzas, befelé forduló. Aztán bő egy éve elkezdett kinyílni, ragyogni, “kislányosabb” lenni, igazi rózsaszállá vált. Hamarosan ünnepli a negyedik születésnapját.

Az az érdekes, hogy Beninek és Blankának bőven van tanulnivalója az emberi kapcsolatok terén (tapasztalnak és tanulnak is), Violának pedig csuklóból megy. Ő az, aki mindenkivel kijön, nagyon hamar képes együtt játszani vadidegen gyerekekkel is, és mindezt úgy, hogy nem hagyja magát elnyomni. Felnőttekkel is könnyen megtalálja a hangot, némi ismerkedési idő után persze; olyan kisugárzása lett, hogy szinte mindenki áradozva beszél róla. Tovább »